148016. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kadmium elválasztására cinktől
2 148.016 hőmérsékleten az (1) kamrába vezetjük, egy olyan (2) csövön keresztül, amely közvetlenül a folyékony ólom felülete alatti szinten lép be a (3) gyűrű «lakú térbe. Az ebben a gyűrű alakú térben elhelyezkedő folyékony ólom az (5) szétterítő-cső felső széléhez hegesztett derékszögű (4) karima ír.";;':-tt gyülemlik fel. Ezen a karimán (6) lyukak vannak, amelyeken keresztül a folyékony ólom egyenletesen szivárog be az (5) szétterítő-cső kerülete körül. ~H ('tkiítf ci"\'ii nn-i\ fi1 '5 *v'k'i egy e\ ! v o '7) pi- m \^n am 1 °r 1 a e mi] az IT \ < hu 1 ik) b-ii 1 outia pl rz fO szét-i -> i 1 > fii f il Í \ p 1 imi uelse--1 i i(i le a j. i (kony i -i -JQ o c r> ! es k wr i m ' ^ része f ) f -a Í ' olr _ ) int i7 okm lef^k folyik t 1 ^ ) "• du "/ z oiyn i rtan a iámra s r r i ' ei hl o -" i n n a7 "-> ik oidalon 1 " /m <li tii ->\b i i ckedö ( 1 1 r> i i r t ' i men i ' n ólmot te ji 1 i ? nv "o ( ' i enzá>\ " < ^ \ ni / - i h. lkal)i ^b 1 ni" t pl ( nttulv b )1 ké-1 •- ) hf r 1 1 ) i ; T i csat-0 ) ho 'i e"1 In b le 1 ui eíf i i 1 i H ")> <- ] in Ifügr > 1 t"! Vn i i 1 i 1 áll 1 n r tob JI \ is ont k / íoui kap-1 > i i vi 1\ n i1"» i i í1)") f 1 ltján. ,1() \ in ' + i M r/ Aalo 1 ipt (ill ( ly mó-i "\ Í ^ eh irlQ \n h )f\ z G '•zelo4 n o ezen a ( 'i ftdtkn rHi 1 1 fnl ^ inch1 ! p^dig a (z;;) rugalmas tömítőgyűrű közbeiktatásával légzáróan van a vákuum-kamrára illesztve. Egy hasonló ,(17) tömítőgyűrű biztosítja a légzáró illeszkedést a vákuum-kamra és az eltávolítható (15) hideg gőzcsapda között. A kondenzátorcsövet egy (18) csőkígyó veszi körül, amelyben hűtővizet keringtetünk. A berendezés kezdeti üzembehelyezésekor az a cink és kadmium, amely a megolvasztott cinktartalmú ólomból elpárologtatásra kerül, mialatt ez végighalad az (5) szétterítő-cső belső felületén, szilárd állapotban kondenzálódik a (12) kondenzátorcső külső felületén, annak (13) nyúlványán és a (18) csőkígyón is. A berendezés további üzeme során ez a szilárd cinklerakódás fokozatosan tovább gyülemlik fel, mindaddig, míg egy állandó állapot nem áll be, amelyben egy (19) szilárd cinkburok alakult ki a kondenzátorcső és a hűtőkígyó körül, a további kondenzálódó cink azonban már folyékony férn alakjában csepeg le erről és a (20) tálcába kerül; ez utóbbi a (21) cső útján a (22) edényben levő megolvadt cinkkel áll összeköttetésben. A (22) edényben levő olvadt cink felület-szintjét a barometrikus nyomásnak megfelelő cink-szintkülönbségnél valamivel nagyobb távolságban tartjuk a jó hővezető anyagból készült (20) tálca pereme alatt; így állandóan van olvadt cink a (20) tálcában, de nem folyik túl annak peremén. Hasonlóképpen a (11) edényben levő olvadt ólom (10) felület-szintjét is a barometrikus nyomásnak megfelelő ólom-szintkülönbségnél valamivel nagyobb távolságban tartjuk a (20) tálca pereme alatt; így az olvadt ólom állandóan körülveszi e tálca alsó részét, de