148522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piperazinszármazékok előállítására
4 148.522 -4-fenilpiperazint készítünk; a 95%-os hozammal kapott szabad bázis olvadáspontja 130—131 C°. 18 g l-2'-(N-metil-p-formamidofenil)-etil-4-fenilpiperazint tetrahidrofuránban 4 g litiumalumíniumhiriddel redukálunk, a 2. példában leírt módon. l-2'-(p-N,N-dimetilaminofenil)-4-fenilpiperazint kapunk, amelynek olvadáspontja . etanolból történő átkristályosítás után 133—135 C°; a termelési hozam 58%. 4. példa: 18 g l-2'-(p-aminofenil)-etil-4-fenilpiperazin-dihidrokloridból (az 1 .példa szerinti módon előállítva) kapott szabad bázist (a dihidroklorid meglúgosítása és az oldat kloroformos extrakciója útján) 200 ml ecetsavanhidridben 1 óra hosszat melegítjük vízfürdőn. A reakcióelegyet ezután szárazra pároljuk be és a maradékot jéghideg n-nátriumhidroxidoldattal kezeljük. A képződött halvány csokoládébarna csapadékot kiszűrjük, vízzel mossuk, megszárítjuk és 80 ml dimetilformámidból átkristályosítjuk; ily módon 12,1 g 1-2'-(p-acetamidofenil)-etil-4-fenilpiperazint kapunk, op. 205—208 C°. Az l-2'-(p-acetamidofenil)-etil-4-fenilpiperazin litiumalumíniumhidríddel. lényegében a 2. példában leírt módon történő redukciója útján l-2'-(p-N-etilammofenil)-etil-4-fenilpiperazint kapunk, amelynek olvadáspontja izopropanolból átkristályosítva 94—95 C°; termelési hányad 75%. 5. példa: 25 g m-nitrofenil-acetilklorid 150 ml kloroformmal készített oldatához 40,1 g N-fenilpiperazin 100 ml kloroformmal készített oldatát adjuk 0,5 C° hőmérsékleten. A hozáadás befejezte után a reakcióelegyet éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, majd leszűrjük. A maradókot, amelyet a szűredék bepárlása útján kap tunk, kloroform és etanol elegyéből kétszer átkristályosítjuk; ily módon 23 g l-2'-(m-nitrofenil)-acetil-4- fenilpiperazint kapunk (az elméleti hozam 57%-a), olvadáspontja 125—127 C°. 20 g l-2'-(m-n.itrofenil)-acetil-4-fenilpiperazint jégecetben, 2% platinaoxid jelenlétében katalitikusan redukálunk. Az ecetsavas oldatot szárazra pároljuk be és a maradékot híg sósavban oldjuk. Ezt az oldatot vizes nátriumhidroxidoldattal meglúgosítjuk, majd kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot magnéziumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk; a kapott kristályos maradékot 200 ml tetrahidrofuránban oldjuk és ezt az oldatot 20 perc alatt hozzáadjuk 4 g litiumalumíniumhidrid 100 ml tetrahidrofuránnal készített és állandó keverésben tartott szuszpenziójához. A reakcióelegyet ezután 8 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd 0 C° hőmérsékletre hűtjük le, 3,8 ml vízzel, majd 3,8 ml vízben oldott 0,56 g nátriumhidroxiddal, végül pedig 11,7 ml vízzel kezeljük. Ezután szűrünk, a szűredéket bepároljuk és a maradékot etanolos sósavoldattal kezeljük; 8,8 g l-2'-(m-aminofenil)-etil-4-fenilpiperazin-hidrokloridot kapunk (az elméleti hozam 45%-a), op. 250—252 C°. 6. példa: 16,2 g p-nitrocinnamoilkloridot 200 ml kloroformban szuszpendálunk és ezt a szuszpenziót kb. 0 C° hőmérsékleten, 1 óra alatt, cseppenként hozzáadjuk 24,8 gx N-fenilpiperazin 50 ml kloroformmal készített oldatához. A reakcióelegyet 1 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten, majd 90 percig visszacsepegő hűtő alatt forraljuk, utána pedig forrón leszűrjük. A szilárd maradékot feleslegben levő mennyiségű vízzel extraháljuk az N-femlpiperazin-hidroklorid eltávolítása céljából, majd vákuum alatt .megszárítjuk. Ily módon 9,4 g l-(p-nitrocinnamoil)-4-fenilpiperazint (az elméleti hozam 37%-a) kapunk, amelynek olvadáspontja 237—238 C°. Az eredeti kloroformos szűredék szárazra párolása és a maradék dimetilformamid és etanol elegyéből történő átkristályosítása útján további 12,3 g (48%) azonos terméket kepunk, amelynek olvadáspontja 233—235 C°. 12,1 g l-{p-nitrocinnamoil)-4-fenilpiperazint 100 ml dimetilformamidban oldunk és az oldatot 10% Raney-nikkel jelenlétében katalitikusan hidrogénezzük 11,5 atm nyomás alatt, 60 C° maximális hőmérsékleten. Az oldatot a katalizátor, eltávolítása után szárazra pároljuk be, majd a maradékot xilollal több ízben azeotroposan desztilláljuk, hogy a dimetilformamid végső nyomait is eltávolítsuk. A kristályos maradékot, amelynek mennyisége kb. 12 .g, olvadáspontja pedig 108—112 C°, 100 ml tetrahidrofuránban oldjuk és ezt az oldatot 3 g litiurnalumíniumhidrid 50 ml tetrahidrofuránnal készített szuszpenziójához adjuk hozzá. A reakcióelegyet 6 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd 0 C° hőmérsékletre hűtjük le és előbb 2,9 ml vízzel, azután 2,9 ml vízben oldott 0,5 g nátriumhidroxiddal, végül pedig 8,8 ml vízzel kezeljük. A kivált szilárd terméket kiszűrjük és a szűredéket szárazra pároljuk be. 8,8 g szilárd maradékot kapunk, ezt 25 ml etanolban oldjuk és az oldatot 2,4 ml sósavval kezeljük; ily módon 6,7 g l-3'-(p-amínofenil)-propil-4-fenilpipe-i azin-hidrokloridot kapunk (az elméleti hozam 59%-a), amely vizes etanolból történő egyszeri átkristályosítás után 222—224 C°-on olvad. Infravörös abszorpciós színképe azt mutatja, hogy az anyag nem tartalmaz cinnamil-kettőskötést. 7. példa: 24 g l-2'-(paminofenil)-etil-4-fenilpiperazin-dihidrokloridot 200 ml i 1 :1 arányú vizes ecetsavban oldunk, az oldatot 0 C° hőmérsékletre hűtjük le, majd 12 g nátriumacetátot, utána pedig 40 ml etilénoxidot adunk hozzá. A reakcióelegyet további kb. 3 óra hosszat 0 C° hőmérsékleten tartjuk, majd 24 óra hosszat szobahőmérsékleten hagyjuk állni, ezután pedig szárazra pároljuk be. A szilárd maradékot híg nátriumhidroxiddal dörzsöljük el, majd leszűrjük, vízzel mossuk, ezután pedig izopropanolból átkristályosítjuk; 12,6 g nyers bázist kapunk, amelynek olvadáspontja 115—125 C°. Ezt a bázist izopropanolban oldjuk és a forró oldatot 3,4 ml sósavval (d = 1,18) kezeljük; ily módon 10,8 g l-2'-[p-di(ß-oxietil)^aminofenil]-etil-4-fenilpiperazin- hidrokloridot kapunk (az elméleti hozam 39%-a), op. 195—197 C°.
