148409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monoszubsztituált hidrazinszármazékok előállítására
? 148.409 zinhidrättal előnyösen oldószerben, mint pl. metanolban vagy etanolban, magasabb hőmérsékleten haltjuk végre. A reakcióelegyet célszerűen több órán át visszafolyatás mellett főzzük. Az I krplet szerinti monoszubsztituált hidrazinszármazékok erősen bázisos vegyületek, amelyek a szokásos ásványi savakkal, mint pl. sósavval, brómhidrogénnel, kénsavval, stb. vagy a használatos s/erve? savakkal, mint pl. borkősavval, citromsavval, íumársavval, stb. kristályos, vízben jól oldódó sókat adnak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek és sóik kifejezett antipiretikus hatásosságot mutatnak. Gátolják továbbá a monoaminoxidázók működését és gyógyszerként használhatók fel. 1. példa: 26 g 4-metil-fenetilamint [-melyet az Organic Synthesis 23 (1943), 71. lapján leírt módon állítottunk elő] 625 ml 25%-os vizes ecetsavban feloldunk és 16.4 g nátriumnitritnek 24 ml vízben való oldatával elbontunk. Az elegyet közönséges hőmérsékleten 1 órán át kavarjuk, majd ezt követő] eg még 1 órán át 70—80 C°-ra melegítjük. Ezután a vízsugárszivattyú vákuumján bepároljuk, nátronlúggal fenolftaleinre lúgossá tesszük és a keletkezett alkoholt éterrel kivonjuk. Az ét eres kivonatot semlegesítésig mossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk és bepároljuk. A maradék a vízsugárszivattyú vákuumján végzett desztillálás után 16 g 4-metil-íenetilalkoholt szolgáltat, amelynek forráspontja 115—120 C°/14 mm: n n = = 1,5215. A kapott alkoholt 8 ml metilénkloridban feloldjuk és 0—5 C°-on 4.2 ml. foszfortribromiddal elbontjuk. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten kavarjuk, majd jégre öntjük. Éterben felvesszük, szódaoldattal és vízzel kimossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk és szárazra pároljuk amikor is 20 g nyers 4-metil-fenetilbromidot kapunk. Ezt a bromidot 55 ml alkoholban feloldjuk, 28 g 100%-os hidrazinhidráttal reakcióba hozzuk és éjszakán át visszafolyatás mellett főzzük. Ezután a vízsugárszivattyú vákuumján bepároljuk, a maradékot vízzel elbontjuk, az oldatot éterrel kimossuk és nátronlúggal fenolftaleinre lúgosítjuk. Kloroformmal többször extraháljuk, az egyesített kloroformos oldatokat az oldószertől megszabadítjuk és a maradékot alkoholban felvesszük. Az alkoholos oldatnak tömény kénsav alkoholos oldatával való elbontása után 6,5 g savanyú 4-metil-fenetilhidrazin-szulfát kristályosodik ki, melynek olvadáspontja alkoholból végzett átoldás után 160—162 C°. •2. példa: 122 g 3,4-diklór-benzaldehidet 700 ml metanolbi" ^eloldunk és 20 g Raney-nikkel katalizátor ;i ele-étében szobahőmérsékleten hidrogénezünk. Az ~7 -y?v összesen 15,8 liter hidrogént vesz fel. A Vp^iw-'+ort leszűrjük és a maradékot a vízsugárszivattvú vákuumján desztilláljuk. Ekkor 100 g 3,4-diklór-benzilalkoholhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 148—151 Cc ; n'- == 1,5740. Állás után a desztillátum kristályos tömeggé dermed, amelynek olvadáspontja 32—34 C°. 10U g 3,4-diklór-berizilalkoholt 50 ml metilénkloridban feloldunk, kavarás köziben 0 C°-on 19,8 ml foszfortribromiddal elbontunk és a reakcióelegyet éjszakán át közönséges hőmérsékleten tovább kavarjuk. Ezután jégre öntjük, éterben felvesszük, az éteres oldatot szódaoldattal és vízzel kimossuk, -nátriumszulfát felett megszárítjuk és a vízsugárszivattyú vákuumján bepárojuk. Ekkor 131 g nyers 3.4-cliklór-benzilbromidot kapunk. 32 g porított nátriumcianidot 16,5 mil vízben feloldunk és az oldatot 131 ml dimetilformamiddal felhígítjuk. Ekkor az oldathoz 131 g nyers 3 4-diklór-benzilbromidnak 131 ml dimetilformaraidbari való oldatát csepegtetjük. A hozzáadás után 4 órán át 70 C'-on kavarunk, az elegyet a ví:s-gárszivattyú vákuumján -bepároljuk, a maradékot éterben felvesszük és az éteres oldat bepárlása után visszamaradó anyagot a vízsugárszivattyú vákuumján desztilláljuk. Ekkor 75 g 3,4-diklór-benzilcianidot kapunk, amelynek forrásponttá 167—-169 C°/15 mm; n f =1,5631. 63 g 3.4-diklór-benzilcianidot 500 ml metanolban feloldunk, az oldathoz 10 ml folyékony ammóniát és 20 g Raney-kobalt katalizátort adunk és 70—80 C°-on 20 atm. túlnyomáson hidrogénezzük. Az elméleti mennyiségű hidrogén felvétele után a katalizátort leszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a vízsugárszivattyú vákuumján nitrogénatmosziérában desztilláljuk. Ekkor 35 g 3,4-diklórfenetilamint kapunk, amelynek olvadáspontja 143—148 C°/15 mm; n |J- = 1,5660. Az ebből alkoholos sósav hatására keletkező hidroklorid olvadáspontja 163—164 C°. 26 g 3,4-diklór-fenetilamint 465 ml 25%-°s vizes ecetsavban feloldunk és 11, 6 g nátriumnitritnek 39 ml vízben való oldatával elbontunk, majd az elegyet az 1. példa szerint dolgozzuk tovább. Ekkor 20 g 3,4-diklór-fenetilalkoholhoz jutunk, 99 amelynek.forráspontja 160—165 C /14 mm; n ~ = = 1,5554. 20 g 3,4-diklór-fenetilalkoholt 3,7 ml foszfortribromidnak 10 ml metilénkloridban való oldatához adunk az 1. példa szerinti módon, amikor is 27 g nyers 3,4-diklór-fenetilbromid keletkezik. A kapott 3,4-diklór-fenetilbromidot és 26,5 g 100%-os hidrazinhidrátot 70 ml alkoholban felvesszük és éjszakán át visszafolyatás mellett főzzük. A reakcióelegyet az 1. példa szerint dolgozzuk tovább fel. Az először kiváló nyers bázisból alkoholos kénsavval 8,9 g kristályos, savanyú 3,4--diklór-fenetilhidrazinszulfátot kapunk, amely alkoholból végzett átoldás után 173—175 C° olvadáspontú lemezkéket képez. 3. példa: 3,4-dimetoxí-fenetilalkoholt [melyet Pailer N., Schnegelberger K. és Reifschneider W. szerint állítottunk elő] Monatshefte der Chemie 83 {1952), 517] az 1. példa szerinti módon 3,4-dimetoxi-fenetilbromiddá alakítunk át. 12 g 3,4-dimetoxi-fenetilbromidot és 13 g 100%os hidrazinhidrátot 50 ml alkoholban felveszünk
