148587. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 3, 4-dihidro-1, 2, 4-benzotiadiazin-1, 1-dioxidszármazékok előállítására

2 148.587 mint a alkálifém-hidroxid pl. litium-, nátrium­vagy káliumhidroxid, amikor is az aldehidet elő­nyösen szabad formában alkalmazzuk. A reakció elvégezhető valamely oldószer távollétében vagy előnyösen jelenlétében; ilyen oldószerek lehetnek az éterek, pl. p-dioxan vagy dietilenglikol-dimetil­éter, alkoholok mint metanol vagy etanol, forma­midok pl. dimetilfornaamid, vagy pedig az emlí­tett oldószerek vizes elegyei vagy pedig a víz, a reakciót elvégezhetjük szobahőfokon vagy magas hőmérsékleten, és közönséges vagy magas nyomá­son, adott esetben valamely közömbös gáznak, mint pl. nitrogénnek jelenlétében. Az új vegyületek egy másik előállítási módja abban áll, hogy az Cl NO o H2 N0 2 S /\/\ SOoNH? képlet szerinti nitrobenzolt reagáltatjuk a (CH2 ) n CH — CH 2 — CHO képlet szerinti aldehid­del, amely képletben az n jelentése az előbbivel azonos és redukáljuk. A reakciót előnyösen vala­mely oldószer jelenlétében végezzük, különösen alkalmas valamely, a vízzel elegyedő oldószer, pl. alkanolok, így metanol vagy etanol, éterek pl. etil­englikol-dimetiléter, tetrahidrofurán, formamidok mint maga a formamid vagy N,N-dietüformamid, alkanonok mint aceton, víz vagy oldószerek ele­gyei, különösen nevezett oldószerekkel képezett vizes elegyei. Az aldehidet alkalmazhatjuk szabad formában vagy pedig aldehidet leadó anyag formájában, ilyenek lehetnek pl. polimerek vagy reakcióképes funkcionális származékok, mint pl. valamely alka­nollal képezett acetálok, így l,l-dimetoxi-2-ciklo­pentil- vagy -ciklohexil-etán, vagy valamely más funkcionális származék, amely az l,l-dioxi-2-cik­loalkil-etánt tartalmazza. Ilyen származékokat elő­nyösen alkalmazunk abban az esetben, ha a re­dukciót kémiailag valamely sav így pl. erős szer­vetlen sav mint egy ásványi sav így sósav vagy kénsav jelenlétében hajtjuk végre. Az aldehidet oldat formájában is hozzáadhatjuk a reakcióke­verékhez, amikor is oldószerként az előbb emlí­tett szerves oldószerek valamelyikét vagy vizet alkalmazunk. A reakcióban részt vevő anyagokat, azaz a szulfamil-mtrobenzol-származékot és az al­dehidet vagy ennek valamely származékát előnyö­sen megközelítően ekvivalens mennyiségben alkal­mazzuk. A reakció tökéletesebb befejezése céljá­ból az aldehidet feleslegben is alkalmazhatjuk. A redukciót előnyösen katalitikusan aktivált hidrogénnal végezzük. Katalizátorként számítás­ba jön a periódusos rendszer 8 csoportjának vala­mely fémes tagja, mint pl. a nikkel, így Raney­nikkel vagy pedig valamely más ekvivalens fém­katalizátor. A reakciót előnyösen atmoszférás nyo­máson, szükség esetén magasabb nyomáson hajtjuk végre. Hozzáadhatunk még kisebb mennyiségű alkalikus reagenseket, mint alkálifém-hidroxidot, pl. nátriumhidroxidot, káliumhidroxidot, amikor is az aldehidet előnyösen szabad formában adjuk hozzá. A reakciót szobahőfokon vagy magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. A