147965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés röntgen rétegfelvétel készítésére

9 147.965 Jelen találmány segítségével az eddig használatos és ismert eljárásokkal elért rétegvastagságot többszörösen, centiméteres méretekre lehet növelni. Ennek alapján elnevezhetjük vastag-rétegeljárásnak. A találmány lényege, hogy felvétel alatt a röntgencső 30 foknál kisebb, — célszerűen 20°—12° közötti — lengési szögnek megfelelő kis lengést végez, miközben a röntgencső és filmtartó ellentétes elmozdulása mellett a tengelysíkot a film síkjára merőleges irányban elmozdítjuk. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy a vastag-rétegeljárás fényképészeti körülményei mellett csak 30 foknál kisebb, ún. kis lengési szöggel lehet jó és megbízható rétegfelvételeket készíteni. A kis lengési szög itt fényképészeti szempontból nyer alkalmazást. A kis lengési szög azon ismert tulajdonsága, miszerint néhány mm-rel képes növelni a rétegvastagságot, ezen eljárásnál, ahol centiméteres méretű növelés érhető el, nem játszik szerepet. Az alábbiakban ismertetjük, hogy a fenti rétegeljárásoknál milyen fényképészeti körülmények mellett keletkeznek a rétegképek. A normál-rétegeljárásra az jellemző, hogy a felvétel alatt a tengelysík nem mozdul el. Ennél az eljárásnál a réteg képe úgy jön létre, hogy a felvétel alatt a tárgynak a tengelysíkban és közvetlen környezetében levő pontjainak árnyékai a filmen mindig azonos helyre esnek, vagyis minden egyes pont árnyékképe a teljes expositios idő hatására alakul ki az előhívásnál. A tengelysíkon kívüli pontok árnyékai mindig más-más helyre esnek, vagyis egy pont minden egyes helyen csak az expositios idő egy-egy kis töredékét kapja és így nem tud kiexponálődni, a film előhívása után nem látható. Egy ilyen tengelysíkon kívüli pont a röntgencső lineáris elmozdulásának megfelelően, vele párhuzamos vonalszerű utat tesz meg . a filmen, amit elmosási csíknak nevezünk. Ezek a csíkok a gyakorlatban nem láthatók, csak különleges kísérleti modellről készített rétegfelvételen. A tengelysík feletti pont árnyéka a filmen a röntgencső mozgásával ellentétes irányban mozogva alakítja ki az eimosási csíkját. A tengelysík. alatti pont árnyéka a csövei megegyező irányban halad a filmen. A vastag-rétegei járásra az jellemző, hogy a tengelysík a felvétel alatt mozgásban van. A rétegen kívüli pontok a normál eljárásnak megfelelően viselkednek. A vastagrétegen belül a pontok árnyékai a felvétel alatt hol mozgásban vannak, hol pedig állnak a filmen, vagyis a teljes expositios időnek csak egy tört része hatására alakul ki az előhívásnál a pont árnyékképe. A 4. ábra szemlélteti a vastag-rétegeljárásnál a pontok árnyékainak mozgását a filmen a felvétel alatt. Az r nyíl a röntgencső útjának irányát jelzi. A t nyíl a tengelysík útja, ami egyben a réteg vastagságának felel meg. Az f nyíl a film útjának irányát jelzi. Miután a röntgencső, a tengely és a film a kényszerkapesolás folytán egyszerre teszik meg útjukat, mindegyik utat hét részre osztottam. Az egyes állásoknak megfelelően vonallal meghúztam a röntgensugár centrális, ún. fősugarát. Ha a röntgencső fókusza a 3r pontnál található, akkor a tengely 3t pontnál, a film közepe pedig a 3f pontnál van. A vastagrétegben három pontot adtam meg (a b és c). Ahhoz, hogy ezeknek árnyékpontjai áttekinthetők legyenek, -mindegyiknek külön fiimutat rajzoltam. Ha a fókusz a 3r pontnál van, akkor a c tárgypont árnyéka a c' vonalon a 3c pontnál van, a film közénpontja pedig a 3f pontnál található. Így megállapítható az egyes pontok árnyékainak mozgási iránya és mérete a felvétel alatt a film középpontjához viszonyítva. Pl. a c tárgypont árnyéka az filmen a lc-től a 3c pontig a röntgencsővel ellentétes irányban halad, majd a 4c-től a 7c pontig vele megegyezően, illetve visszafelé halad. A 3c és 4c pont között a pont árnyéka áll a filmen. Egy pont viselkedését vonatkoztathatjuk a pont magasságában levő tengelysíkra is. Ezek után megállapíthatjuk, hogy a vastag-rétegeljárásnál a felvétel alatt a kívánt rétegvastagságon belül a tárgy minden egyes síkja az expositio valamelyik tört részében az éles képet adó rétegbe kerül. Ebbe az állapotba való bejutása és tőle való eltávolodása között hosszabb ideig nyugalmi állapot jön létre, mely alatt kiexponálódik és 9 a filmen rögzül. Egy bizonyos síknak a nyugalmi állapota alatt az expositios időnek azt a tört részét értjük, mialatt a sík pontjai a filmen mindig azonos helyre esnek. Az expositios idő többi része alatt a síknak pontjai a filmen mozgásban vannak és elmosási csíkokat hoznak létre. Minél nagyobb a lengési szög, annál hosszabb lesz az elmosási csík, a filmnek annál hosszabb területére oszlik el a pont árnyékképe és annál kevesebb expositio jut a pont nyugalmi állapotára, vagyis annak kiexponálására. Ha a lengési szög kicsi, akkor az elmosási csík is rövidebb és ennek viszonylag nagy részére esik a nyugalmi állapot, vagyis a pont kiexponálására az expositios idő viszonylag nagy része jut. A pont árnyékának álló helyzetére és mozgására jutó idők aránya a mérvadó. Miután ez az arány, — ahogy az a fentiekbői kitűnik —, a lengési szög függvénye a jól kiexponált és megbízhatóan értékelhető rétegkép készítéséhez a megfelelő fényképészeti körülményeket csak kis lengési szöggel biztosíthatjuk. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vastagrétegeljárásnál az árnyékképek nem a teljes expositios idő hatására alakulnak ki, vagyis a normál rétegeljárással szemben egészen mások a fényképészeti szempontok. A találmány lényege egyrészt ennek a felismerése, másrészt az a megállapítása, hogy az expositios idő azon tört része, mely alatt az árnyékkép a filmen áll, a lengési szög függvénye, — pontosabban az expositios idő ezen tört része a kis lengési szöggel nyújtható meg annyira, hogy a vastag rétegen belül minden egyes tárgyrész jól kiexponálható legyen. A Grossmann-féle eljárás a normál-rétegeljárásnál használt nagy lengési szöget alkalmazza. Nagy lengési szöggel készült felvételeken a kisebb sugárnyeléssel bíró képletek, nem exponálódnak ki és a képen nem láthatók. Ilyen képből azt a téves következtetést lehetne levonni, hogy azok a tárgy vastagrétegében nincsenek jelen. így a nagy lengési szög nem alkalmas arra, hogy vastag rétegről reális és megbízható, orvosilag jól értékelhető röntgenképet készítsünk.