nem folyik túl annak peremén, bele a tálcába. A kondenzátorcső belsejében, annak tengelye mentén egy (23) hősugárzó fűtőtest helyezkedik el, abból a célból, hogy meggátolhassuk a (13) kondenzátorcsőnek a megszilárdult cink általi eltömését. Az ólom általában 560 és 620 C° közötti hőmérsékleten lép be a kondenzátorba. Ennek az ólomnak a cinktartalma kb. 0,8% és 2,5% között lehet. Egy jellegzetes példaképpeni esetben az ólom belépési hőmérséklete 560 C°, cinktartalma pedig 1,0%. Amint ez az ólom lefelé folyik az (5) elosztó-felületen, 0,25% cink párolog el belőle, úgyhogy a (3) gyűjtőtérben összegyűlő ólom. cinktartalma 0,75%. Az elpárolgott cink legnagyobb része a (19) cink külső felületén kondenzálódik; a nem kondenzálódott rész kadmiumban feldúsulva lép be a kondenzátorcsőbe. A további kondenzáció a kondenzátorcső (12) nem szigetelt részének belsejében következik be, az innen elillanó cinkgőz még jobban fel van dűsulva kadmiumban. A (19) cinkburok felületén kondenzálódott cink, »melynek kondenzációja szilárd cinkkel érintkezésben folyik le, szükségképpen a cink olvadáspontján, 420 C° hőmérsékleten kondenzálódik, innen ez a cink a (20) tálcába hull, ahol a (8) térben levő ólom ismét felhevíti, így e cink egy része elpárolog. A 0,25%, cinknek az (5) szétterítőfelületen lecsurgó ólomból való elpárolgása elegendő hőt nyel el ahhoz, hogy az ólom hőmérsékete 560 C°-ról 40 C°-kal lehűljön. A (8) térben felgyülemlő ólom hőmérséklete akár 480 C°-ig is csökkenhet, azért ez az ólom még mindig adhat át hőt a (20) tálca belsejében levő cinknek, minthogy az itt fennálló nyomáson cink még akkor is párologhat el, ha ennek a cinknek a hőmérséklete csak 450 C°. így tehát az ólom érzékelhető melege elegendő ahhoz, hogy számottevő mennyiségű cinket párologtasson újból el a (20) tálcából. Ez az újból elpárologtatott cink jelentékenyen dúsabb kadmiumban, mint az a folyé- j kony cink, amelyből elpárolgott. Amikor pedig ennek az újból elpárologtatott cinknek a legnagyobb része újból kondenzálódik a (19) burok felületén, különösen pedig a (12) kondenzátorcső belsejében, a kondenzálatlanul maradt rész még jobban feldúsul kadmiumban. Ezért azután a cinkgőz egy kis,, kadmiumban nagymértékben feldúsult részét elillanni engedhetjük a kondenzátorcső (13) felső szigetelt részén keresztül és szilárd lerakódás alakjában kondenzáltathatjuk (24) a hideg gőzcsapdában (15). A találmány szerinti eljárás lefolytatható olyan készülék alkalmazásával is, amelyben egy további cink-visszafolyató fokozat is van; ez utóbbi ferde helyzetű, gyűrű alakú polcok sorozatából áll, amelyeken megolvadt cink folyik lefelé. Ezt a kombinált készüléket a 2. ábrán mutatjuk be. Az (5) szétterítő-cső felületéről elpárologtatott cink a kifelé hajló (33) tálcákon lefolyó olvadt cinkbe kondenzálódik, majd ismét elpárolog a befelé hajló (34) tálcák felületén lefolyó cinkből. A folyamat azután a fentebb leírt módon játszódik le tovább. A cinknek a (19) burkon való kondenzálódása
