148412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklusos vegyületek előállítására

2 148.412 a keletkező, tercier amiiocsoportokat tartalmazó triciklusos vegyületeket közvetlenül szabad álla­potban kapjuk meg. Ezeket megfelelő, vízzel nem elegyedő szerves oldószerekkel, mint pl. éterrel, ecetsavas etilészterrel, kloroformmal, metilénklo­riddal való kezeléssel a reakció melléktermékei­től elválaszthatjuk és elkülöníthetjük. A jelenlevő acil-, amino-, hidroxi- és karboxil­csoportokat a fémorganikus vegyülettel végzett reakció előtt meg kell védenünk, hogy ezek a csoportok a fémorganikus reaktánssal ne léphesse­nek kölcsönhatásba. E védőcsoportok lehasítása rendszerint a szerves fémvegyület hidrolízisével egyidejűleg megy végbe. A kapott, az oldalláncban hármas kötést tartal­mazó triciklusos vegyületeket a kettős kötésig, vagy teljesen hidrogénezhetjük. A hármas kötés­nek kettős kötéssé alakítása végett a hidrogéne­zést előnyösen kb. szobahőmérsékleten, közönsé­ges nyomáson, palládiumszén vagy Raney nikkel jelenlétében végezzük. Az így kapott kettős kö­tést ezután platinaoxid katalizátor használata mel­lett 30 atm. hidrogén túlnyomáson hidrogénezhet­jük. A hármas kötést azonban egyetlen lépésben is teljesen hidrogénezhetjük, amikor célszerűen platinaoxid katalizátor jelenlétében ugyancsak 30 atm. hidrogéntúlnyomáson dolgozunk. A bázisos oldallánc hidrogénezése után kapott vegyületből egy további reakciólépésben vizet ha­sítunk le. A vízlehasítást, különösen előnyös mó­don, alkoholos sósavval végzett melegítéssel érjük el. Eredményhez jutunk azonban a szokásos egyéb reagensekkel is, mint amilyenek pl. a foszfor­oxiklorid, p-toluol-szulfoklorid, kénsav, cinkklo­rid, káliumbiszulfát, stb. semleges szerves oldó­szerekben, mint pl. kloroform, vagy metilénklorid. Ha kiindulási anyagként a II képlet szerinti oly vegyületeket használjuk, amelyek a gyűrűrend­szerben aszimmetrikusan vannak helyettesítve, a vízlehasítás során izomer keveréket kapunk, ame­lyet önmagában ismert módon, pl. frakcionált kristályosítással választhatunk szét. Azt találtuk, hogy a stereo alakok gyógyászati hatásukban egy­mástól lényegesen különböznek. A vízlehasítással bevezetett szemiciklusos kettős kötést egy további reakciólépésben hidrogénezhetjük. A hidrogé né­zést xantén- és dibenzo[a,e]ci'klohepta[l,5]dién­származékok esetében legcélszerűbben katalitiku­san, Raney nikkel jelenlétében, illetve tioxantén vegyületek esetén előnyösen nemesfém katalizá­tor, mint pl. platina vagy palládium jelenlétében hajtjuk végre. A találmány felöleli a szóbanforgó triciklusos vegyületek savaddiciós vagy kvaterner sóinak -\z előállítását is. Ilyen sókat kapunk pl. anorganikus savakkal, mint amilyenek sósav, brómhidrogén, kénsav; szerves savakkal, mint amilyenek oxál­sav, citromsav, ecetsav, tejsav, borkősav; fcaverne­rező szerekkel, mint amilyenek pl. az alkilhaloge­nidek, mint az etilbromid, etiljodid, a dialkilszul­fátok, mirit a dimetilszulfát és az aralkilhalögeni­dek, mint a benzilbromii. A találmány szerinti eljárással kapott vegyüle­tek az idegrendszerre sokféle hatást gyakorolnak, így a narkózist fokozó, adrenolitikus, szedatív, antiemetikus, antihisztamin, antipiretikus és hipo­term hatásokat sikerült megállapítani. Az új ve­gyületeket gyógyszerként lehet használni. 