148892. lajstromszámú szabadalom • Áramlásmérő műszer
Megjelent: 1961. december 31. OKS2ÄGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.892 SZÁM ( KÖNYVTÁR 1 42. c. 26—31. OSZTÁLY — VI~298. ALAPSZÁM V > *7 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Àramlàânéro műszer Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Muszkalay László intézeti mérnök, Felsógöd és Kránicz László intézeti mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. február 22. A vízépítéssel kapcsolatos hidraulikai kutatásoknál igen gyakran a sebesség nagyságán kívül szükségessé válik a sebesség irányának a meghatározása „is. Különösen vízi nagylétesítmények hidraulikai ellenőrzésénél, a velük kapcsolatos kismintakísérletek beazonosításánál, folyószabályozási müvek tanulmányozásánál és hatásuk vizsgálatánál, kimosások, feliszapolódások okának felderítésénél az áramlástani vizsgálat csaknem nélkülözhetetlen. Megfelelő iránymérő berendezéseket igen jól fel lehet használni mélyfúrású kutak, olajkutak fúrási irányának ellenőrzésére, illetve az esetleges repedéseken történő beszivárgások, vagy elszivárgások irányának és nagyságának meghatározására is. A megfelelő mérőeszköz hiányának az okát abban lehet keresni, hogy az eddigi típusok közt nem lehet találni olyan műszereket, melyek minden követelménynek megfelelnek és nem jelentenek túlzottan nagy költséget. Az eddigi iránymérő műszerek nagyrésze ugyanis nem folyami, hanem tengeráramlások mérésére készült. Ennek megfelelően méreteik igen nagyok (1—2 m hoszszú, több mázsás szerkezetek), hosszú idejű jelzésre, tehát nem gyors felvételekre készültek és csak vízszintes sebességirány meghatározására alkalmasak és beszerzési áruk 100 ezer forint felett van. Az eddigiek folyamán k.ét fő típus alakult ki Az egyik típus a felfüggesztéstől függetlenül határozza meg a sebesség irányát és az irányt általában valamilyen külső, fix irányához viszonyítja, legtöbbször a mágneses északhoz. A másik típus a leeresztő berendezéshez viszonyítja az áramlás irányát, vagyis belső tájolású, tehát még külön tájolást is szükséges végezni az adatok értékeléséhez. Az első típushoz tartoznak: 1. az úszós, 2. az iránytús és 3. a giroszkópos iránymérők. Az úszós mérők közül a felszíni úszóknál az áramlás irányát fotogrametriás úton határozzák meg. A mérés hátránya az, hogy csak felszíni áramképet ad, a mérés nagy felszerelést és mérőszemélyzetet igényel, a feldolgozása hosszadalmas, pontossága kicsi. A mélységi úszóknál egy inga tér ki a sebesség hatására a megfelelő irányba, a sebesség nagyságával arányosan. A regisztrálás megfelelően csapágyazott tollal óraszerkezet által hajtott tengelyű hengerre történik. Hátránya, hogy igen nagy méretű, szerkezete bonyolult és igen gondos megmunkálást igényel. Az iránytús megoldások közül az egyik legelterjedtebb típus a sebesség irányát az iránytűvel vezetett golyók elhelyezkedéséből állapítja meg. Hibája, hogy minden mérés után meg kell határozni a golyók helyzetét, tehát a vele való mérés igen hosszadalmas és a mérési eredmények értékelése is sok időt Vesz igénybe. Mérési pontossága elég kicsi, csak átlagos irányt ad meg, csak elég nagy sebességeknél működik. Ugyancsak elterjedt típus az, amelyik az iránytű helyzetét elektromos vezérlésű, lépegető kontaktussal határozza meg. Az irány rögzítését a felszínen elhelyezett szinkron járó tárcsával végezheti, vagy pedig magában a készülékben regisztrálhatja. Hibájuk: nagyméretűek, gondos vízzárást igényelnek, előállítási költségük jelentős, folyamatos észlelésre nem alkalmasak és gyors irányváltozások esetén működésük bizonytalan. Többféle típus készül az irány optikai rögzítésével. Ezek ’ egyrésze a filmfelvevők mintájára kockánkat ugorva fényképezik az iránytű helyzetét megfelelő skálához viszonyítva, egy másik része a fényforrás sugárirányát téríti el spiráltárcsa segítségével és ezt folyamatosan haladó fényérzékeny szalagon folyamatos vonallal rögzíti, melyen a sebességmérő fordulatait is rögzíti. Hátrányuk: nagyméretűek, igen gondos vízzárást igényelnek, előállítási költségük igen nagy, értékelésük külön laboratóriumi munkát igényel, a mélység regisztrálásáról magában a műszerben is gondoskodni kell, vagy legalábbis a regisztráló
