148892. lajstromszámú szabadalom • Áramlásmérő műszer
O 148.892 szalag továbbításával együtt haladó szalagra jegyezni kell a mélységeket. Készítenek finoman csapágyazott, mágneses, vagyis északi irányban beálló hengerű, óraszerkezettel mozgatott tollú iránymérő műszereket is. Igen gondos elkészítést igénylő, nagyméretű bonyolult szerkezetek. A giroszkópos megoldásnál az eltéréseket a giroszkóp indulási helyzetétől határozzák meg vízszintes és függőleges értelemben egyaránt. Ezeknél a viszonyítási irány tetszőleges. Igen nagyméretű, gondosan vízmentesítendő, bonyolult, költséges műszer. A második típushoz: 1. a mechanikus, 2. az elektromos és 3. a sebesség összetevőket mérők tartoznak. A mechanikus berendezések közül a legegyszerűbb tartórúdon csapágyazott köpenycsőből áll, melyet a timonnyal ellátott sebességmérő műszer beállít a sebesség irányába és az elfordulás értéke az észlelés helyén közvetlenül leolvasható. Más megoldásnál maga a tartórudazat van a víz felett csapágyazva. Előnye: egyszerűsége. Hátránya: csak vízszintes irányt mér, érzékenysége kicsi, és függ a víz hordalékosságától, illetve a mérési mélységtől. A vele való mérés csak tájékoztató jellegű. Készülnek olyan típusok, melyek vízmentesen elzárt térben mechanikus áttételezéssel írják a sebesség irányát. Ezeknél a vízmentesítés megoldása nehézkes és a tömítés nagymértékben csökkenti az érzékenységet. Bonyolult, nagy térj ed elmű szerkezetek. A mélység folyamatos regisztrálásáról külön kell gondoskodni, hogy a vízalatti irányjelzésekkel azonosítani lehessen. További típus az, amelyik a sebességmérő műszer fordulat jelzését használja fel az irány el térés meghatározására. Ennél a műszernél két kontaktus van. Az egyik kontaktus a felfüggesztő rúdhoz van erősítve, tehát állandóan egy adott irányban van elhelyezve, míg a másik a vízfolyás irányába beálló műszerrel együtt elmozdul. Amenynyiben a vízfolyás iránya megegyezik a beállított kiindulási iránnyal, akkor a két kontaktus azonos időben ad jelzést. Irányéi térés esetén azonban a két jelzés eltolódik egymáshoz képest. Azonos szalagon rögzítve mindkét kontaktus jelzéseit az eltolódások arányából az elfordulás szöge számítható. Előnye viszonylag egyszerű szerkezete és észlelése a víz felett történik. Hátránya: feltétlenül íróberendezést igényel, csak átlagértékek meghatározására használható, egy sebességvektornak csak a vízszintes, vagy csak a függőleges irányát képes egy időben, illetve azonos helyen meghatározni. Az elektromos berendezések közül ismertebbek azok, ahol az irányt elektromos ellenállásváltozás meghatározásával észlelik. A vízfolyás egy kormánylapát segítségével csúszkát állít a megfelelő irányba, mely egy ellenállás szekrény kivezetésein mozog, vagyis egy-egy irány osztálynak egy-egy meghatározott ellenállásérték felel meg, ami az észlelő ampermérőről megfelelő hitelesítés után közvetlenül leolvasható. Előnye: viszonylag egyszerű és közvetlenül leolvasható. Hátránya: érzékenysége általában kicsi, pontossága korlátozott, az irányt csak 10—20 fokos pontossággal adja meg. Másik megoldásnál az irányba álló timony helyzetét az észlelő a tartórúd elforgatásával, elektromos kontaktus segítségével keresi meg. Ez a szerkezet egyszerű, de csak kis mélységig használható, vagy csak nagyon kis sebességeknél. Nagy hátránya, hogy folyamatos észlelésre nem alkalmas, pontossága elég kicsi. A sebességösszetevőket mérő szerkezetek közül legegyszerűbb a forgóműves sebességmérőkből alkotott kettős, illetve hármas kereszt. Ez a két, illetve három egymásra merőleges sebességkomponenst méri meg és azokból a sebességvektor iránya és nagysága számítható. Előnye a szerkezet ’ egyszerűsége, hátránya, hogy csak átlagos értékeket ad meg, speciális sebességmérő műszereket igényel és a három műszer nem azonos helyen mér, tehát tulajdonképpen három különböző vízszál sebességösszetevőjét határozza meg. Jobb eredményt ad a rugalmas felfüggesztésű henger, mely a vízsebesség nyomásának hatására a sebesség irányába kitér eredeti helyzetéből a sebesség nagyságával arányosan. A kitérés nagyságát és irányát speciális elektromágneses berendezéssel lehet észlelni és oszcillográffal, illetve, rajzoló milliampermérővel regisztrálni is lehet a két sebességkomponenst. Előnye: a sebesség nagyságának és irányának gyors regisztrálását lehet segítségével megoldani folyamatosan. Hátránya: az észlelő berendezése meglehetősen bonyolult, nagy terjedelmű és általában elektromos hálózathoz van kötve, csak vízszintes irányú eltérések meghatározására alkalmas. A találmány szerinti áramlásmérő az előzőekkel szemben az alábbi elvek szerint működik és a következő előnyökkel rendelkezik. A műszer megfelelően csapágyazott tengelykereszt segítségével teszi lehetővé, hogy az általánosan használt, vagy akár speciális felépítésű és különleges elven alapuló sebességmérője a tér minden irányába könnyen beálljon. A sebességmérőt kétsíkú kormánylapát (timony) segítségével állítja be a víz sebessége az áramlási irányba. A sebesség nagyságát a sebességmérő műszer határozza meg a műszer elvének megfelelő módon, vagyis pl. a forgóműves sebességmérő használatánál a fordulatszámból. A sebesség irányát a két egymásra merőleges tengely elfordulásából lehet meghatározni. A tengelyek elfordulását a műszer potencióméterek segítségével jelzi, amit Wheatstone-híd segítségével, közvetlenül fokokban mutat, illetve regisztrál folyamatosan. A műszer előnyei: szerkezete egyszerű, könnyen kezelhető, mérete nem haladja meg a szokásos folyami sebességmérők méretét, áramforrása 3 zseblámpa elem, ugyanannak a vízszálnak határozza meg a sebességét és az irányát, érzékenysége és pontossága jó, folyamatosan jelez a felszínen, tehát könnyen észlelhető, rajzoló miliampermérő csatlakoztatásával a regisztrálás is megvalósítható, a műszer tehetetlensége kicsi és így gyors változások regisztrálására is alkalmas, előállítási költsége az eddigi típusokénál lényegesen kisebb és hazai anyagokból elkészíthető. A műszer hiányosságai : jelenlegi formájában a műszer a tartórúdhoz rögzítve a rudazat sülylyesztésével, illetve emelésével állítható be a kívánt mélységbe, és a forgóműves sebességmérő-
