149193. lajstromszámú szabadalom • Bázikus tűzálló tégla
2 149.193 gyelammel kell lenni arra, hogy a megolvadt vasoxid a magnezitből vagy magnezitkrómból készült téglák anyagába térfogat növekedés nélkül diffundál és maginezia ferritet alkot. Ha ellenben a téglák krómmagnezitből készülnek, a téglákba diffundálódó vasoxid a kemencetérben uralkodó és 1400 C° értéket meghaladó hőmérsékleten káros térfogat növekedést idéz elő magában a téglában is. Mint ismeretes, a dilatációs közöket például a kemence építésekor a téglák közé helyezett vastag papírlemezekkel biztosítják. A papírlemezek a kemence felfutásékor kiégnek a téglák közül és lehetővé teszik, hogy a felhevült téglák káros feszültségek keletkezése nélkül kiterjedhessenek. Ez az eljárás azonban kemenceboltozatok építésekor műszakilag annyiban kifogásolható, hogy a papírlemez elégéséből visszamaradó hamu nagymértékben csökkenti a bázikus tűzálló téglák egymáshoz való tapadását. Márpedig a boltozat jó tartósságának egyik alapvető feltétele, hogy a téglák között jó kötés létesüljön. A dilatációs közök kialakításának másik niódja abban van, hogy a tűzálló falazatban körülbelül 400—500 milli•méterenként 0,5—0,8 mm vastagságú vaslemezből készült hullámlemezeket helyeznek, amelyeknél a hullámosság amplitúdója körülbelül 13—16 mm. Ezt a megoldást főleg függesztett kemenceboltozatok építésénél alkalmazzák. A hullámlemez a felfűtés ideje alatt biztosítja a tűzálló falazatba iktatott dilatációs köz légmentes zárását. A téglák hő okozta kiterjedéséből keletkező erő hatása alatt azután összelapul, majd oxidálódik. Megfigyeléseink szerint a falazatban ily módon keletkező vasoxid réteg vastagsága a 6—7 millimétert is eléri. Ilyen vastagságú vasoxid réteg azonban a fentiekben kifejtett okokból nem kívánatos, sőt, krónimagnezit téglák esetén az ilyen téglák hő okozta duzzadása miatt egyenesen káros. A találmány célja fenti nehézségek kiküszöbölése és oly bázikus tűzálló tégla létesítése, amely tűzálló falazatokba építve biztosítja egyrészt a szomszédos téglák megbízható kötését, másrészt a kötést biztosító vasoxid réteg kis vastagsága folytán eleve kizárja káros feszültségek fellépését. A találmány az eddigi műszaki gyakorlattal gyökerében szakítva abból az elgondolásból indul ki, hogy a mind ez ideig alkalmazott vaslemez betéteket vagy vaslemez burkolatot eleve elhagyja és a téglák kötéséhez szükséges vasoxid jelenlétét a téglák felületére vitt olyan bevonattal biztosítja, amely a tégla üzemében vasoxidot csak a kötéshez szükséges vékony rétegben tartalmaz. Ilyen vékony réteget biztosíthatunk azzal, hogy a bázikus tűzálló téglák felületére kötőanyaggal vasoxid szemcséket viszünk. Nyilvánvaló, hogy az így felvitt réteg vastagsága a szemcsék méretének nagyságrendjébe esik, tehát jelentősen kisebb lehet az eddig alkalmazott vaslemez betétek vagy vaslemez burkolat vastagságánál. De a kötést biztosíthatjuk azzal is, hogy a téglák felületére vasoxid szemcsék helyett vasszemcséiket viszünk. Ezek ugyanis a kemence üzemében oxidálódva ugyancsak vasoxid szemcsékké alakulnak át, a kitűzött cél elérését tehát szintén biztosítják. Nyilvánvaló továbbá, hogy adott esetben elegendő, ha a téglának csak egyetlen oldallapja van a kérdéses szemcsékkel ellátva. A tűzálló falazat építésekor ugyanis az ilyen téglák mindig egymás mellé helyezhetők úgy, hogy két-két szomszédos tégla között a kötést biztosító szemcsék jelen legyenek. Két oldallapján ilyen szemcsékkel ellátott téglákból már többsoros falazat is előállítható úgy, hogy egymással szomszédos téglák között akár függőleges, akár vízszintes irányban mindig legyen a kötést biztosító vasoxid réteg. Akár vasoxid szemcsék, akár vasszemcsék alkalmazása esetén kötőanyagot kell alkalmaznunk, amely a felvitt szemcséket mindaddig rögzíti a tégla felületén, amíg a tégla üzemében a kötésre sor nem kerül. Fentieknek megfelelően tehát a találmány oly bázikus tűzálló tégla, amelynek legalább egyik oldallapja a találmány értelmében kötőanyagba ágyazott vasoxid szemcséket és/vagy vasszemcséket tartalmazó adhéziós bevonattal van borítva. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti téglák tűzálló falazatba építve biztosítják a szomszédos téglák kötését, anélkül, hogy hő okozta tágulásból származó káros feszültségek fellépnének. A kötést biztosító vasoxid szemcsék vagy vasszemcsék ugyanis lehetővé teszik igen vékony rétegek felvitelét, tehát betarthatók olyan mérethatárok, amelyek a hő okozta tágulások szempontjából optimálisak. De biztosítja a találmány a téglák mechanikai védelmét is. Kísérleteink szerint ugyanis a találmány szerinti téglák bevonata oly kemény és oly szívós, hogy szállításkor különösebb óvatossági rendszabályra nincs szükség és a találmány szerinti téglák lényegében úgy szállíthatók, mintha vaslemez burkolattal volnának ellátva. Ehhez járul, hogy a találmány szerinti téglák bevonata, amint ezt a későbbiekben részleteiben is leírjuk, ipari hulladékanyagokból, tehát viszonylag olcsón is előállítható, vagyis elmaradnak a vaslemezek alkalmazásával járó jelentős költségek, amelyek egyrészt a leszabási veszteségekkel is növelt tetemes anyagárban, másrészt a lemezburkolat sajtolásával járó gyártási és befektetési költségekben jelentkeznek. A bevonat készítéséhez alkalmazhatunk mesterséges vagy természetes vas-, illetőleg vasoxidtartalmú anyagokat, amilyenek például a magnetites ós hematites vasércek, a vaspát (sziderit), pirit, markazit, illetőleg a vasreve, piritpörk, nagyolvasztó szállópor, martinsalak, alkalmazhatunk azonban megfelelő méretű vasszemcséket is, amelyek csak a téglák üzemében alakulnak át vasoxiddá. A vasnak vasoxiddá való átalakulásával járó térfogatnövekedésre azonban a bevonat összetételének megválasztásakor természetesen figyelemmel kell lennünk. A bevonat készítéséhez alkalmazhatunk továbbá esetleg vastartalmú mangánércet, amikor is a mangán jelenlétének bizonyos esetekben kedvező hatása lehet. Kísérleteink szerint a bevonat előállításához bármilyen kötőanyag alkalmazható. Alkalmazhatunk például anorganikus kötőanyagokat, amilyen a vízüveg. Az ilyen kötőanyagok a tűzálló falaza" üzemi hőmérsékletén zsugorodnak és ezzel biztosítják a hő okozta tágulás kiegyenlítéséhez szükséges dilatációs közöket. Célszerűbb azonban organikus kötőanyagok alkalmazása, mert ezek a
