147743. lajstromszámú szabadalom • Fékberendezés főleg sínjárművek számára

Megjelent 1960. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL, SZABADALMI LEÍRÁS 147.743. SZÁM 20. f. 26—50. OSZTÁLY — KO—1447. ALAPSZÁM Fékberendezés főleg sínjárművek számára Knorr—Bremse G. m. b. H., München Feltaláló: Riedl Engelbert, mérnök, München A bejelentés napja: 1959. október 21. Nyugat-német elsőbbsége: 1958. október 31. Ismeretesek már oly fékberendezések sínjárművekhez, melyeknél vezérlőszerkezetet alkalmaznak a vezérlő szelep és a főlégvezeték kapcsolására olyképp, hogy ezt a vezérlő szerkezetet elektromos gerjesztésű szervek működtetik. Az említett vezérlő szelep a fékhenger nyomását szabályozza azáltal, hogy a főlégvezetőkkel létesít kapcsolatot, vagy ezt a kapcsolatot megszakítva a fékhengert a külléggel köti össze. E célból elektromágneses szerkezetet szoktak használni, amelynek tekercselése a mozdonyvezető által választott feszültségnek megfelelő áramerősség hatása alá kerül. Minél nagyobb az áram intenzitása, annál nagyobb a mágnes mozgatható magjára kifejtett erő és megfordítva, ez a mag pedig a maga részéről az említett vezérlőszerkezetre fejti ki hatását. Az ilyen emelő mágnesek alkalmazása az említett célra minden ismert berendezésnél nehézségekkel jár, főleg azért, mert a mágnes által igényelt teljesítmény rendkívül nagy. További hátrány, hogy az előállított vonzerő és az áramerősség között nincsen lineáris- összefüggés, ami a jó és pontos működést megnehezíti főleg pedig az nehéz, hog}- a féket a kívánt mértékben húzzuk meg vagy lazítsuk. Megemlítendő végül, hogy azonos gerjesztés mellett a keletkező erő nagymértékben függ a légrés nagyságától is, ami szintén hátrányos. Ezek a hátrányok azoknál a fékberendezéseknél is fennállnak kisebb vagy nagyobb mértékben, amelyeknél a mágnes vonzereje közvetlenül hat a féktuskókra (úgynevezett szolenoid fékek), úgy ahogyan ez főleg vontatott kocsiknál szokásos. Az ilyen fékeknél a mágnes-tekercsbe a vontató jármű juttatja a gerjesztő áramot. Általában véve, tehát megállapítható, hogy minden olyan esetben, amikor elektromágnest használnak fékszerkezetek vezérlésére vagy a fékező erő közvetlen létesítésére, súlyos nehézségekkel kell számolni. A találmány célja fékberendezéseknél a vezérlést, illetve az erő létesítését a feszültségtől függően olyképp létesíteni, hogy a fenti hátrányok kiküszöbölődjenek. Ezt a célt úgy érjük el, hogy vezetékkörhöz tartozó vezetőt egy mágneses mezőben mozgathatóan ágyazunk oly módon, hogy ez a vezető egy közvetlen vagy közvetett hatású, elektrodinamikus erőforrással együtt létesíti a fékező erőt. A rajz a találmány két példaképpen! kiviteli alakját vázlatosan ábrázolja. Az 1. ábra a találmánynak azt az alkalmazását szemlélteti, amelynél a vezérlő berendezés, vagy szerkezet egy fékberendezés vezérlőszelepe elé van kapcsolva és a 2. ábra a találmánynak vontatott kocsin (pótkocsin) való alkalmazását mutatja, amelynél az elektrodinamikus elv alapján keletkezett erő a féktuskókat működteti. Az 1. ábra szerint a vontató vagy motoros kocsin, melynek részeit a pótkocsitól függőleges eredményvonal választja el, 1 áramforrás van, amely a mozdonyvezető által szabályozható 3 ellenállással kapcsolódik. AT, 1 áramforrástól és a 3 ellenállásból az 5 ill. 7 vezetékek indulnak ki a pótkocsi felé, amelyen a 9 és 11 csúszóérintkezőkön át a csupán vázlatosan jelölt 13 vezetékhúrokkal létesítenek összeköttetést. Csúszóérintkezők helyett hajlékony huzalokat vagy zsinórokat is lehet alkalmazni. A 13 vezetékhúrok a 15 állandó mágnes térben fordulhat el. Ez a hurok, úgy amint a vázlatos rajz mutatja, mechanikai kapcsolatban van a 17 rudazattal, amely viszont a 21 vezérlőszerkezet 19 cső alakú részével kapcsolódik. A vezérlőszerkezet a vontatott kocsi fékberendezéséhez tartozik. A 19 cső alakú rész a 21 vezérlőszerkezet házában eltolható, tehát egyenes vezetéke van, a 23 dugattyúval van ellátva, amely a 24 rugó hatása alatt van és a már említett ház vagy tok 25 és 27 részeit választja el egymástól. A 19 csőnek a rajzon lent levő nyitott része egy 29 rugóterhelésű szeleptányér felfekvő felületét alkotja és ez a szeleptányér emellett még a 19 csővel koncentrikus 31 bevezető nyílással is együttműködik. Mikor a 29 szeleptányér a 19 cső vagy hüvely