148024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyfémes offszetlemez előállítására

Megjelent: 1961. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEIRÄS 148.024. SZÁM 57. d. 2—10. OSZTÁLY — NO—77. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás egyfémes offszetlemez előállítására Nyomdaipari Kísérleti Üzenj és Laboratórium, Budapest Feltalálók: Stáh! Endre nyomdamérnök és Salgó Vilmos vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. november 30. A jelenleg használatos offszet másolási eljárások legtöbbjének az a legfontosabb lépése, hogy megfelelő műveletek után zsírfogó tulajdonságú lakkot visznek fel valamilyen fém felületére. Bármilyen fényérzékeny anyagot használnak is másolásra, a pozitív eljárásoknál előhívás után rendszerint maratás következik. A maratás célja egyrészt a meg nem világított fényérzékeny anyag teljes eltávolítása, másrészt olyan új lemezfelület kialakítása, amelyen a lakk kellő erővel meg tud tapadni. Egyidejűleg a, maratás során a nyomóelem felülete a nyomólemez síkja alá kerül. Cink- vagy alumíniumlemezen a lakk jó tapadását a maratással nem mindig sikerül egyértelműen biztosítani. Pl. vaskloridos maratásnál a maratott felületen fekete színű vas és bázikus vasvegyületek maradnak vissza. Ezek rosszul tapadnak a fémhez, és a lakkal együtt könnyen leválhatnak. Ennek kiküszöbölésére különféle utánkezelő, ill. tisztítóanyagok alkalmazását ajánlják előhívás után, a lakk felvitele előtt. A lakk kötődését azonban ezeknek az anyagoknak a használata sem teszi biztonságossá. A találmány alapja az a felismerés, hogy az epoxi gyantából és klórozott szénhidrogén polimerből álló, beégetéssel keményíthető offszetlakk előzetes maratás nélkül vihető fel az egyfémes nyomólemez felületére. Az epoxilakkok mechanikai tulajdonságai igen kedvezőek: jól nyújthatók, és felületi keménységük, valamint karcállóságuk is kiváló; ezenkívül nagymértékben ellenállnak az of fszetí emezek kezelése során használatos vegyszerek hatásának. A gyári epoxigyanta-készítmények ennek ellenére sem használhatók ofíszetlakként változtatás nélkül, mert egyrészt rossz az oleofilitásuk, másrészt az ofíszetlemez-készítéshez szükséges vékonyságú, epoxigyantából készített lakkréteget nem lehet egyenletesen felhordani. Az utóbbi hátrányt az okozza, hogy az epoxigyanták nem. oldhatók és nem hígíthatok tetszés szerinti oldószerekkel vagy oldőszer-elegyekkel; ugyanis biztosítani kell, _ hogy az oldószerek tökéletesen összeférjenek mind egymással, mind a lakk filmképző komponenseivel, mert ellenkező esetben a vékony rétegben felvitt lakkréteg „csíkos" lesz. Túl gyorsan párolgó oldószerek használata sem ajánlatos. Megállapítottuk, hogy az epoxilakkok rossz oleofilitását klórozott szénhidrogén polimerek hozzáadásával meg lehet javítani. Az utóbbi filmképző anyagok egymagukban kitűnő festékfogó tulajdonságokkal rendelkeznek, de vegyszerállóságuk a lemosó anyagokkal (benzinnel, lerpentinnel stb.) szemben gyengébb, és mechanikai tulajdonságaik is rosszabbak, mint a beégetett epoxilakkokéi. A klórozott szénhidrogén polimerek jól összeférnek az epoxigyantákkal, és a láncnövekedési reakciót nem zavarják. A kombinációs lakkfilm beégetés után gyakorlatilag egyáltalán nem mutat rosszabb mechanikai és kémiai tulajdonságokat, mint a tiszta epoxilakk; ezzel szemben jól fogja a festéket, és a nyomdaiparban szokásos módszerekkel is egyenletes rétegben hordható fel. A találmány szerinti eljárás kivitelezhető olyan oífszetlakkal, amely 5—15 súlyszázalék epoxi gyantalakkot és 2—5 súlyszázalék klórozott szénhidrogén polimert tartalmaz. Epoxi gyantalakként előnyösen használható az Eporesit K 1 lakk, célszerűen 8—9 súlyszázalék mennyiségben, míg klórozott szénhidrogén polimerként klórkaucsukoí előnyös használni, célszerűen 2,5—3 súlyszázalék mennyiségben. A találmány szerinti eljárás során használt offszetlakkot 120 C° és 240 C° közötti, előnyösen 150—160 C° hőmérsékleten végzett beégetéssel keményíthetjük. Az így kapott festékfogó alap nag;-' szilárdságú, a fémlemezhez jól tapad, és kopásállósága is kiváló. A találmány szerinti eljárás egyfémes nyomélemezként oxidált felületű alumíniumlemezt használhatunk. Igen iő eredmények érhetők el a kétfürdős eljárással anódikusan oxidált felületű alurníniumlemezek használatával.