147949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pszilocibin és pszilocin kinyerésére
2 147.949 engedhetetlen feltétele, ezzel szemben azt találtuk, hogy a kultúrák inkubációja sötétben a szklerócium- ill. micéliumképzésre lényegesen dúsítólag hat. Az aktív gombaanyag (micéliumnak és szkleróciumnak) legjobb hozamát kapjuk, ha felületi kultúrákat 4—10% szárazanyag-tartalmú malátakivonat-tápoldatokat (sörcefrét vagy kereskedelmi malátakivonat készítményeket) alkalmazunk és ezeket a kultúrákat a sötétben 22—26 C° állandó hőmérséklet között inkubáltatjuk. Jó növekedés elérésére a tápoldathoz 0,2% agart kell hozzáadni: Ebben a még majdnem folyékony közegben a gombának éppen elég tartása van, hogy gyorsan jól záródó micéliumtakarót alkosson. Vas(II)sók hozzáadása szükséges, továbbá igen előnyösek cink-, kálium-, kalcium- és magnézium-só adalékok, ezenkívül nitrát-, foszfát- és szulfát-ion adalékok és végül élesztőkivonat és az ún. „Cornsteep Solids" (kukoricalekvár koncentrátum) adalékok is. Ez a tenyésztési eljárás nagy technikai haladást jelent, minthogy lehetővé teszi, hogy — összehasonlítva a természetes szubsztrátumú tenyésztéssel — az aktív kiindulási anyagot több mint tízszeres hozammal kapjuk, éspedig rövidebb idő alatt és kisebb munkaszükséglet révén. Az aktív gombaanyagot (terméstesteket, szkleróciumokat vagy micéliumot) légáramban vagy vákuumban 20—40 C°-on óvatosan megszárítjuk, igen finomra őröljük és vízzel, vagy rövidszénláncú alifás alkohollal, vagy pedig víznek és vízzel keveredő szerves oldószernek elegyével szobahőmérséketen teljesen kivonatoljuk. A kivonatokat vákuumban alacsony hőmérsékleten bepároljuk, a maradékot petroléterrel zsírtalanítjuk és inaktív kísérőanyagok eltávolítására acetonnal vagy kloroform-alkohollal extraháljuk. A további baliasztanyagokat úgy különítjük el, hogy a maradékot lehetőleg kevés vízben oldjuk, majd absz. etanollal vagy acetonnal ismételten kicsapjuk; a szűredéket vákuumban, alacsony hőmérsékleten bepároljuk. A további tisztítás kromatográfia segítségével cellulózporon folyamatosan történik; az eluálás vízzel telített buíanollal, vagy egy másik, vízzel nem keveredő alkohollal történik. A felfogott frakciókat Keller-reagens (vasklorid-tartalmú jégecet és tömény kénsav) segítségével a hatóanyagtartalomra megvizsgáljuk. A pozitív színreakciójú frakciókat egyesítjük és szükség esetén cellulózporból álló oszlopon újból kromatográfiás felosztásnak vetjük alá. A folyamatos kromatogramból egy gyorsabban haladó zónát eluálunk, mely tiszta kék Keller-színreakciót mutat és a „pszilocin" elnevezésű hatóanyagot adja; a lassabban haladó második zónából a mennyiségileg túlsúlyban levő, ibolya színreakciójú „pszilocibin" elnevezésű hatóanyagot kapjuk. Az oszlopból már meglehetősen tiszta alakban nyert hatóanyagok halogéntartalmúak és nem kristályosodnak. A halogént csak vegyi kezeléssel tudjuk eltávolítani, ami után kristályos vegyületekhez jutunk. Erre a célra a hatóanyagok vizes oldatát ezüstkarbonáttal hozzuk össze, a szűredéket a fölös mennyiségű ezüst-ionoktól kénhidrogénnel megszabadítjuk és azt vákuumban alacsony hőmérsékleten besűrítjük, mimellett az anyagok a tömény oldatból kikristályosodnak. Az analízis céljára a szpilocibint metanolból vagy vízből még egyszer átkristályosítjuk. Vízből finom, hófehér tűket, metanolból színtelen, metanoltartalmú hatszögű lemezeket vagy hasábokat kapunk, melyek 195—200 C°-on, bomlás közben olvadnak. A vegyület forrásban levő 120 rész metanolban vagy forrásban levő 20 rész vízben oldódik; hosszabb szénláncú alkoholokban vagy más szerves oldószerekben nehezen oldható vagy oldhatatlan. Az analízishez 0,001 mm Hg-oszlop nyomású vákuumban szárítunk, mimellett 10,4% súly veszteség következik be. Az elemi analízis eredményei a CI2 H|704N 2 P bruttóképlettel egyeznek (molekulasúly = 284,2). A pszilocibin optikailag inaktív, amfoter vegyület és könnyen oldódik sóképzés közben híg vizes ásványi savakban és híg vizes alkáliákban. A pszilocibin oldata 80%-os vizes etanolban gyengén savanyúan reagál (pH 5,2). Metanolos oldatban az ultraibolya spektrum 222, 267 és 290 m /x-nél mutat maximumokat. Az analízishez a pszilocint ismételt kromatografálással cellulóz-poroszlopon vízzel telített butanollal vagy nátriumbikarbonátos kezeléssel vizes oldatban és éterrel vagy szerves oldószerrel kirázva tisztítjuk. Az elemi analízis eredményei ezeknek a bruttóképlettel C12H16NO2. A pszilocin metanolból vagy acetonból kristályosodik ki; vízben mérsékelten, híg savban könnyen oldódik. Olvadáspontja 173—176 C° (boml.). A pszilocin jellegzetessége, hogy részint metanolos oldatban ultraibolya spektruma 222, 260, 267, 283 és 293 m/t-nál mutat maximumokat, részint hogy a Keller-színreakciónál — a pszilocibinnel ellentétben — tiszta kék szín keletkezik. Szubkután befecskendezés esetén vagy szájon át adva 2—8 mg mennyiségben a pszilocibin embernél kifejezetten eufórikus kedélyállapotot idéz elő, melyet minden tevékenységhez hajlandóságmentesség, és érdektelenségi érzés kísér. Nagyobb adagokban alkalmazva vegetatív jelenségek mellett bizonyos eltérések lépnek fel az érzékelésben. A vegyületeket elmebetegségek és a legkülönbözőbb eredetű pszichózisok kivizsgálásánál kívánjuk felhasználni és azok lelkibetegeknél pszichoterápiás kezeléskor hatásos segítséget nyújthatnak. Az alábbi példákban a hőmérsékleteket Celsius fokokban adjuk meg. 1. példa: Pszilocibin és pszilocin kinyerése természetes származású Psilocybe mexicana Heim gombából. Ahhoz, hogy természetes szubsztrátumon tenyésszünk, erjesztett búzaszalmából komposztot állítunk elő, ezt folyóvízzel alaposan megmossuk, agyagedényekben elosztjuk és autoklávban sterilizáljuk. A komposztot primer kultúrákból kapott micéliummal beoltjuk, kb. két héten át 24—27° -on inkubáljuk, a kultúrákat steril homokkal befödjük és üvegszekrényben nappali világítás mellett 21—22°-on magára hagyjuk. Mintegy 4—5 hét múlva megjelennek a terméstestek; kezdődő spóraképződéskor egy-két hónap leforgása alatt időnként összegyűjtjük a terméstesteket. A Psilocybe mexicana Heim érett terméstesteit ezután
