149150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilpiridinek polimerizálására
149.150 o sonló tulajdonságokat mutet. N,N-«iimetilformamidban 30 C° hőmérsékleten meghatározott határviszkozitása 0,44. 10. példa: A 2-vinilpiridirr polimerizációját a 2> példában leírthoz hasonló, módon folytatjuk le, toluol helyett azonban 100 ml vízmentes klórpentánt alkalmazunk. A kapott poli-2-vinilpiridint az 1. példában leírt módon tisztítjuk; 43%-os átalakulással kapjuk ezt a polimert, amelynek forró acetonban oldhatatlan kristályos része a felhasznált monomer mennyiségére számítva 37%. A fenti módon előállított monomer, amely a röntgenvizsgálat során kristályos "szerkezetűnek bizonyul, a 2. példa szerinti módon kapott termékhez hasonló tulajdonságokat mutat. N,N-dimetilformamidban 30 C° hőmérsékleten meghatározott határviszkozitása 0/57. 11. példa: , 15 g 2-vinilpiridint 100 ml toluolban oldunk és 0,2 g Be[N(CH3 h]2 jelenlétében 45 C° hőmérsékleten polimerizáljuk. 3 óra ' elmúltával a kapott polimert az 1. példában leírt módon nyerjük ki. 14 g poli-2-vinilpiridint kapunk, amely a röntgenvizsgálat során kristályos szerkezetűnek mutatkozik. Ez a kristályosság azonban kisebb mértékű, mint a Be[N(C2H5)2]Br jelenlétében előállított polimeré. Az N,N-dimetilformarnidban 30 C° hőmérsékleten meghatározott határviszkozitás értéke 0,45. 12. példa: 5 g 2-vinilpiridint az előző példákban leírt módon, de 0,4 g Mg[N(CH3)-(C6H5 )]Br jelenlétében polimerizálunk. A kapott polimer röntgenvizsgálat során nagyfokban kristályos szerkezetet mutat, N,N-dimetilforrnamidban 30 C° hőmérsékleten meghatározott határ viszkozitása 0,6. Infravörös spektrográfiai vizsgálattal tisztán kimutathatók a véghelyzetű nietilfenilaTnino-esoportok. 13. példa: A polimerizációt az 5. példában, leírt módon folytatjuk le, de Mg[N(C2 H 5 )9]Cl vagy Mg[N(C 2 H 5 )2]J jelenlétében, a Mg[N(C2H5)2]Br helyett a monomer átalakulási foka és a kapott termék kristályossága gyakorlatilag ugyanolyan, mint a Mg[N(C2Hf,)2]Br katalizátorral kapott polimer esetében. Ä Mg[N(C2Hé) 2 ]J és Mg[N(C 2 H r ,)2]Cl katalizátorokkal kapott polimerek határviszkozitása azonban 0,17, ill. 0,26. 14. példa: A 2-vinilpiridin polimerizációját az 1. példában leírthoz hasonló módon folytatjuk le, az 1 g fenilmagnéziumforoimid helyett azonban 0,3 litiumalumíniumhidridet alkalmazunk; fehér por' alakjában kapjuk a poli-2-vinilpiridint. E polimer röntgenvizsgálata viszonylag kismértékű kristályosságot mutat; a Geiger-számlálóval meghatározott refrexiók hasonlók az előző példa szerinti eljárással kapott poli-2-vinilpiridinéihez; fizikai tulajdonságai is egyeznek ez utóbbiéval. A kapott polimer mennyisége (acetonnal való kezelés előtt) 100%-os átalakulásnak felel meg. Acetonnal huzamosabb ideig forralva porszerű csapadékot kapunk, amely az összes kapott polimer 83%-ának felel meg. Ez az acetonban oldhatatlan frakció a röntgenvizsgálat során kristályos szerkezetet mutat. 15. példa: 10 g 2-vinilpiridint az 5. példában leírt módon polimerizálunk, 80 C° hőmérsékleten, 140 ml vízmentes toluolban oldott 0,4 g : A1[N(CH3)2]3 jelenlétében. 6 órai polimerizálás után a polimerizációs terméket híg sósavval kezeljük, majd 20" /o-os kálilúggal ismét kicsapjuk a polimert. Az így kapott polimer forró acetonban teljesen oldható és a röntgenvizsgálat során nagyfokban kristályos szerkezetet mutat. 16. példa: Az 5. példában leírt módon hajtjuk végre a polimerizációt, katalizátorként azonban 0,5 g LiAl[N(Cf)H5)2 ]3H kerül alkalmazásra; ily módon 8,7 g poli-2-vinilpiridint kapunk. Ezt a terméket az 5. példában leírthoz hasonló módon kezeljük, amikor is forró acetonban oldhatatlan fehér port kapunk (ennek mennyisége az összes képződött polimer kfo. 80%-ának felel meg). Ez a polimer a röntgenvizsgálat során nagymértékben kristályos szerkezetet mutat; tulajdonságai egyébként is hasonlóak az előző példák szerinti módon előállított kristályos poli-2-vinilpiridmekéihez. 17. példa: 0,6 g magnéziumdietilt és 120 ml vízmentes benzolt nitrogén-légkörben beviszünk egy keverővel és csepegtetőtölcsérrel felszerelt 500 ml-es üveglombikba. Az elegyet 70 C° hőmérsékletre hevítjük, majd lassan hozzáadjuk 15 g frissen desztillált 4-vinilpiridin 100 ml benzollal készített oldatát. Félórai polinierizáció után, amikor a monomer átalakulása befejeződött, az elegyet még további 2 óra hosszat keverjük 70 C° hőmérsékleten. Ezután az egész polimerizációs terméket beleömtjük 60 ml 36%-os (10 n) sósav 300 ml vízzel készített oldatába, majd az elegyet a polimer teljes feloldódásáig keverjük. Ezután a felső benzolos réteget választótölcsér segítségével elkülönítjük, a vizes fázist pedig élénk keverés közben lassan hozzáadjuk egy ammóniát tartalmazó ammóniumklorid-oldathoz. Rövid ideig tartó állás után egy pelyhes polimer válik Te, ezt leszűrjük és kloroformmal kezeljük, majd a víz és kloroform azeotrop elegyének ledesztillálása útján megszárítjuk. A polimert a kloroformos oldatból n-heptán hozzáadása útján lecsapjuk, leszűrjük és megszárítjuk. Ily módon 13 g por alakú polimer terméket kapunk, amely forró benzolban oldhatatlan. E termék egy mintáját nitrogén-légkörben 1 óra hosszat 170 C° hőmérsékleten tartjuk, majd
