149193. lajstromszámú szabadalom • Bázikus tűzálló tégla
149.193 3 tégla üzemében kiégnek, és ha ilyen kötőanyagot kellő vastagságban vittünk fel, külön dilatációs hézagok kialakításáról netm kell gondoskodnunk. További előnyük, hogy résziben mint ipari hulladékanyagok nagy mennyiségben és olcsón rendelkezésre állnak. Organikus kötőanyagként említhetjük meg a szulfitlúgot, a dextrint, a melaszt, a pektint, mint a találmány szerinti bevonat előállítására alkalmas és viszonylag olcsó kötőanyagot. Alkalmazható azonban karboximetilcellulóz, keményítő, enyv, lenolaj, gesztenyeliszt, vagy ezekből előállított különféle termékek. Alkalmazhatók alginátok, növényi és miesterséges gyanták, például gumiarábikum, polivinilalkohol, oleátok, viasz- és paraffinszánmazókok, klórkaucsuk, továbbá a szilikonféleségek, mint etil-, fenil-, metil-Bzilikátok, fenol és módosított fenol műgyanta lakkok, acetil és nitrocöUulóz filmek, lágyított polivinilklorid gélek és ezek keverékei is. Kísérleteink szerint célszerű, ha a férnvastartaloim a bevonat súlyszázalékéban kifejezve legalább 10%, jóllehet kis vastartalmú adalékanyagok esetén, amilyen például a martinsalak, a fémvastartalom a bevonat súlyszázalékában kifejezve kevesebb is lehet, mint 10%. Ugyancsak kísérleteink szerint célszerű, ha a vasoxid tartalmú bevonatok esetén a bevonat súlyszázalékában kifejezett vasoxidtartalorn ferrioxidra (Fe^Oa) számítva 15—80%, sőt 40—70%. Természetesen a bevonat rétegvastagságának változtatásával a vasoxidtartalom százalékos értéke a megadottnál több vagy kevesebb is lehet, amint ezt a fémvastartalommal kapcsolatban már említettük. Gyakorlati szempontok miatt viszont célszerű, ha a bevonat vastagsága 0,1—4 mm és ezeken az értékhatáriokon belül 0,2—1,5 mm közé esik. A rétegvastagságra ugyanis a bevonathoz alkalmazott szemcsék méretei irányadók, az ez; idő szerint rendelkezésre álló őrlő berendezések azonban csak kivételes esetiben alkalmasak a megadottnál vékonyabb rétegek előállításához szükséges kis szemcseméretek elérésére. Éppen ezért a szemcseméretek szempontjából kísérleteink szerint 1,5 millimétert célszerű felső értékhatárként megjelölni. Gyakorlati szempontból azonban még kedvezőbb, ha a vasoxid szemcsék és/vagy a vasszemcsék szeímcsemérete nem haladja meg a 0,06 millimétert sern. Ilyen szamcseméretek és a fentiekben megadott mérethatárok közé eső fémvastartalom, vasoxidtartalom és rétegvastagság mellett kísérleteink szerint a találmány céljának kifogástalanul megfelelő bevonatok viszonylag olcsón és egyszerű technológiával állíthatók elő, amint ezt a továbbiakban a rajz alapján és példák keretében bemutatjuk. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti bázikus tűzálló tégla egyik példakénti kiviteli alakjának távlati képe. , A 2. ábra más példakénti kiviteli alak távlati képe. A 3. ábra ismét más példakénti kiviteli alak részben metszett távlati képét tünteti fel. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Amint a rajzon látható, a találmány szerinti bázikus tűzálló téglának keskenyebb 10, 11 és szélesebb 12, 13 oldallapjai, valamint homloklapjai vannak, amelyek egyikét a rajzen 14 hivatkozási számmal jelöltük. Mint ismeretes, a jelenleg használatos bázikus tűzálló téglák keskenyebb 10, 11 oldallapjának szélessége 65 vagy 76 vagy 100 mm. A .12, 13 szélesebb oldallapok mérete általában 125 mm, kivételes esetben ennek kétszerese, vagyis 250 mim. Az 1. ábrán látható példakénti kiviteli alak esetén az tégla egyik, nevezetesen 12 oldallapja van a találmány érteim ében adhéziós 15 bevonattal ellátva. Az ilyen téglák nyilvánvalóan egymás mellé helyezhetők úgy," hogy két-két szomszédos tégla közé egy-egy 15 bevonat essék és így a téglák kötése minden esetben biztosítva legyen, amint ezt viszonylag vékonyabb vonalakkal érzékeltettük. 15 bevonattal azonban nyilvánvalóan a tégla másik, szélesebb 13 oldallapja is ellátható. Ebben az esetben a 15 bevonat mind a két 12 és 13 oldallapon viszonylag vékonyab tehet, A 2. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén a 15 bevonat a tégla egyik szélesebb 12 oldallapjáról átterjed egyik keskenyebb 11 oldallapjára is. Ilyen téglák már több sorban elrendezhetők úgy, hogy egymással szomszédos téglák között minden oldallap mentén legyen a kötést biztosító vasoxid réteg, amint ezt viszonylag vékonyabb vonalakkal ugyancsak érzékeltettük. A 3. ábrán mind a négy oldalán bevonattal ellátott bázikus tűzálló tégla látható. E példakénti kiviteli alak esetén a szélesebb oldallapok bevonata viszonylag vékonyabb, mint a keskenyebb oldallapoké, vagyis a viszonylag vastagabb bevonat a téglának nagyobb liőtágulással járó irányba eső oldallapjait borítja. A 15 bevonatban levő vasoxid, illetőleg vasszemcséket 16, magát a kötőanyagot 17 hivatkozási számmal jelöltük. A viszonylagos rétegvastagság rajztechnikai okokból mind a három ábrán torzítva van feltüntetve. Szükség esetén természetesen a téglák homlokoldala is ellátható bevonatfal, aminek például víztaszító bevonat alkalmazásával dolomittéglák esetén lehet jelentősége. A továbbiakban a 15 bevonat előállítására, valamint összetételére és méreteire adunk példákat. 1. példa: Egyik oldallapján bevonattal ellátott és például az 1. ábrán látható 65X125 mm2 keresztmetszetű szárított vegyi kötésű krórnmagnezittégla előállítása végett 50 súlyrész hengerdei revét (Fe3Ö4) golyósmalomban 0—60 mikron finomságú porrá őriünk. Az őrleményhez 20 súlyrész por alakú szulfitlúgot keverünk és a porkeveréket 20 súlyrész vízibe helyezzük. Ezt az elegyet keverőgéppel vizes szuszpenzióvá alakítjuk át, majd ecsettel 0,6 mm vastag rétegben a tégla egyik szélesebb 12 oldallapjára visszük. Ezután a 15 bevonatot szobahőmérsékleten leggalább 24 óráig száradni hagyjuk. A kész tégla 15 bevonatának a bevonat súlyszázalékában kifejezett férnvastartalma körülbelül 50%, a ferrioxidra számított vasoxidtartalom pedig körülbelül 70%. Ha a 2. ábrán látható módon a tégla egyik keskenyebb 11 lapját is bevonattal kívánjuk ellátni, mindenben az előző bekezdés szerint járunk
