149150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilpiridinek polimerizálására
4 149.150 folytatjuk szobahőmérsékleten, majd az egész polimerizációs terméket keverés közben tömény sósavba öntjük és a hozzáadott polimer teljes oldódásáig tovább keverjük. A poli-2-vinilpiridin-hidroikloridot tartalmazó viszkózus oldatot kb. kétszeres térfogatnak megfelelő mennyiségű vízzel hígítjuk. A poliviinil-piridint ezután ammóniumklorid ammonias oldatával való kezelés útján regeneráljuk. Szűrés és szárítás után 13,2 g polimert kapunk, amelyet n-dekánban szuszpendálva néhány óra hosszat 165 C° hőmérsékleten tartunk, majd lassan lehűtjük. Az így kapott termék nagymértékben kristályos, ami a por alakú polimer Geiger-számlálóval felvett röntgen-színképén mutatható ki. A N,N-dimetilformamidban 30 C° hőmérsékleten meghatározott határviszkozitás 0,61. 5. példa: 0,5 g finoman porított Mg [N(C2 H 5 )2] Br-ot nitrogén-légkörben, 80 ml vízmentes toluollal beviszünk egy 350 ml-es üveglombikba, amely keverővel és csepegtetőtölcsérrel van felszerelve. A keverőt megindítjuk, a hőmérsékletet 65 C°~ra emeljük és 10 g frissen desztillált 2-vinilpiridin 60 ml vízmentes toluollal készített oldatát adjuk lassan hozzá. A monomer hozzáadása kb. 20 percig tart, ennek befejezte után az elegyet 3V2 óra hosszat tovább keverjük, majd keverés közben 100 ml 5 n sósavoldatot adunk hozzá és mindaddig tovább keverjük, míg a polimerizációs elegy teljesen fel nem oldódik. Ezután a polimert vizes ammóniás arnmóniumklorid-oldattal kezelve regeneráljuk. A fehér pelyhes csapadék alakjában kivált polimert vízzel néhányszor mossuk, majd forró benzollal kezeljük és az azeotrop víz-benzol elegy ledesztillálása útján szárítjuk. A benzolos oldatból a polimert n-hep tannal kicsapatjuk, szűrjük és megszárítjuk. A polimer acetonnal való huzamosabb kezelése során annak egy része (0,8 g) oldódik, míg az oldhatatlan rész, amely 8,2 g por alakú anyagból áll, röntgenvizsgálat során 50%-ot meghaladó kristályossági fokot .mutat. A Geiger-számláló (Cu K«) segítségével a polimer poráról készített röntgen^difrakcíós színképei; az la. ábra mutatja. Ha ezt a terméket néhány óra hosszat dékánnal kezeljük 150 C° hőmérsékleten, akkor a polimer az lb. ábrán látható röntgen-difrakció.s színképét mutatja. Amint az ábrákon látható, az intenzívebb csúcsok 2 H szögre a következő értékeket .mutatják: 8°. 15; 12°. 45; 17°. 1; 18° . 0" és 21° . 3. Az la. és lb. ábrák a Geiger-számlálóval felvett röntgen-difrakciós színkép (Cu K<?) sugárelhajlási intenzitásának menetét mutatják. Az ordinátákon a viszonylagos intenzitás van számértékekben megadva, míg az abszcisszán a 2 H elhajlási szögek vannak feltüntetve. E a kristályos polimer alifás szénhidrogénekben, valamint etil- és izopropiléterben, acetonban és metiletilketonban (mindenkor az oldószer forrpont ján) oldhatatlan. A polimer kapillárisban meghatározva kb. 170— 180 C° lágyulási pontot mutat; polarizációs mikroszkóp alatt meghatározott olvadáspontja 177 C°. 6. példa: A 2-vinilpiridin polimerizációját a 3. példában leírt módon folytatjuk le, 100 ml vízmentes toluol helyett azonban 220 ml-t, 10 g 2-vinilpiridin helyett 30 g-ot és 1 g száraz fenilimagnéziumbromid. helyett 0,7 g-ot alkalmazunk. .A kapott poli-2--vinilpiridint az 1. példában leírt módon tisztítjuk; kb. 100%-os átalakulással kapjuk meg a polimert, amelynek forró aoetonban oldhatatlan része kb. 96%. Az így kapott polimer kristályosodása elősegíthető, ha a polimert 150 C°-os hőkezelésben részesítjük. A kapott polimer igen kemény szilárd anyag, amely a röntgenvizsgálat során kristályos szerkezetet mutat; tulajdonságai hasonlítanak a 3. példa szerinti eljárással előállított termék tulajdonságaira. 7. példa: A 2-vinilpiridin polimerizációját a 2. példában leírt módon folytatjuk le, az ott említett 1 g helyett azonban 0,5 g fenilmagnéziumibrornidot alkalmazunk; a kapott poli-2-vimlpiridin, amelyet az 1. példában leírt módon tisztítunk, a monomer kb. 100%-os átalakulásával képződik; forró acetonban oldhatatlan kristályos része 87%. Az ily módon előállított polimer, amely a röntgen-vizsgálat során kristályos szerkezetet mutat, a 2. példa szerinti módon kapott termékhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. N,N-dimetilformamidban 30 C° hőmérsékleten meghatározott határviszkozitása 0,49. Polarizációs mikroszkóp alatt meghatározott olvadáspontja 211,5 C°. 8. példa: A 2-vinilpiridin polimerizációját a 2. példában leírthoz hasonló módon folytatjuk le, 1 g fenilmagnéziumbromid helyett azonban 0,2 g terc. butilmagnézhimkloridot alkalmazunk; a kapott poli-2-vinilpiridint az 1. példában leírt módon tisztítjuk; 45%-os átalakulással kapjuk ezt a polimert, amely forró acetonban teljesen oldhatatlan. Az így kapott polimer, amely a röntgenvizsgálat során kristályos szerkezetet mutat, a 2. példa szerinti módon előállított termékhez hasonlótulajdonságokkal rendelkezik. 9. példa: A 2-vinilpiridin polimerizációját a 2. példában leírthoz hasonló módon folytatjuk le, toluol helyett azonban 100 ml vízmentes klórbenzolt alkalmazunk; a kapott poli-2-vlnilpiridint az 1. példában leírt módon tisztítjuk; 90%-ot meghaladó mértékű átalakulással kapjuk ezt a polimert, amelynek forró acetonban oldhatatlan része a felhasznált monomer mennyiségére számítva 85%. Az így kapott polimer, amely a röntgenvizsgálat során kristályos szerkezetűnek bizonyul, a 2. példa szerinti eljárással kapott termékhez ha^»
