149529. lajstromszámú szabadalom • Elektronoptikai elven működő elektroncső

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.529. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — EE—793. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Elektronoptikai elven működő elektroncső Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest és Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Winter Ernő egyetemi tanár, Budincsevics Andor magántanár, Szondi József kutató­mérnök és Kalocsai István kutató-mérnök, mind a négyen budapesti lakosok A bejelentés napja: 1930. augusztus 27. Ismeretes, hogy az elektronikus berendezések közül több elektronoptikai elven működő elekt­roncsövekkel kerül megépítésre, amelyeknél leg­alább egy elektronoptika, két eltérítőlemez, két anódlemez és egy segédelektróda kerül alkalma­zásra. Hasonló elektroncsövekre és ezeken fel­épülő áramkörökre igen számos találmányi be­jelentés történt. Viszont az eddigi szabadalmak tárgyát képező, vagy irodalomban ismertetett elektronoptikai eiven működő elektroncsövek alulírott feltalálók korábbi találmányi bejelenté­seinek megvalósítására nem alkalmasak, vagy nem érhetők, el velük a kívánt eredmények. Ugyanis az eddig ismert csövek hiányosságokat mutatnak fel, amelyek a következőkben össze­gezhetők: a csövek megfelelő működéséhez szük­séges áramerősség mellett nem állítható elő pár­huzamos, homogén, éles határvonalú és kis ke­resztmetszetű sugárnyaláb. A nagy áramerősségre azért van szükség, hogy az anódlemezekről kellő nagyságú jel legyen le­vehető. A párhuzamos és éles határvonalú, kis keresztmetszetű sugárnyaláb azért nélkülözhetet­len, mert a sugárnyaláb keresztmetszetének és az andólemez alakjának megválasztásával az anód­árameltérítő-feezültség összefüggés kézben tartása biztosítható. Másodlagos, de igen fontos előnye a párhuzamos és éles határvonalú sugárnyalábnak, hogy az eltérítőlemezeket közel lehet hozni a sugárnyalábhoz az áramerősség megtartása mel­lett. A lemezek közelebbhozásából eltérítési érzé­kenység növekedés adódik. Az eddigi kísérleteket, amelyeknek a célja a hasznos sugárnyaláb-áramintenzitás növelése volt, az elért eredményeket káros hatások kísérték. A nagyobb áramintenzitást a sugárnyalábnál a ka­tóda felületének növelésével igyekeztek elérni. A nagy katóda felületről emittált sugárnyalábot gyűjtő elektronoptikával koncentrálták: cross­ower. A továbbiakban ezt kezelték katódaként. Az eredmények nem voltak kielégítőek: az elekt­ronok haladási sebessége nem volt azonos, mert az elektronok a katóda nagy felületének külön­böző pontjairól indultak és így különböző utat tettek meg és különböző gyorsulást kaptak. A párhuzamosság sem volt biztosítva, mert a sugár­nyaláb elektronjai a fókuszálás után divergálnak. A sugárnyaláb további fókuszálások után sem vált párhuzamossá, homogénné, kis keresztmet­szetűvé és éles határvonalúvá. Az említett hiányosságokat szünteti meg a ta­lálmány. Ezzel a feltalálók nemcsak a bevezetés­ben említett találmányi bejelentéseiket valósíthat­ják meg maradéktalanul, hanem új, aktív áram­köri feladatokat ellátó elektronoptikai elven mű­ködő elektroncsövek legkülönbözőbb típusainak gyártását teszik lehetővé. Ezzel egyszersmind meg­valósíthatóvá válnak a legkülönbözőbb célú ilyen jellegű elektroncsövekre és a velük felépített áramkörökre vonatkozó bel- és külföldi szaba­dalmak. A találmány szerinti megoldásban az elektron­optikai elven működő elektroncsövek eddigi hibáinak kiküszöbölését egyrészt a készletkatódá­nak ezen csöveknél történő alkalmazásával, más­részt ezzel egyszerre egy, a készletkatódát körül­vevő nyílással ellátott köpeny bevezetésével érjük el. A készletkatóda önmagában ismert. Ennek ellenére készletkatódával ellátott csövek tömeges gyártására eddig sor nem került. A tartalék katódának alkalmazása elektron­optikai elven működő elektroncsöveknél magában­véve is teljesen új és újdonságát még fokozza a nyílással ellátott, a katódát körülvevő fényköpeny.

Next

/
Oldalképek
Tartalom