147876. lajstromszámú szabadalom • Higanygőzkisülési cső
Megjelent: 1960. december 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.876. SZÄM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — EE—597. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Higanygőz-kisülési cső Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Lakatos György mérnök, Bitó János fizikus (a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imre laboratóriumának munkatársai), és Gazda István mérnök (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Bt.), mindhárman budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. december 6. A találmány célja a higanygőz-kisüléses lámpák, különösen fénycsövek fényteljesítményének növelése, a cső fajlagos felületi Watt-terhelésének növelése útján, a fényhasznosítás leromlása nélkül. Ismeretes, hogy a higanygőz-kieülési csövek, pl. a fénycsövek fény teljesítmény ének a cső fajlagos felületi Watt-terhelése növelésével elérendő emelését korlátozza az a körülmény, hogy a 35 mW/cm2 -nél nagyobb felületi Watt-terhelés mellett 45 C°-nál magasabbra növekszik a kisülési cső falának hőfoka és ezzel együtt a cső leghidegebb helyén összegyűlő higany gőznyomása is, ami viszont a 6—10 mikron higanyoszlopnyi optimális gőznyomástól való eltávolodása mértékétől függően rosszabb fényhasznosításra vezet. Ismeretes az is, hogy e hátrány elkerülésére a cső valamely szakaszán olyan hőfokszabályozó elemet képeznek ki, melynek falán kisebb felületi Watt-terhelést érnek el. Ezen elemet szokás a két elektróda között, a cső közepe táján elhelyezni valamilyen nyúlvány alakjában, ami azzal a hátránnyal jár, hogy el kell térni az egyszerű hengeres csőkiképzéstől; szokás a kamrát a cső végein is kiképezni, az elektróda és a cső vége között, ami viszont azzal a hátránnyal jár, hogy a csővégek egy részén, éspedig legalább 6d2 felületen kisebb a felületi fényesség, mint a cső többi részén, ahol d a cső külső átmérője. Ismeretes továbbá, hogy a fénycső fényerejének bizonyos irányba való terelése érdekében a fénycső keresztmetszetének egy részében reflektáló felületet képeznek ki, mely a látható fényt a kívánt irányba reflektálja. E reflektáló bevonatok lehetnek fémbevonatok, vagy reflektáló oxidok. Ezek a reflektáló bevonatok a burafal és a fénypor között helyezkednek többnyire el. Ismert oly bevonat is, ahol egy reflektáló fémen szigetelő és egyben reflektáló oxid vagy fénypor bevonat helyezkedik el. Ismeretes az is, hogy a fényhasznosítás növelése érdekében a fénycső teljes keresztmetszete mentén ultraibolya sugárzást reflektáló anyagot helyeznek el a fénycső üvegfala és fényporbevonata között. Mindkét megoldásnál a burafalnak legalább 1/3-a be van vonva ily, a sugárzást irányító bevonattal. Találmányunk közelebbi célja az, hogy egyrészt a nagyobb fényáram jó fény hasznosítás melletti eléréséhez szükséges legalacsonyabb csőfalhőfok kialakítása a lehető legkisebb csőfalfelületet vegye el a szemlélő által látott irányban, a kisülési cső hengeres világító felületéből, másrészt ez a hőfokszabályozó rész a cső hengeres alakjától való eltérést elkerülhetővé tegye. Azt találtuk, hogy a szokásos fénycsövek csőfalának külső felületén a legalacsonyabb hőfokú rész az elektródák közötti részen, a cső középső szakaszán adódik. Ez arra mutat, hogy itt a legkisebb a fajlagos felületi Watt-terhelés. Ezt az okozza, hogy a cső elektródáin viszonylag nagyobb az energiafejlődés, mint a pozitív oszlopban. E megállapítás alapján a hőfokszabályozó rész akkor alakítható ki viszonylag minimális felületűre, ha azt a cső középső szakaszán képezzük ki. Viszont ezen a részen is meg kívántuk tartani a cső átmérőváltoztatás nélküli hengeres alakját. Ezért a cső közepén alkalmazott szokásos kidudorodások elhagyásával, találmányunk szerint, úgy képezzük ki a cső egy középső szakaszán, egyes kiviteleknél célszerűen egy legfeljebb 4d2 -nyi belső csőfelületrészt, hogy a szóbanforgó szakaszon a cső belsejéből kifelé irányuló ultraibolya sugárzás a fénypor helyett egy ultraibolya sugárzást reflektáló bevonatra jusson. Ezáltal a rövidebb hullámhosszú ultraibolya sugárzásnak nagyobb hullámbosszú látható sugárzássá való átalakításakor fellépő hőenergia a szóbanforgó felületrészen elmarad, és íg3^ ezen felületrészen kisebb lesz a kisülési cső felületegységén keresztül elszállítandó hőmennyiség, mint a kisülési cső
