148241. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a kanamicin bázisos, kevéssé toxikus sóinak és előállítására

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.241. SZÁM 30. h. OSZTÁLY — CE—337. ALAPSZÁM Eljárás a kanamicin bázisos, kevéssé toxikus sóinak az előállítására Chemie Grüncnthal GmbH cég, Stolberg/Rhld. (Német Szövetségi Köztársaság) Feltaláló: Dr. Müchter Heinrich orvos és vegyész, Aachen A bejelentés napja: 1959. november 28. A 'kanamicin bázisos antibiotikum, melyet a Streptomyces kanamyceticus nov. spec, termel. Négy aminocsoportot tartalmaz és énnek megfele­lően bázisos lés semleges sókat képezhet. A kana­micin igen hatásosnak bizonyul számos baktérium­mal, különösen a tuberkulózist keltőkkel szem­ben. A gyógyászatban a kanamicint eddig csak szulfát alakban alkalmazták. Azt találtuk, hogy a kanamicinnak egy, két vagy három mól aminosavval vagy ennek N-acilszárma­zékával alkotott bázisos sói a kanamicinszulfát­hoz képest lényegesen kisebb toxicitást mutatnak. Aminosavként, illetve ennek acilszármazékaként különösen a leucin és ennek acilszármazékai, to­vábbá a pantoténsav, vagyis az N-(«/-dioxi­-/-/-dimetil-butiril)-f?-alanin alkalmasak. A talál­mány szerinti eljárással előállítható bázisos kana­micinsókban egy, két vagy három aminocsoport szabad, tehát savval nem sóvá alakított alakban lehet jelen. Ha a kanamicin bázisos sója egy, vagy két szabad aminocsoportot tartalmaz, a többi bá­zisos csoporton megkötött sav azonos vagy külön­böző lehet, azonban a kanamicin legalább egy aminocsoportjának aminosavval vagy N-acilamino­savval kell só'képzés közben kapcsolva lenni. Így pl. a kanamicin egy, vagy két bázisos csoportja pantoténsavval és két, vagy egy aminocsoportja pl. N-acetilleucinnal, kénsavval, ecetsavval stb. vegyes bázisos kanamicinsóvá alakítható. Ezekben a vegyes sókban is alacsony a kanamicin toxici­tása ahhoz képest, amikor az antibiotikum szulfát alakjában van jelen. A toxicitás elért csökkenése példaképpen az alábbi kísérleti eredményekből állapítható meg: Ha a kanamicint szulfát alakban intravénásán fehér egerekbe adjuk be, a DL50 (vagyis az a mennyiség, amelynek adagolásakor a kísérleti állatok 50%-a elhull) 195 mg kanamioinbázis/kg egér. Ha ezzel szemben a kanamicint kanamicm­monopantO'tenat-szemi-szulfat alakjában adagol­juk, a DL00 270 mg kanamicinbázis/kg egér, kana­micin-dipantótenát adagolás esetén pedig 275 mg kanamicinbázis/kg egér. A találmány szerinti eljárással előállított termé­kek esetén a kanamicin helyi elviselhetősége is javul a szulfáthoz viszonyítva. Így pl. 10—10 fehér egeret 30 napon, át, naponta kétszer ikanamicin­szulfáttal, kanamicin-monopantotenát-szemiszulfát­tal és kanamicin-dipantotenáttal kezeltünk akként, hogy az egér háti bőrébe 400 mg kanamicin-bázist adtunk vizes' oldatban az egér kg-jára számítva. Ekkor a kanamicinszulfáttal kezelt egerek esetén 10 közül 8-on az injekció helyén a háti részen lyukszerű elhalásokat észleltünk, míg a kana­micin-pantotenátokíkal kezelt egerek bőrén elvál­tozás vagy infiltráció nem volt észlelhető. A kanamicin új sóit úgy állíthatjuk elő, hogy a szabad bázist az aminosavval vagy ennek acil­származékával részlegesen semlegesítjük. A kana­micin vegyes sóinak előállítása céljából pl. úgy járhatunk el, hogy a bázist lépésenként semlege­sítjük (pl. először 1 mól pantoténsavval és azután egy, vagy két ekvivalens egyéb savval). A sem­legesítést vizes vagy pl. alkoholos oldatban hajt­hatjuk végre. A bázisos kanamicinsókat úgy is előállíthatjuk, hogy a kanamicinsót az aminosav, illetve az N-acil • származék valamely sójával reagáltatjuk. A kana­micin sóiként ez eljárásmód szerint előnyösen vízben oldható sókat, pl. a szulfátot, vagy a ka­namicinnak valamely kation cser élővel alkotott vegyületét használhatjuk. A kanamicin e vegyü­letei, pl. alkáli földfómsókkal, továbbá az amino­savak vagy N-acil származékok alkáli vagy amino­sóival könnyen átalakíthatók. Űgy is eljárhatunk, hogy az aminosavval, illetve acilszármazékkat telített anioncserélőt a kanamicinsó oldatával kezeljük, amikor is a kanamicin új sójához jutunk. A kanamicinsókat a reaikcióoldatból az oldószer elpárologtatása, adott esetben fagyasztó szárítás útján, vagy úgy is elkülöníthetjük, hogy az ol­dathoz a reakcióhoz használt oldószerrel elegyedő oly anyagot adunk, amelyben a kanamicinsó nem, vagy csak rosszul oldódik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom