149113. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérje alapú bőrfedő bevonatok előállítására

Megjelent: 1962. február 28. MAG* AR JN ÉP KÖZTÁRSASÁG •wr-ty SZABADAL ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.113. SZÁM 28. a. 9—12 OSZTÁLY — BO—750. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás fehérje alapú bőrfedő bevonatok előállítására Bőr-, Cipő-, Szőrmeipari Kutató Intézet, Budapest (80%), mint dr. Vágó György, Lénárt Pálné és Réti János, budapesti lakosok jogutódja és Fazekas József, budapesti lakos (20%) A bejelentés napja: 1960. február 5. Ismeretes, hogy cipőfelsőbőrök fedésére, főként fehérje és hőre lágyuló polimer filmrétegeket képeznek ki. Az általános vélemény szerint ellentétben a polimerek kontinuus filmrétegévei a fehérje filmek pontrács (Raster) — szerkezetet képeznek, ami azzal a hátránnyal jár, hogy a réteg nyúlékonysága és töltőhatása korlátozott és ezért főleg olyan bőröknél, melyeknél a barkaréteget lecsiszolják, hőre lágyuló, tehát gépfényezésre nem' vihető polimer műanyagokat kell alkalmazni. Ezért utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerülnek az ún. modifikált fehérje anyagok, melyeknél a fehérje alapanyag funkcionális csoportjainak átalakításával vagy megfelelő műanyagokkal való társítás útján igyekeznek a célnak megfelelő filmet kialakítani. Mindezek azonban a filmréteg kialakulása folyamán kémiai állagukban nem változó anyagokkal készülnek. Ezzel szemben mi azt találtuk, hogy a filmképző fehérje anyagokhoz előnyösen lehet alkalmazni olyan hozzátéteket, melyek a hozzáadás pillanatában erős mellék-vegyérték hatásuk következtében intern lágyítóként működnek és ezt a tulajdonságot a filmréteg kialakulása után js megtartják, ugyanakkor azonban a filmréteg kialakulása és a beszáradás folyamán irreverzibilisen önmagukban is filmképző tulajdonságokat mutatnak, amit makromolekulás anyaggá való alakulásuk magyaráz. Mint ismeretes, ilyen tulajdonságokat elsősorban egyes aminoplaszt előkondenzátumok mutatnak, melyek hidrofil kolloid szolból folyamatos átmenettel előbb gelatin szerű hidrofil géllé, majd a cserzett gelatinhoz hasonló, korlátoltan duzzadó géllé alakulnak, végeredményben pedig — metilol csoportjainknak metálénhidakká való alakulása folytán, mérsékelten hidrafon filmeket képeznek; ugyanakkor fenntartják a velük együtt kialakuló fehérjefilmre gyakorolt belső lágyító hatásukat is, ami meggátolja az összfilm riddeggé válását. Mind a film hidrofobitását, mind hajlékonyságát ismert módon elősegíthetjük a fehérjéhez szolállapotában adagolt és jelenlétében kipolimerizált vinil- vagy diénbázisú nionomer-hozzátétekkel, melyeknek .mennyiségét és összetételét a felhasználási célnak megfelelő (alapozó, plüssel vagy szórópisztollyal felvitt fedőfesték,' fedő- és fényréteg) változtathatjuk. A modifikált fehérjefilmeknek bejelentésünk szerinti előnyös tulajdonságait azonban már ehozzátétek nélkül is elérhetjük, ha a fentiekben vázolt hidrofil-hidrofób irányban folyamatosan átalakuló, önmagukban is filmképző, a fehérjefilm váztulajdonságait elősegítő ún. - „plasztogén" anyagokat alkalmazunk. A plasztogén anyagok ioinaktivitását az erre a célra alkalmazott hidrofil szol keletkezési körülményei szerint variálhatjuk. így pl. gyengén bázikus csoportok belek ondenzálása útján kationaktív anyagot nyerünk, mely alkalmas az erősen csiszolt belsőbőrök alapozó rétegében való felhasználására, szulfit-csoportok bevitele (szulfitálás vagy omegaszulfonálás) útján viszont anionaktív jellegű, a középső rétegekben alkalmazható ellentétes ionaktivitású alapozó réteg jobb lezárását biztosító filmeket állíthatunk elő. Plasztogén anyagként minden olyan hozzátét alkalmazható, mely a következő feltételeket teljesíti: a) vízben oldható, b) a fehérjét elsősorban nem, vagy csak hoszszabb idő után csapja ki, ill. teszi oldhatatlanná (késleltetett koacerválás), c) mellékvegyérték kötéseket képez ' és ezáltal a fehérjefilm intern lágyítójaként hat, d) beszáradáskor hidrofilitása csökken és önmagában is vízoldhatatlan filmet képez,