149529. lajstromszámú szabadalom • Elektronoptikai elven működő elektroncső
2 149.529 A találmányban alkalmazásra kerülő készletkatóda felépítését az 1. ábrán mutatjuk be. Az ábrán szereplő katóda szalag alakú sugárnyaláb előállítására alkalmas. Ez a megoldás példaképpeni. A sugárnyaláb keresztmetszete lehetne kör is és ebben az esetben a köpenyen a nyílás alakja ehhez igazodnék. A hasáb alakú készletkatódánál az —1— a katódfűtőtest, —2— a katódcső, jelari esetben négyszögletű keresztmetszettel. Ezen van a —3— aktiváló anyagbevonat, amely a készletanyagot képezi. Ez lehet azonos az oxidkatódákriál szokásos aktiváló anyaggal, tehát pl: bárium-, stroncium- és kalciumoxidoknak megfelelő keveréke. Az aktivált anyagbevonatot a —4— porózus wolfram tér vagy migrációs réteg borítja, de lehet impregnált katódréteg is. A katódfűtőtest hőjének hatására a tartalékanyag a réteg belső pórusain, ill. hézagain vándorol (migrál) az •—5— aktív felületre. Az aktív felület a porózus vagy migrációs réteg külső felületén keletkezik. Éspedig alul képződik egy aktív fémréteg és efölött helyezkedik el — mintegy abszorbeálva — egy oxidréteg. A katóda úgy nyer méretezést, hogy a tartalék anyagbevonat és az aktív réteg báriumtenziója azonos legyen. A tartalék-katóda előnyét: a nagy emittáló képessége kis felületen a —6— a katódát körülvevő, nyílással ellátott fémköpeny még fokozza. A fémköpeny ugyanis leárnyékolja a katódát és az emittáló aktív részeknek elmosódott széle helyett igen éles határvonalat ad. Jelen esetben az előállítani kívánt szalag alakú sugárnyalábhoz igazodva, a nyílás résszerű, keskeny, hosszú tégla alak, pl. néhány tized mm. A fémköpeny anyagát úgy választjuk meg, hogy a diffúziós hossz rövid legyen, hogy ezáltal a fémköpeny maszkot alkotó éle se emittáljon. Ilyen fémek pl. a platina, krómnikkel, arany, tantál, paládium stb. szilicizált Mo, MO, Siz. A találmány harmadik védett — kiviteli formaként alkalmazott — megoldása az eltérítés érzékenységének fokozására szolgál. Ennél a megoldásnál két vagy többszörös eltérítés kerül alkalmazásra. Az egyes eltérítő rendszerek között hengerkondenzátorok foglalnak helyet, amelyek az elektronnyalábot az új eltérítő rendszerbe vezetik. Ezek fegyverzete pozitív és negatív íixfeszültségen van és 127° hajlat után a sugárnyaláb fókuszálva lép ki, ahol újabb gyorsító elektródák és eltérítő rendszer közé kerül. A hengerkondenzátor növeli a sugárnyaláb úthosszát és ezzel az eltérítési érzékenységet is, anélkül, hogy az elektroncső méreteit lényegesen emelné. A hatást- fokozza(k) a hengerkondeínzátor(oka)t követő eltérítő rendszer(ek). Ha lemondunk a hengerkondenzátorok alkalmazásával járó előnyről, amely a cső kisebb méreteiben jelentkezik, akkor a fenti többszörös eltérítést hengerkondenzátorok nélkül is megvalósíthatjuk. A fentiek összegezéseképpen a következőket állapíthatjuk meg: a tartalékkatódának ismertetett formája a sugárnyalábnak rendkívül nagy sűrűséget ad. 25—30 Amper/cm2 telítési impulzusáram érhető el. Tehát a gyakorlatilag megkívánt 5—6 Amper/cm2 mellett a katód nem megy telítésbe, tekintettel arra, hogy a tartalékkatóda ilyen nagy emisszióképességű, a kis felületről is képes emittálni a kívánt áramerősséget. Tehát a nagy emittáló felület a találmány szerinti megoldásban elesik. Az aktív emittáló felület határa élesvonalú és kicsi. Ezáltal feleslegessé válik külön gyűjtő optika alkalmazása és a kilépő elektronok megmaradhatnak párhuzamos irányvonalú pályájukon, A további elektronoptikai rendszer csupán az éles határvonalú, homogén és párhuzamos irányvonalú sugárnyaláb tulajdonságainak megtartását célozza. A találmány szerinti megoldásban sikerült igen magas áramerősségű, jól nyalábolt, éles határvonalú elektron-sugárnyalábot előállítani, • amely még azzal a további előnnyel is jár, hogy az eltérítőlemezek egymásközti távolsága csökkenthető áramveszteség jelentkezése nélkül és ezzel az eltérítési érzékenység fokozható. A magas sugárnyaláb áramsűrűsége még lehetővé teszi az anődlemezekről nagyobb jelfeszültség levételét. A 2. ábrán bemutatjuk egj?, a találmány szerinti elektroncső kiviteli alakját. —1— az 1. ábra kapcsán ismertetett készletkatóda szerelvény. —2— bot alakú fókuszáló elektróda, —3— és —4— gyorsító és fókuszáló elektróda, —'5-— a sugárnyalábot eltérítő lemezpár, —8— segédelektróda a sugárnyaláb helyzetének befolyásolására, —7— szupresszor gyorsító és fókuszáló elektróda, —8— árnyékoló és szekunder emissziót meggátló rács a —7— elektróda, ill. —9a— és —9b— anódlemezek között. Az —1— tartalékkatódából a katódot körülvevő és maszkot alkotó fémköpenyrésen az elektronnyaláb élesen elhatárolva lép ki. Az így emittált szalag alakú sugárnyaláb áthalad a —2— negatív potenciálra kapcsolt, a sugárnyaláb intenzitását is szabályozó fókuszáló elektróda nyílásain. Majd a —3— pozitív potenciálra kötött fókuszáló elektróda nyílásán áthaladva a —4— gyorsító elektróda nyílásán jut át. "Ezután a sugárnyaláb az —5— eltérítő leniezpár között a lemezekre adott feszültség hatására eltér. A —6— segédelektróda a sugárnyaláb alaphelyzetének meghatározására szolgál és alkalmas az esetleges csőforrásokbői eredő pozíció hibák korrigálására is. A —7— elektróda a —4— elektródához azonos módon gyorsít és fókuszál, A —8— rács az elektronsugárnyaláb által a —9a— és a —9 b— an ódlemezekből kiváltott szekunder emisszió meggátlására szolgál és ugyanakkor a két anódlemez egymásra és a —7— elektróda felé való hatását is megszünteti. A 3. ábrán bemutatjuk a többszörös eltérítés egyik kiviteli alakját. Jelen esetben kétszeres eltérítés kerül alkalmazásra. Az alkatrészek megegyeznek a 2. ábra azonos jelzésű elektródáival, azzal a különbséggel, hogy a —7— és —8— elektróda közé iktatódik a —10— hengerkondenzátor, —11— és —13— további gyorsító elektróda és —12— második eltérítő lemezpár, A cső működése az elsőtől abban tér el, hogy a —7— gyorsító elektródán áthaladó sugárnyaláb a —8— ill. a —9— elektródákra érkezése előtt áthalad a —10— hengerkondenzátoron, amelynek fegyverzetei plusz ill. mínusz fixf észül tségeken vannak és amelynek hatására a sugárnyaláb 127° fordulat után fókuszálva a —11— gyorsító lemezen áthaladva a —12— második eltérítő lemezpár
