148468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trivalens, élő vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag előállítására

143.468 3 az antitest-képzési reakciót élő vírust tartalmazó vakcinával. Bár ezek az eredmények az elölt ví­rust tartalmazó vakcinával kapott eredményeik­hez viszonyítva nem kedvezőtlenek, még akkor sem, ha az elölt vírus-vakcina három injekcióban történő beadásával hasonlítjuk össze őket, mégis hiányosságoknak kell tekinteni azt, hogy a szero­negatív személyek aggasztóan nagy százaléikará­nya marad niegvédetlenül, különösen a tulajdon­képpeni veszélyt jelentő I és III típusú vírussal széniben. További kutatásaink arra a meglepő eredmény­re vezettek, hogy ez a vakcina az itt szóbanforgó hatás szempontjából igen éles küszöb-értéket mu­tat log 6 koncentrációnál. Abban az esetben, ha az alkalmazott vakcina koncentrációja log 6,1 volt, a felnőtt személyek 96%-a mutatott antitest­képzést az I típusú vírus és 100%-a a III típusú vírus ellen. A II típusú vírussal szemben ez az érték 78%-ra emelkedett, az adag növelésével még ez az érték is tovább emelhető. Ezek a kísér­leti eredmények magukba foglalják a Minnesota állambeli kórházakban terhes nőkön végzett rend­szeres oltások eredményeit is, holott ismeretes, hogy a terhes nők érzékenyebbek a paralízises poliomyelitis veszélyével szemben. így tehát meg­állapítható, hogy ezúttal sikerült először olyan trivaléns vakcinát előállítani, amely szeronégatív személyeknek csaknem 100%~os védelmet nyújt a veszedelmes I és III típusú vírus-törzsekkel szemben és igen lényeges védelmet biztosít a vi­szonylag kevésbé veszélyes II típusú vírus-törzs­zsel szemben is. A jelen találmányt tehát, általánosabban meg­fogalmazva, két tényező jellemzi: 1. egy szopós rágcsálók idegszövetein módosított II típusú törzs­zsel készített vakcina alkalmazása, amely nem mutat dominanciát az egyéb típusú törzsekkel szemben, továbbá 2. legalább log 6 nagyságú ada­gok felhasználása. Annak oka természetesen nem ismeretes, hogy miért nem mutat dominanciát a szopós rágcsálók idegszövetein módosított, külö­nösen pedig a csirke-embrión való fejlődésre adap­tált II típusú vírus, míg a dr. Sabin eljárásával módosított II típusú vírus-törzs esetében ilyen dominancia fennállt. A vírusok nem vizsgálhatók kémiai elemzési módszerekkel, jellemzésük csu­pán biológiai tulajdonságaik és fejlődésük törté­nete alapján lehetséges. Ezért a jelen találmányt nem szándékozunk semmiféle elméletre korlátoz­ni annak megindokolására, hogy az e találmány szerint módosított II típusú vírus miért nem do­mináló jellegű. A log 6 koncentrációnál fellépő éles küszöb-érték fennállása hasonló módon telje­sen váratlan volt; a bejelentő nem tud semmilyen elméleti magyarázatot adni arra, hogy a jelen ta­lálmány szerinti, nem domináló, különlegesen mó­dosított II típusú vírus-törzset tartalmazó triva­léns vakcina esetében ez a küszöb-érték miért lép fel. Mindkét említett tényező szükséges jellemző­je a találmánynak. Dr. Sabin be nem vált triva­léns vakcinája log 6 koncentrációban került be­adásra és mégsem volt kielégítő hatása. Ebben a vakcinában azonban domináló II típusú vírus­törzs volt jelen és így ez a vakcina a jelen talál­mányt jellemző két követelmény egyikét nem elé­gítette ki. A találmány részletesebb megvilágítására az alábbi példák szolgálnák. 1. példa: A legyengített vírus elkészítése. Egy dr. Sabin Alberttől származó Sickies vírus­törzs és egy dr. Browntól (University of Michigan) származó Mahony vírus-törzs keverékéből nyert I típusú Sickies—Mahony törzset 26 egymást kö­vető passzázsban egér spinalis szövetén tenyész­tettünk. Ezt 10 egymás utáni passzázs követte majom veseszövet-kultúrán; ezalatt a vírus adap­tálódott a csirke-embrión való fejlődésre. Ezután a vírust 14 egymást követő passzázsban csirke­embrió-szövetre oltottuk át, majd váltakozó pasz­százsokban többször felváltva majom-veseszövetre és csirke1embriószövetre. Ily módon egy avirulens I típusú inokulumot kaptunk, amelyet azután ma­jom-veseszöveten tenyésztettünk tovább, hogy nagymennyiségű anyagot kapjunk a végleges vak­cinába való bekeverés céljaira. A II típusú vírust az eredetileg 1942-ben a Kö­zép-Keleten elkülönített és kitenyésztett MEFj törzsből vettük. Ezt 9 passzázsban intracerebráli­san egéren tenyésztettük, majd 157 passzázsban szopós hörcsög idegszövetén vittük tovább. Ennek során a vírus adaptálódott a csirke-embrión tör­ténő fejlődéshez; ezután 17 passzázst vittünk át egymás után csirke-embrióra és tizenegyszer ma­jom-veseszövetre vittük át a törzset. Utána ma­jomvese-sejtekre vittük át a kultúrát, itt két passzázst vittünk tovább, majd megismételtük ezt a műveletet. Az így kapott avirulens vírust ino­kulumként használtuk fel a II típusú vírus-vak­cina majom-veseszöveten való tenyésztéssel tör­ténő előállítására. A III típusú vírust a Fox-féle avirulens vírus­törzsből vettük. Ezt csupán majomvese-sejteken tenyésztettük esetenkénti közbenső átoltásokkal, így kaptunk inokulumot a III típusú vakcinához, amelyet azután majomrvese-szöveteken tenyész­tettünk ki. Mindegyik vírus így kapott szövet-kultúra fo­lyadékát egyenlő térfogatnyi 70%-os vizes szor­bitoldattal hígítottuk. Ezt a folyadékot azután 35%-os vizes szorbitoldattal hígítottuk; a végle­ges szorbitszirup-alapú hígítófolyadék összetétele és elkészítési módja az alábbi volt: 35%-os szorbit^alapú szirup: Alkotórész: metil-p-oxibenzoát (Methylparaben U. S. P.) propil-p-oxibenzoát (Propylparaben U. S. P.) mononátriumdihidrofoszfát dinátriumhidrofoszfát Givaudan-féle cseresznye-oroma desztillált víz 70%-os szorbitoldat q. s. koncentráció literenként 0,44 g 0,11 g 2,76 g 11,36 g 0,26 g 500,00 ml 500,00 ml.

Next

/
Oldalképek
Tartalom