1. példa: 1000 ml ammóniát ammóniahűtővel és kavaró­val ellátott lombikba viszünk és nátriumreszelék­nek az állandó kék szín fellépéséig történő adago­lásával szárítunk. Ezután állandó kavarás közben összesen 9,2 g nátriumot viszünk be. A nátrium kb. 15—20 perc alatt kolloid oldatba megy. Ezután 46 g 3-dimetilamino-propin^(l)-et folyatunk hozzá és az elegyet további 1—2 órán át kavarjuk, ami­kor is a kék szín eltűnik. A kapott 3-dimetilami­no-propin-(l)-ilnátrium színtelen szuszpenziójába adagonként 95 g porított 2-klórtioxantont viszünk be és a reakcióelegyet fél óra múlva 500 ml éter­rel felhígítjuk. Éjszakán át tovább kavarjuk, ösz­szesen 30 g ammóniumkloriddal kezeljük, az ol­dószert elpárologtatjuk és a maradékot 500 ml vízzel eldörzsöljük. Az oldhatatlan részt lenuccsol­juk, vízzel sómentesre mossuk és szárítás után petroléterben (forrásintervallum 80—105 C°) át­kristályosítjuk. Ily módon 91 g 2-klór-9-[3-dime­tilamino-propin-(l)-il]-tioxantenol-(9)-et kapunk, amelynek olvadáspontja 170—172 C°. 6,6 g 2-klór-9-[3-dimetilamino-propin-(l)-il]-tio­xantenol~(9)—et 240 ml metanolban melegítés köz­ben feloldunk és 0,55 g 5%-os palládiumszén je­lenlétében 30 C°-on hidrogénnel közönséges nyo­máson rázunk. A hármas kötésnek a kettős kötés­sé alakításához szükséges hidrogénmennyiség fel­vétele után a reakció megszűnik. A kikristályo­sodott színtelen hidrogénezési terméket rövid me­legítéssel feloldjuk, a katalizátort leszűrjük és ke­vés forró metanollal kimossuk. Az egyesített me­tanolos szűrletek bepárlásakor 6,4 g 2-klór-9-[3--dimetilamino-propen-(l)-il]-tioxantenol-(9)-et ka­punk. Eceteszterben végzett átkristályosítás után színtelen, durva kristályok keletkeznek, amelyek olvadáspontja 158—159 C°. 3,3 g 2-4dór-9-[3-dimetilamino-propen-(l)—il]—ti— oxantenol-(9-et 0,2 g platinaoxid és 2 g vasmentes állati szén jelenlétében 300 ml izopropanolban 30 atm. hidrogénnyomás mellett 30 C°-on hidrogéne­zünk. Az elméleti mennyiségű hidrogén felvétele után a hidrogénezést megszüntetjük, a katalizá­tort leválasztjuk, az oldószert vákuumban elpáro­logtatjuk és a maradékot petroléterben (forrásin­tervallum 80—105 C°) átkristályosítjuk. Ily módon 3,1 g 2-klór-9-[3-dimetilamino-propil)-tioxantenol­-(9)]-et kapunk, amelynek olvadáspontja 153—154 C°, 117 g 2-klór-9-{3-dimetilammo-propil)-tioxante­nol-(9)-et rázás és vízzel való hűtés közben ada­gokban 700 ml foszforoxidkloridba viszünk. Kez­detben vörös színeződés áll elő. Ezután 130 C° fürdőhőmérsékleten 2 órán át visszafolyatás mel­lett főzünk, majd az elegyet a- vízsugárszivattyú vákuumján szirupszerű folyadékká sűrítjük be. E maradékot lehűtjük és 3000—3500 ml vízzel éj­szakán át rázzuk, amikor világosbarna, tiszta ol­dat keletkezik. Az oldatot kb. 400 ml 30%-os nát­ronlúggal fenolftaleinre meglúgosítjuk és a meg­szűrt oldatot háromszor egyenként 2000 ml pet­roléterrel (forrásintervallum 80—105 C°) 60 C°-on kivonatoljuk. Az egyesített petroléteres kivonató-

Next

/
Oldalképek
Tartalom