149560. lajstromszámú szabadalom • Olajporlasztó nehéz fűtőolajok számára
Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0? ^ JLilfA ffZ3 d 41/'% -OKSZAGOS TALALMAJNY1 HIVATAL 149.560. SZÁM /o^SZAGor^, 24. b. OSZTÁLY - PEr-431. ALAPSZÁM Olajporlásztó nehéz fűtőolajok számára Dr. Percdi Károly oki. gépészmérnök, oki. közgazdasági mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. január 3. A 148 7GG lajstromszámú magyar szabadalmi leírás szerimi olajgázégőnél többféle rendszerű /.;;porlasztó került kipróbálásra. Ezek' a közvetlen olajtüzeléseknél megfelelőnek látszottak, az olajgázégőnél azonban nem, mert az alábbi, a szokottnál nagyobb követelményeknek kellett a porlasztónak eleget tenni: 1. A porlasztóval koaxiális, viszonylag szűk gázosító térben, rövid úton kellett az olajnak elgazosodnia anélkül, hogy a gázosító oldalfalára verődne é.s ott elkokszolódna. Ennek érdekében í.íZ olajat kúpfelületen kell bevezetni, illető* ii’g beporlasztani a gázosító térbe oly* módon, hogy a kúp csúcsa a porlasztófejnél legyen, 3. a beáramlásnak teljes körszimmetriában, a kúp palás if elül-e tén egyenletesen elosztva kell megtörténnie, ' 4. a porlasztóból kilépő olaj és porlasztó közeg' (gőz, vagy sűrített levegő) keverékének el kell veszítenie a sebességét radiális irányban viszonylag rövid távolságban a porlasztó tengelyétől, nehogy az olajcseppek a hengeres gázosító falára' i verődjenek, s a gázosító levegővel való ütközés folytán a fallal párhuzamosan kell tovább áramlania, • 5. a porlasztáshoz optimális, illetőleg minimális mennyiségű porlasztó közeget szabad felhasználni, ••ogy az, olaj és közeg keverékének a kelleténél • ' óbb sebessége, azaz dinamikus nyomása ne •-¿yen. A gyakorlati próbák azt mutatták, hogy az itt felsorolt követelmények nemcsak az olajgázégő speciális követelményei, hanem egyben a porlasz: fással szemben támasztható általános, az eddigiek-, né] szigorúbb követelmények, amelyek kielégítésé csak a közvetlen olajtüzeléseknél eddig használatos porlasztóknál tökéletesebben működő porlasztóval lehetséges. A találmány célja ennek a. tökéletesebben működő porlasztónak a kialakítása, különös* tekintettel a nehéz fűtőolajokra. A találmány szerinti porlasztó gőzzel, vagy sűrített levegővel dolgozik. Az eddig ismeretes, a .közvetlen olajtüzeléseknél megfelelő ilyen porlasztóknál a következő hibák voltak megfigyelhetők: a) Azoknál a porlasztóknál, amelyeknél az olajat a porlasztófejbőlkilépő porlasztó közeg ütközéssel porlasztja — az ütközés akár tengelyirányban, akár örvényáramban történik —, az a hiba mutatkozott, hogy a porlasztó közeg jelentős része nem is ütközik az olajjal, feleslegesen eláramlik az olajsugár mellett és így növeli a fajlagos porlasztó közeg szükségletet. Mivel az olajsugár átmérője igén kicsi, azért rendszerint nem' is sikerül a szimmetrikus ütköztetést megvalósítani a porlasztófej előtt.' Emiatt valamelyik irányban nagyobb mennyiségben áramlik az olaj és nekiütközik a gázosító falának. Az olajkoksz mindig aszimmetrikusan helyezkedett el a gázosító falán. A nyomásviszonyoktól függően az olajsugár tengelyirányú sebessége rendszerint 30—60 m/sec, a gőzé. viszont 300—450 m/sec, a tökéletlen ütközés miatt az olajcseppek felgyorsítása sem sikerül kellően. b) Azoknál a porlasztóknál, amelyeknél a por-' lasztó közeget magában a porlasztóban keverik ‘ előzetesen a közös kiáramlás előtt az olajjal —' szintén akár őr vény áramban, akár anélkül —, az a hátrány mutatkozott, hogy az olajcseppek nagyobb méríékű felgyorsítása mellett az olaj és a porlasztó közeg nem ad homogén, egyenletes keveréket — a kiáramló sugárban egyszer több, másszor kevesebb olaj áramlik —, ezenkívül a keverék zárt, kis közepes átmérőjű, nagy sebességű sugárban áramlik. Emiatt a keverék messze előre áramlik a tűztérben anélkül, hogy a levegővel megfelelően keveredni tudna. Hosszú, szúró lángot kapunk, emellett nagy légfelesleg kell a lánghosszúság előírt, értékének betartásához, a gázosodás pedig nem megy végbe a gázosítóban. A találmány szerinti porlasztó, lényege és jellemzői az alábbiak:
