148937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telítettlen alifás aldehidek előállítására

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 "5^ SZABADALM OHSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.937. SZÁM 12. o. 5—10. OSZTÁLY — Dl—66. ALAPSZÁM Eljárás telítetlen alifás aldehidek előállítására The DISTILLERS Company Limited, Edinburgh (Nagy-Britannia) Feltalálók: Barclay John Lynn, Tadworlh, Bream John Bernard, Radhourn, Hadley Davis James, Epsom Downs, Jenkins Howland Harris, London, Stewart David Gordon, Epsom és Wood Barrie, Epsom A bejelentés napja: 1960. február 3. Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1959. március 12. A találmány telítetlen alifás aldehidek, főleg akrolein és metakrolein. előállítására vonatkozik. Az akrolein vagy metakrolein előállítását célzó a találmány szerinti eljárás lényege az, hogy propilént vagy izobutilént magasabb hőmérsék­leten, a gőzfázisban, antimonoxidet tartalmazó oxidáló katalizátor jelenlétében oxigénnel hozunk reakcióba. Az antimonoxid katalizátor olyan antimon­vegyületből állítható elő, mely a reakciófeltételek alatt részben vagy teljesen antimonoxiddá alakul át. A katalizátor vagy csupán antimonoxidból vagy ennek más, többértékű fémoxiddal, pl. wolf­ram-, tellur-, réz-, titán- vagy kobalt-oxiddal való keverékéből áll. Ily katalizátorok vagy antimon­oxidoknak, pl. telluroxidoklkal való keverékei, vagy pedig antimonátok. A reakciófeltételek mel­lett a katalizátor akár az egyik, akár mindkét alakot tartalmazhatja. E katlizátorok pl. úgy állít­hatók elő, hogy antimonoxidot vagy hidroxidot a másik fémoxiddal vagy hidroxiddal jól össze­keverünk. Az eljárás egy változatánál a kata­lizátor kicsapatással állítható elő, pl. antimonsó vizes oldatának tellursav vagy tellursavas só vizes oldatához vagy szuszpenziójához adásával és a kapott csapadéknak elkülönítésével. Az antimonoxid katalizátorok aktivitása pl. 500 és ll'ÖO C° közötti hőmérsékleten történő előze­tes hőkezeléssel gyakran megjavítható. Egy rendkívül előnyös katalizátor 1. antimon­oxid ' és ólomoxid keverékéből és/vagy "2. antimon, ón és oxigén alkotta vegyületből, azaz ónantimo­nátból áll. A reakció feltételek mellett a katali­zátor akár egyik, akár mindkét alakban lehet jelen. A katalizátor pl. antimon- és ónoxid alapos összekeverésével állítható elő. Egy változatnál olyan óm- vagy antimonvegyületek, pl. e fémek hidroxidjai is használhatók, amelyek hevítés ha­tására részben vagy teljesen oxidokká alakulnak: át. Az antimonoxid-ónoxid katalizátor előállításá­nak egyik előnyös módjánál a kaiion.cs antimon­es ónsók keverékét állítjuk elő, majd. illó bázist., pl. ammóniát adunk hozzá, a keletkezett csapa­dékot elkülönítjük és 500 és 1100 C° közötti hő­mérsékleten hevíti ük. Különösen előnyös katalizátorok állíthatók elő ily módon sztannokloridból és antimonpentakio­ridból, e vegyületek vizes közegben való össze­keverésével és a pH-nak, ammónia hozzáadásá­val, 5-nél nagyobbra való beállításával. Ha a keverékben levő ónvegyület alacsonyabb vegyértékű, vagyis sztannovegyület alakjában van jelen, akkor nagyon előnyös, ha a kicsapott ke­verékét, oxigént és iners gázt, pl. nitrogént, szén­dioxidot vagy gőzt tartalmazó légkörben, előzetes hőkezelésnek vetjük alá. Az oxigénnek a teljes gázáramhoz való arányát úgy szabályozzuk, hogy ezen előzetes hőkezelés alatt a katalizátornak egyetlen alkatrésze se haladja meg az 500 C° hő­mérsékletet. Ezen előzetes hőkezelés után a ke­veréket levegőn való végső hőkezelésnek vetjük alá 500 C° és 1100 C° közötti hőmérsékleti tar­tományban. Az antimonoxid-ónoxid-katalizátornak egy má­sik, rendkívül előnyös előállítási módjánál úgy járunk el, hogy sztannioxidet antimonpentoxid­dal és/vagy antimontetraoxiddal jól összekeve­rünk és a kapott keveréket hőkezeljük. Az oxi­dokat előnyösen úgy kapjuk, hogy vizes salétrom­savval reagáltatjuk az egyes fémeket és össze­keverés után az oxidokat 700—750 C°-on előze­tes hőkezelésnek vetjük alá, melyet ennél maga­sabb hőmérsékleten, pl. UOÖ C°-on és előnyösen 1000 és 1050 C° között foganatosított végső hő­kezelés követ. Az előzetes hőkezelés célja az an-

Next

/
Oldalképek
Tartalom