148889. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés szekunder elektronsokszorozók erősítési tényezőjének stabilizálására
Megjelent: 1961. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.889. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — VA—852. ALAPSZÁM Elrendezés szekunder elektronsokszorozók erősítési tényezőjének stabilizálására VEB Vakutronik, Drezda (NDK) Feltalálók: Wienhold Heinz fizikus, Drezda, ölioi Manfred gépészmérnök, Drezda A bejelentés napja: 1959. november 14. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. november 14. A találmány szekundér elektronsokszorozók erősítési tényezőjének stabilizálására szolgál. A különböző célokra szolgáló kapcsolásokban különleges és nagy követelményeket írnak elő az erősítési tényezők stabilitására. Egy ilyen alkalmazási terület többek között a scinttiilációs mérőfej, amelyet különösen a szpektroszkópiában és sugárzásmérésnél az impulzusok számlálására alkalmaznak. Ismeretes, hogy a nagy feszültségstabilitási követelményű műszerek és elrendezések üzeméhez a szükséges tápfeszültségek szolgáltatására különösen nagy feszültségstabilitású készülék kell. Ha stabilizált nagyfeszültségre van szükség, akkor a nagyfeszültségű üzemhez ezeket a feszültségszolgáltató készülékeket is el kell készíteni. Ezáltal a megkívánt stabilizálási foknak megfelelően jelentős költségtöbblet keletkezik mind a beruházáskor, mind az üzemeltetés idején, mert az ismert készülékek általában nagy üzemi árammal dolgoznak. A költséget növeli az ismert stabilizáló elrendezéseknél szükségszerűen jelentkező az a hiba, hogy a szükséges kapcsolóelemek nagy száma és ezeknek részben nem állandó tulajdonságai ezeket az ismert stabilizáló elrendezéseket különböző zavarokra érzékennyé és hajlamossá teszik. Ezért ezekhez rendszerint állandó és jó felügyelet szükséges. Például scintillációs elrendezés üzeméhez 10% megengedhető hálózati feszültségingadozásnál a nagyfeszültség megkívánt stabilitása 0,1—1%. Egy ilyen nagy stabilizálási fokot csak komplikált és ennek megfelelően költséges elektromos szabályozókapcsolások alkalmazásával lehet megvalósítani, amelyeknek az ismert nagyfeszültségű készülékek kimenőteljesítményének megfelelően 5—10 csöve, — ezek között adott esetben esetleg teljesítménycsöve, — van. Ha a stabilizáláshoz zenerdiódákat (szilícium) vagy glimrnlámpákat használnak, akkor is fennáll az a hiba, hogy a kapcsolás erősen hajlamos zavarokra, továbbá öregedésre is érzékeny. A találmány célja az ismert elrendezések hiányosságainak és költségességének megszüntetése. A találmány ezt azzal éri el, hogy az utánkapcsolt elektromos illetve elektronikus készülékek stabilizált ellátófeszültségét egy feszültségosztóval (Rí, R2, R0 ) együtt vezérlőpotenciál nyerésére használja, amelynek szabályozási meredeksége a feszültségosztó ellenállásviszonyai által van meghatározva. A találmánynak, megfelelően most tetszés szerinti stabilizálatlan nagyfeszültségforrások illetve készülékek használhatóik, mivel az elektronsokszorozók stabilizált erősítési tényezővel dolgoznak és ezzel látják el az utánkapcsolt készülékeket. Itt a hálózati feszültség ingadozására megengedhető érték + 10%- A külön stabilizálóeszközök, amelyek eddig nélkülözhetetlenek voltak, ennél teljesen elhagyhatók. A példaképpen említett scintillációs készülékeknél is ez a helyzet. A találmány szerinti elektronsokszorozóknál járulékos költséget csak az okoz, hogy kis teljesítményű (1/4—1 Watt), előnyösen rétegellenállások szükségesek, amelyek a nagyfeszültségű feszültségforrást említésreméltóan nem terhelik. Ez az előny bebizonyosodik, ha a nagy ohmos ellenállások egyike változtathatóan van kialakítva. A helyszükséglet és a szükséges felügyelet is minimálisra van csökkentve. A scintillációs mérőfejek elektromos teljesítményfelvétele és a hőmérsékleti egyensúlyban esetleg előforduló zavarok pl. olyan kicsik, hogy ezek teljesen elhanyagolhatók. A találmány a következőkben egy rajzban ismertetett kiviteli példával kapcsolatban van részletesen ismertetve. Az elvi kapcsolási rajz egy a katód és az anód közé beforrasztott ellenálláslánccal ellátott sze~ kundér-elektronsokszorozó. A találmány szerinti ellenállások Rj és R2-vel vannak jelölve. Az Rt részellenállás előnyösen változtatható ellenállásként van kiképezve.