redukciót, kémiai­lag is elvégezhetjük pl. valamely fémmel egy sav jelenlétében; alkalmas fém pl. a cink, ón vagy vas, alkalmas sav pedig valamely ásványi sav, így só­sav, brónihidrogén vagy kénsav. A reakció a vá­lasztott körülményektől és fémektől függően hű­tés vagy melegítés köziben hajtható végre. Az eljáráshoz alkalmazott kiinduló anyagot oly­képpen kaphatjuk meg, hogy előállítjuk a 2,4-di­halogén-5-klórnitrobenzolt az R—SH képletű mer­kaptánnal, amely képletben az R valamely alifás vagy araiifás szénhidrogén-gyököt, pl. metil-, etil­vagy különösen benzil-gyököt jelent, vagy pedig az R-Hal képlet szerinti halogén-vegyületet tio­karbarnid jelenlétében reagáltatjuk, a kapott 2,4--Di-R-merkapto-5-klár-nitrobenzolt 2,4-szulfon­savvá oxidáljuk, pl. hidrogénperoxid és valamely halogénező szer pl. foszforpentafclorid alkalmazá­sával, amikor is az 5-klőr-nitrobenzol-2,4-diszul­fonilhalogenidet kapjuk. Ha a 2,4-R-merfcapto-5--klór-initrobenzolt valamely halogénnel vagy egy halogén jelenlétében oxidáljuk, akkor közvetlenül a diszulfo-ihalogenidvegyületekhez jutunk. Ez utóbbiak ammóniákkal való kezelés által átalakít­hatók di-szulfamil-vegyületté. Az alkalmazott reakciófeltételek szerint az új vegyületeket szabad alakjában vagy sójuk alakjá­ban kapjuk meg. A kapott fém-sók, pl. savak vi­zes oldataival mint ásványi savval, pl. halogén­hidrogénnal, így sósavval vagy kénsavval szabad vegyületekké átalakíthatók. Ezek ismét átalakít­hatók fém-sókká, pl. alkálifém-sókká, valamely fém-hidroxid így nátrium- vagy káliumhidroxid segítségével valamely oldószerben pl. alkanoiiban, így metanolban vagy etanolban, vagy vízben, az oldószer utólagos elpárologtatása mellett. Ekkor a mono- vagy poh-sók képződhetnek. A találmány az eljárás olyan 'kivitelezési alak­jaira is vonatkozik, amelyek szerint az eljárás va­laimely fokán közbenső termékként kapott vegyü­letekből indulunk ki, és elvégezzük az eljárás hi­ányzó lépéseit, vagy amelyeknél a kiinduló anya­got a reakció feltételei között kialakítjuk. A találmányt közelebbről a következő példákon mutatjuk be. A hőmérsékletet Celsius-fokokban adtuk meg. 1. példa: 1,0 g ciklopentil-acetaldehidet, 2,6 g 5nklór-2,4--diszulfamil-anilint, 1 om3 sósavval telített ecet­savetilészter oldatot és 15 cm3 dietilenglikol-di­metilétert tartalmazó keveréket 2 1/2—3 órán át gőzfürdőn forralunk és a keveréket egy éjszakán át állni hagyjuk. A kapott oldatot csökkentett nyo­máson kis térfogatra ibepároljuk, a mtaradékot erő­teljes keverés köziben vízbe öntjük és a csapadékot leszűrjük. A keletkezett 3~cikliope!ntilmjetil-6-klór­-7-szAilfiamili-3,4-d:iihäjdr!0'-- l,2,4-Jbelnzíoittadiiazin-l,l-di­oxid olvadásponitja, vizes etanolból való átkristá­lyosítás után 255 C°. 2. példa: 2,5 g cilklohexil-acetaldehidet, 5,8 g 5-klór~2,4--diszulfamil-anilint, 3 om3 sósavval telített ecet­sav-etilészter oldatot és 50 cm3 dietilenglikol-di­metilétert tartalmazó keveréket gőzfürdőn 3 órán

Next

/
Oldalképek
Tartalom