147975. lajstromszámú szabadalom • Talajvágó szerkezet

147.975 5 térbe áramlik. A —10— szelepkamrába, mégpedig a —19— szeleptányér előtt és mögött létrejövő nyomáskülönbség következtében, a —19— szeleptányér ismét az 1. ábrában vázolt kiinduló állásba tolódik át, minekután a találmány szerinti szerkezet soronlevő munkaeiklusa következik. Megjegyzendő, hogy a —26— dugattyús kalapács akadályoztatása pillanatában, a találmány szerinti szerkezet törzsében fellépő erők, vagyis a dugattyús kalapács hátrafelé menetében az —1— henger —16— terében fellépő légpárna, valamint a dugattyús kalapács előre való mozgásánál a henger hátsó terébe áramló és a szerkezet előre való mozgásánál azzal ellentétes irányba vezetett sűrített levegő nyomása együttesen kisebb, mint azon reakció-erők, melyek a talajba való beékelődés következtében a —2— fejrészre hatnak, valamint azon súrlódó erőknél, melyek a talajba maradt szerkezet törzsének oldal felületén fellépnek. Ilyen erőrendszer mellett a dugatytyús kalapács hátra felé mozgatásánál nem megy az egész szerkezet visszafelé. Ezért, midőn a —26— dugattyús kalapács az —1— henger —2'— mellfalára rendszeresen ütéseket mér, a találmány szerinti szerkezet akadálytalanul a talajba előre haladhat. A fent ismertetett eljárás alapján a találmány szerinti szerkezet működését az 1. ábra szemlélteti. A —11— vezérlő tolattyú a kompresszorból nyert sűrített levegő nyomásának beállításával olyan helyzetbe hozandó, hogy a —7— visszavezető vezeték, mely a szerkezet teljes előre való mozgásánál a működésben nem vesz részt, zárul. A 2. ábra sematikusan ábrázolja a találmány szerinti szerkezetet, annak hátramenetbe állított helyzetébe. Az ilyen átkormányzás a kompresszor nyomásának lényeges csökkentésével jár, vagy esetleg más forrásból nyerjük a szükséges sűrített levegőt. A sűrített levegő például kétszeresen csökkentett nyomásnál, mely a —4— csatlakozó vezetéken, a —8— és —13— vezetékeken keresztül, a —11— irányváltó tolattyú —13— kamrájában, illetőleg kimunkálásában tartózkodik, nem képes a tolattyúra ható —12— csavarrugó nyomásának ellenállni. A —12— rugó ily módon a —11— irányváltó tolattyút előre tolja és zárja ennek homlokfelületén a —13— vezetéket. Ezzel egyidőben a —11— irányváltó tolattyú törzsével a •—-6— előmenetbez rendelt hosszanti vezetéket zárja. A sűrített levegő csekély nyomásváltozása nem befolyásolja a —11— irányváltó tolattyú kormányzását, mivel a —13— vezeték átmérője, mely a —11— tolattyú homlokfelületével le van zárva, lényegesen kisebb, mint maga a tolattyú átmérője és a sűrített levegő nyomóereje, mely a —11— tolattyú homlokfelületére hat, csekélyebb mértékű nyomásemelkedésnél nem képes az említett —12— csavarrugó nyomó erejét legyőzni. Ily módon tehát a —11— irányváltó tolattyú nem tud ellenkező irányba áttolódni. A hátramenetre átváltott találmány szerinti szerkezet működése hasonló az előremenetre átállított szerkezet működéséhez. A szerkezet működésében különbség — hátra és előremenet esetén — az alábbiakban mutatkozik: A —6— előremenet vezetéknek —-11— irányváltó tolattyúval létesített zárása következtében és a —7— hátramenet vezeték nyitásával, az —1— henger —22— és —23— nyílássorozata záródik, ezzel szemben e henger —24— és —25— nyílássorozatai kinyílnak. A —24— és —25— nyílássorozatok ugy vannak elosztva, hogy a hengerben az ide-oda mozgó —26-— dugattyús kalapács a —3— dugó —3'— hátsó felületére ütéseket mér, míg az —1— henger —2'— mellső felületének nem ütközik neki, hanem az előtt megáll. Az erők, amelyek az egész szerkezet mozgásával ellentétesek, melyek ez esetben az előzetesen elkészített csatorna hosszában hátrafelé irányulnak és abban a pillanatban, midőn az —1— henger —2'— mellső felülete előtt képződő légpárna következtében a dugattyús kalapács lefékeződik, valamint a —26— dugattyús kalapács hátramenetének pillanatában az —1— henger —18— előterébe beáramló sűrített levegő nyomása révén előállnak, kiegyenlítődnek azon súrlódó erő hatására, mely a talaj és a szerkezet-törzs oldalfala közt fellép. Megjegyzendő, hogy az ellentétes irányba ható erők jelentősen kisebbek ebben az esetben, mint azok, amelyek a szerkezet előre való mozgásánál ellentétes irányba hatnak, mégpedig a most jelentősen alacsonyabb nyomáson beáramló sűrített levegő csekélyebb energiája következtében. A —26— dugattyús kalapács ütései a szerkezet —3— dugójának —3'— hátsó ütköző felületén ez okból kifolyólag szintén gyengébbek, teljesen elegendő tehát a talajban levő szerkezetet az előzetesen kivájt csatornában hátrafelé csúsztatni, mivel a szerkezet súrlódó ereje ugyancsak jelentősen kisebb. A 3—10. ábrákban a fent működésben ismertetett találmány szerinti szerkezet példaképpen) konstrukciós megoldásait láthatjuk. Mint a 3. ábra szerinti hosszmetszetben és a 6. ábra szerinti keresztmetszetben látható, a szerkezet elől zárt henger alakú, melynek mellső végén —2— üreges fejrész van felhegesztve, amely megközelítőleg hegyes süveg, vagy lövedék formájú. A henger hátsó része henger alakú —3— dugóval van lezárva, amely megfelelő hosszúságban az —1— henger furatában van beillesztve. A —3— dugót megfelelő —27— gyűrűsanyag szór; ti a le, mely az —1 —henger belső furatába vágott menetbe van becsavarva. A —26— dugattyús kalapács az —1— henger belsejében van elhelyezve, amely dugattyú elől csonkakúp alakú. A —26— dugattyús kalapács kúpjának nagysága úgy van megválasztva, hogy a dugattyús kalapácsnak ütődése pillanatában fa _2'— felületen) ugyanis a 3—5. ábrákban feltüntetett mellső végállásban, a —26— dugattyús kalapács kúpos külső felülete és az —1— henger mellső végének kúpos belső felülete közt bizonyos játékot megengedő —18— tér létesül. Ennek az a célja, hogy a —26— dugattyús kalapács hengerformájú részének hátsó fele és a szerkezet .—3— dugójának mellső —3'— ütköző felülete közt is egy bizonyos tér jöjjön létre, a —26— dugattyús kalapács hátsó homlokfelületébe, henger alakú —33— mélyedést alkalmazunk. Az —1— henger külső falának hossza mentén, megfelelő helyen és megfelelő hosszúságban három —5—, —6— és —7— hosszanti vezeték