149497. lajstromszámú szabadalom • Berendezés időtartamok mérésére

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.497. SZÁM 83. d. OSZTÁLY — MA-1006. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Berendezés időtartamok mérésére Központi -Fizikai Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Iványi Gyula és Lukács József oki. villamosmérnökök,' budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. január 13. Két impulzus közötti időtartam mérésére a klasszikus módszer a következő: az első impulzus megjelenésekor megindítunk egy indított oszcillátort és azt a második impulzus megjelenésekor leállítjuk. Az oszcillátor által kiadott impulzusokat megszámláljuk, ez az impulzus-szám arányos lesz a két impulzus között eltelt idővel. A mérés pontosságát, illetve a legkisebb mérhető időtartamot az oszcillátor periódusideje szabja meg, ugyanis az oszcillátor periódusidejénél rövidebb időket és időtartam-megváltozásokat nem tudjuk megkülönböztetni (lásd 1. ábra). Az 1. ábra jelölései szerinti a—b, és a—b' időtartamokat egyenlőnek mérjük, mert mindkét időtartam alatt az oszcillátor ugyanannyi impulzust bocsátott ki. Ezek szerint a mérés pontossága a periódusidő csökkentésével növelhető, de az ilyen módon történő pontosság növelésének a számláló felbontóképessége határt szab. A találmány tárgyát képező berendezés segítségével a mérés pontossága, illertve a legkisebb mérhető időtartam egy—másfél nagyságrenddel javítható az oszcillátor periódusidejének csökkentése nélkül. Az új időmérő rendszer ugyanazt a mérési elvet alkalmazza időmérésre, mint hosszúságmérésre a tolómérce. A fentiekben említett periodikus jelsorozat helyett két, különböző periódusidejű jelsorozatot alkalmazunk. Az egyik jelsorozat az időmérés elkezdésekor indul meg, ezt a továbbiakban fő-jelsorozatnak nevezzük. A másik jelsorozat az időmérés végén indul meg, ezt a továbbiakban segéd-jelsorozatnak nevezzük. Mindkét jelsorozat kétféle módon indulhat meg: vagy úgy, hogy első jele a megfelelő jelző impulzussal egyidőben jelenik meg, vagy úgy, hogy a jelző impulzus után egy periódusidő múlva. Mindkét jelsorozatot akkor állítjuk le, ha egy-egy jelük egybeesik egymással. A két különböző periódusidejű jelsorozattal történő időmérés elvi idő/diagramját a 2. ábra mutatja. Az idődiagram a) sorában a fo-jelsoirozat jeleit láthatjuk, amelyek periódusideje T/;

. Az idődiagram b) sora a segéd-jelsorozat jeleit .mutatja, amelyek periódusideje Tp

i.

A két periódusidő hányadosa Tip

/T

p

= k. Az ábra jelöléseit alkalmazva a mérendő időtartam hossza T = n.Tp

-f-T

;

> (1—k). A kifejezésben n a fő-jelsorozat azon jeleinek a száma,' amelyek a T időtartam alatt számol- ^ hatók meg, kivéve azt, amelyik esetleg a mérés kezdetét jelző impulzussal egy időben jelent meg; m pedig vagy a fő-, vagy a segéd-jelsorozat azon jeleinek a száma, amelyek a T időtartam befejeződése után számolhatók meg, bezárólag addig, míg a két jelsorozat egy-egy jele egymással egybe nem esett, ismét kivéve a segéd-j elsorozat azon jelét, amely az időmérés végét jelző impulzussal egy időben jelent meg. A 2. ábrán vázolt esetben a két periódusidő aránya k < 1. A 3. ábra azt az esetet mutatja, amikor k >1. Az időmérés a fent leírt módon történik, azzal a ^különbséggel, hogy nem a T'-f-/!t, hanem a T'+/lt' időtartamot mérjük meg. Ezt a mérési módszert' célszerűen akkor lehet felhasználni, amikor a főjelsorozat jeleit szabadonfutó oszcillátorral állítjuk elő. A megmért időtartam, hosszát ismét az előző kifejezés írja le, azzal a különbséggel, hogy most m vagy a fő-jelsorozat azon jeleinek száma, amelyek a T időtartam befejeződése után számolhatók meg, kivéve azt, amelyik elsőnek jelenik meg, vagy a segéd-jel-