149515. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítőgázas hűtőgép
Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 'íj. SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.515. SZÁM 17. a. OSZTÁLY — BA-1322. ALAPSZÁM Kiegyenlítőgázas hűtőgép Barta György, oki, gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. március 11. A hűtőgépek körében a semleges gázt kiegyenlítő gázként alkalmazó ún. diffúziós hűtőgépeknél az oldatcirkuláció egyes esetekben termikus szifonhatással van megoldva, más esetekben pedig oldatszivattyúval, de minden esetben az áramoltatás iránya az oldatra nézve az oldóból a hűtőközeg kiűzésére szolgáló hevítőszerkezet felé mutat. Ezeknél a berendezéseknél hátrányt jelent, a vonatkozó irodalom és tapasztalatok szerint, hogy a) a termikus szifonhatással dolgozó készülékeknél tetemes hőmennyiséget kell a folyamatba bevezetni, anélkül azonban, hogy ez teljes egészében a hűtőközegnek az oldatból való kiűzésére fordítódnék. b) A termikus szifonhatás elérésére bevezetett hőmennyiség — különösen a magas hőfokú fűtés esetén — oldószergőzt is elpárologtat, ami a készülék hatásfokát kedvezőtlenül befolyásolja. c) Akár szivattyús keringetésnél, akár termikus szifonhatás alkalmazásánál az oldóban a hűtőközeg elnyeletéséhez szükséges bensőséges keveredés nincs biztosítva, mert a kis nyomással érkező szegényoldat csak elégtelenül porlódik az oldó ütközőlemezein. Ily módon az időegységben keringetendő oldatmennyiséget növelni kell, anélkül azonban, hogy a keveredést ezzel elősegítenénk, továbbá d) a hűtőközeg gőzének tökéletlen elnyelése miatt a semlegesgáz a szükségesnél több hűtőközeg-gőzt szállít vissza az oldóból az elpárologtatóba, ami ugyancsak veszteség okozója. A találmány szerinti hűtőgép ezeket a hátrányokat elkerüli és abban áll, hogy az oldatcirkuláció előidézésére a hevítőbői az oldó felé szállító cirkuláltató berendezést, például szivattyút tartalmaz — amely tehát a szegényoldatot szállítja — és így lehetővé teszi olyan sebesség előállítását, mely mellett az oldób"n levő ütközőlemezeken az oldat kellőképpen uiódik, vagy az ütközőlemezek helyett (vagy mellett) porlasztófej alkalmazását. A gazdag- és a szegényoldat közötti hőcserélő a találmány szerinti hűtőgépnél is alkalmazható, mégpedig az eddigi megoldásoknál alkalmazható sebességkülönbségnél nagyobb sebességkülönbséggel a gazdag- és a szegényoldat között, tehát azonos méretek mellett nagyobb hőfoklépcsővel. Minthogy az oldóból a találmány szerinti hűtőgépnél gyakorlatilag csak a hűtőközegtől mentes semlegesgáz áramlik vissza az elpárologtatóba, az hatásosan hűthető le az elpárologtatót elhagyó anyaggal és így célszerűen e kettő között is alkalmazhatunk hőcserélőt, amelyben az elpárologtatóba a kondenzátorból belépő hűtőközeget és gázt is hűthetjük. A találmány keretébe tartozik még a hűtőgép olyan kiviteli alakja is, amelynél a kondenzátor, illetve utóhűtő utánszétválasztót alkalmazunk a hűtőközeg és a semlegesgáz szétválasztására. A szétválasztóból felül lép ki a semlegesgáz és alul a hűtőközeg, és mindkét kilépési helyet csővezeték köti az elpárologtatóval össze. Ez a megoldás önmagában már ismeretes. A találmányt a csatolt rajzon vázlatosan feltüntetett példaképpeni kiviteli alak kapcsán ismertetjük közelebbről. A rajzon a hűtőközegnek az oldószertől való szétválasztására célszerűen alkalmazott rektifikátort is feltüntettük. A vezetékek mellé berajzolt nyilak az áramlás irányát jelzik. Az ábrázolt hűtőgép a következő alkatrészekből áll: Az —1— hevítőbői. annak gőzkilépési helyén alkalmazott —2— rektifikátorból, amelyet a —16— csővezeték köt össze a célszerűen utóhűtővel ellátott —3— kondenzátorral. A kondenzátor másik oldalához a —4— szétválasztó csatlakozik, melyet az —5— gáz- és a —6— hűtőközeg-konden• zátum vezeték köt a —18— hőcserélőn áthaladva a —7— elpárologtatóval össze. A —18— hőcserélő
