149615. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új p-aminofenoxialkánok előállítására

149.615 a fentebbi meghatározásnak megfelelő csoportot jelent). A (II) általános képletű vegyületek előállíthatók még oly módon is, hogy valamely alábbi (VII) ál­talános képletű nitrofenol-származékot O2 ÍÍ _/ \_ 0« (ahol R3 és Q jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel) valamely Z—R4 általá­nos képletű észterrel reagáltatunk (ez utóbbi kép­letben Z valamely reakcióképes észter-maradékot, mint pl. halogénatomot, vagy metáriszulfonátgyo­köt jelent, R4 jelentésié pedig megegyezik a fen­tebbi meghatározás szerintivel). A (VII) általános képletű nitrofenol-származékok előállítása oly módon történhet, hogy valamely 2-klórmetilfenol klórmetil-gyökét a (IV) általános képletű vegyüle­tek esetében ismertetett módszerek segítségével —CH,—R3 gyökké alakítjuk át és az így kapott fenolszármazékot ismert módszerekkel olyan keze­lésnek vetjük alá (pl. nátriumetilát segítségével), amely a —OH gyököt —OQ csoporttá alakítja át. A szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy a fentiek szerint előállított (I) általános képletű p­-aminofenoxialkánokat sok esetben oly más ve­gyületekké lehet átalakítani, amelyek ugyanennek az (I) általános képletnek felelnek meg, de ame­lyekben az R1; R 2 ill. R,, helyettesítők jelentése más. így pl. az olyan (I) általános képletű vegyü­leteket, amelyek képletében az Rs acetoxi-gyököt képvisel, hidrolízis útján olyan (I) általános kép­letű vegyületekké alakíthatjuk át, amelyek kép­letében Ra hidroxilesoportnak felel meg; az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek képle­tében R3 szulfoxidcsoportot (— SO—) képvisel, oxi­dáció útján oly (I) általános képletű vegyületekké alakíthatók át, amelyek képletében az R„ szulfon­cfioportnak (—SO,—) felel meg. Az (I) általános képletű bázisok gyógyászati al­kalmazása szabad bázisként vagy valamely só alakjában történhet; gyógyászati célra természe­tesen olyan sók alkalmasak, amelyek anionja a gyógyászati adagokban viszonylag ártalmatlan az állati szervezettel szemben, minthogy különben e vegyületek előnyös fiziológiai hatását az anion által okozott káros meUékhatások lerontanák; rö­viden szólva tehát e vegyületek nem toxikus sói kerülhetnek gyógyászati alkalmazásra. Az ilyen célra felhasználható sók példáiként a hidrohalo­genidek (pl. hidrokloridok), foszfátok, szulfátok, metánszulfonátok és izetionátok említhetők. E sók az (I) általános képletű bázisokból az aminsók elő­állítására általában ismert módszerekkel állíthatók elő. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a kívánt bázist valamely nem-toxikus sav egyenértékű mennyiségével hozzuk valamely erre alkalmas ol­dószerben reakcióba, majd a kapott sót — szükség esetén az oldószer részleges vagy teljes elpárolog­tatása után — elkülönítjük. A sók tisztítása át­kristályosítás vagy bármely egyéb szokásos mód­szer alkalmazásával történhet. Azok a találmány szerinti bázisok, amelyek (I) általános képletében Rj és R, hidrogénatomot jelent, formaldehid-bi­szulfit-vegyületek alakjában is alkalmazhatók gyógyászati célokra. Ez utóbbi vegyületek előál­lítása oly módon történhet, hogy a bázist íormal­dehid-biszulfit-nátrfumsóval reagáltatjuk vizes kö­zegben. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 228,5 g 1-p-nitrofenoxi-okt'án és 153 g para­formaldehid elegyéhez 261 g porított vízmentes cinkkloridot adunk és az elegyet keverőberende­zéssel és klórkalciumos védőcsővel felszerelt lom­bikban keverjük. A 80 C° hőmérsékleten tartott elegyhez 3 óra hosszat vízmentes sósavgázt veze­tünk be és a keverést azután ugyanezen a hőmér­sékleten még 18 óra hosszat folytatjuk. Lehűlés után az elegyet jégre öntjük, majcl éterrel extra­háljuk. Az éteres kivonatot vízzel, majd nátrium­hidrogénkarbonát-oldattal, végül pedig ismét víz­zel mossuk, majd megszárítjuk. Az éter ledesztil­lálása után 260 g l-(2-kIórmetíl-4-nitro-fenoxi)­-oktánt kapunk (op. 30—31 C°), amely szobahő­mérsékleten megszilárdul. Ha a terméket aceton­ban nátrium jodiddal forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, csaknem mennyiségi hozammal kapjuk az l-(2-jódmetil-4-nitro-fenoxi)-oktánt (op. 65—66 C°). ' 35 g l-(2~klórmetü-4-nitro-fenoxi)-oktánt oly nátriummetilát-oldattal, amelyet 2,1 g nátrium 60 ml metanolban való oldása útján állítottunk elő, visszacsepegő hűtő alatt 2 óra hosszat forralunk. Azután a metanolt elpárologtatjuk, a maradékot éterben oldjuk, az éteres oldatot vízzel, majd hí­gított nátriumhidroxid-oldattal, végül pedig is­mét vízzel mossuk, szárítjuk ás bepároljuk. A ma­radékot nagyvákuumban desztillálva 16,2 g l-(2--metoximetil-4-nitro-fenoxi)-n-oktánt kapunk; a vákuum-desztillációra kerülő bepárlási maradék súlya 16,35 g volt, a termék 0,08 mm Hg-oszlop nyomás alatt 172—178 C° hőmérsékletein desztillál át. Ha a fenti módon kapott terméket dimetüfor­mamidos oldatban, Raney-nikkel katalizátor je­lenlétében történő, csekély túlnyomás alatti hid­rogénezés útján redukáljuk, 7,8 g l-(2-amino-2--metoximetil-fenoxi)~n-oktánt kapunk; ez a ter­mék 0,06 mm Hg-oszlop nyomás alatt 158—160 C°-on forr, hidrokloridjának olvadáspontja 65— 67 C°. Hasonló módon állítottuk elő az alábbi további vegyületeket is: l-(2-klórmetil-4~nitro-íenoxi)-heptán (fp. „ ., Hgmm 170—175 C°), l-(2-metoximetiI-4-nitro-íenoxi)-heptán (fp. „ , 165—170 C°), l-(4-amino-2-metoximetil-fenoxi)-heptán( fp. r, -, 147—151 C°) ez utóbbi vegyület hidrokloridja 83—85 C°-on olvad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom