149615. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új p-aminofenoxialkánok előállítására
149.615 a fentebbi meghatározásnak megfelelő csoportot jelent). A (II) általános képletű vegyületek előállíthatók még oly módon is, hogy valamely alábbi (VII) általános képletű nitrofenol-származékot O2 ÍÍ _/ \_ 0« (ahol R3 és Q jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel) valamely Z—R4 általános képletű észterrel reagáltatunk (ez utóbbi képletben Z valamely reakcióképes észter-maradékot, mint pl. halogénatomot, vagy metáriszulfonátgyoköt jelent, R4 jelentésié pedig megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel). A (VII) általános képletű nitrofenol-származékok előállítása oly módon történhet, hogy valamely 2-klórmetilfenol klórmetil-gyökét a (IV) általános képletű vegyületek esetében ismertetett módszerek segítségével —CH,—R3 gyökké alakítjuk át és az így kapott fenolszármazékot ismert módszerekkel olyan kezelésnek vetjük alá (pl. nátriumetilát segítségével), amely a —OH gyököt —OQ csoporttá alakítja át. A szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy a fentiek szerint előállított (I) általános képletű p-aminofenoxialkánokat sok esetben oly más vegyületekké lehet átalakítani, amelyek ugyanennek az (I) általános képletnek felelnek meg, de amelyekben az R1; R 2 ill. R,, helyettesítők jelentése más. így pl. az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében az Rs acetoxi-gyököt képvisel, hidrolízis útján olyan (I) általános képletű vegyületekké alakíthatjuk át, amelyek képletében Ra hidroxilesoportnak felel meg; az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R3 szulfoxidcsoportot (— SO—) képvisel, oxidáció útján oly (I) általános képletű vegyületekké alakíthatók át, amelyek képletében az R„ szulfoncfioportnak (—SO,—) felel meg. Az (I) általános képletű bázisok gyógyászati alkalmazása szabad bázisként vagy valamely só alakjában történhet; gyógyászati célra természetesen olyan sók alkalmasak, amelyek anionja a gyógyászati adagokban viszonylag ártalmatlan az állati szervezettel szemben, minthogy különben e vegyületek előnyös fiziológiai hatását az anion által okozott káros meUékhatások lerontanák; röviden szólva tehát e vegyületek nem toxikus sói kerülhetnek gyógyászati alkalmazásra. Az ilyen célra felhasználható sók példáiként a hidrohalogenidek (pl. hidrokloridok), foszfátok, szulfátok, metánszulfonátok és izetionátok említhetők. E sók az (I) általános képletű bázisokból az aminsók előállítására általában ismert módszerekkel állíthatók elő. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a kívánt bázist valamely nem-toxikus sav egyenértékű mennyiségével hozzuk valamely erre alkalmas oldószerben reakcióba, majd a kapott sót — szükség esetén az oldószer részleges vagy teljes elpárologtatása után — elkülönítjük. A sók tisztítása átkristályosítás vagy bármely egyéb szokásos módszer alkalmazásával történhet. Azok a találmány szerinti bázisok, amelyek (I) általános képletében Rj és R, hidrogénatomot jelent, formaldehid-biszulfit-vegyületek alakjában is alkalmazhatók gyógyászati célokra. Ez utóbbi vegyületek előállítása oly módon történhet, hogy a bázist íormaldehid-biszulfit-nátrfumsóval reagáltatjuk vizes közegben. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 228,5 g 1-p-nitrofenoxi-okt'án és 153 g paraformaldehid elegyéhez 261 g porított vízmentes cinkkloridot adunk és az elegyet keverőberendezéssel és klórkalciumos védőcsővel felszerelt lombikban keverjük. A 80 C° hőmérsékleten tartott elegyhez 3 óra hosszat vízmentes sósavgázt vezetünk be és a keverést azután ugyanezen a hőmérsékleten még 18 óra hosszat folytatjuk. Lehűlés után az elegyet jégre öntjük, majcl éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízzel, majd nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, végül pedig ismét vízzel mossuk, majd megszárítjuk. Az éter ledesztillálása után 260 g l-(2-kIórmetíl-4-nitro-fenoxi)-oktánt kapunk (op. 30—31 C°), amely szobahőmérsékleten megszilárdul. Ha a terméket acetonban nátrium jodiddal forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, csaknem mennyiségi hozammal kapjuk az l-(2-jódmetil-4-nitro-fenoxi)-oktánt (op. 65—66 C°). ' 35 g l-(2~klórmetü-4-nitro-fenoxi)-oktánt oly nátriummetilát-oldattal, amelyet 2,1 g nátrium 60 ml metanolban való oldása útján állítottunk elő, visszacsepegő hűtő alatt 2 óra hosszat forralunk. Azután a metanolt elpárologtatjuk, a maradékot éterben oldjuk, az éteres oldatot vízzel, majd hígított nátriumhidroxid-oldattal, végül pedig ismét vízzel mossuk, szárítjuk ás bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban desztillálva 16,2 g l-(2--metoximetil-4-nitro-fenoxi)-n-oktánt kapunk; a vákuum-desztillációra kerülő bepárlási maradék súlya 16,35 g volt, a termék 0,08 mm Hg-oszlop nyomás alatt 172—178 C° hőmérsékletein desztillál át. Ha a fenti módon kapott terméket dimetüformamidos oldatban, Raney-nikkel katalizátor jelenlétében történő, csekély túlnyomás alatti hidrogénezés útján redukáljuk, 7,8 g l-(2-amino-2--metoximetil-fenoxi)~n-oktánt kapunk; ez a termék 0,06 mm Hg-oszlop nyomás alatt 158—160 C°-on forr, hidrokloridjának olvadáspontja 65— 67 C°. Hasonló módon állítottuk elő az alábbi további vegyületeket is: l-(2-klórmetil-4~nitro-íenoxi)-heptán (fp. „ ., Hgmm 170—175 C°), l-(2-metoximetiI-4-nitro-íenoxi)-heptán (fp. „ , 165—170 C°), l-(4-amino-2-metoximetil-fenoxi)-heptán( fp. r, -, 147—151 C°) ez utóbbi vegyület hidrokloridja 83—85 C°-on olvad.
