147550. lajstromszámú szabadalom • Villamos manométercső igen kis gáznyomások mérésére
2 147.550 további dinódára vezetjük, és annyira sokszorozzuk fel, hogy jelenlétük, illetve a folyamatos áramlásuk alkotta áram kimutatható, illetve akár közvetlenül, akár pedig nehézségekkel nem járó kismértékű erősítés után mérhető legyen. Annak megakadályozása céljából, hogy a gyorsító elektródán keletkező lágy röntgensugarak az elektronsokszorozó rendszer első dinódájából, mely egyben az iontermelő elektródarendszer kollektorát is alkotja, fotoelektronokat tudjanak kiváltani, a találmány szerint a következő rendszabályokat alkalmazzuk: 1. Az izzókatódából kiinduló elektronnyalábot bizonyos mért ékig nyaláboljuk, 2. Az elektronsokszorozó tengelyét az elektronnyaláb terjedési irányához képest szögben rendezzük el, az ionizáció folytán keletkezett ionnyalábot pedig mágnestérrel, célszerűen permanens mágnes segítségével, az elektronnyaláb irányához képest, pl. 90°-kal elhajlítjuk és így vezetjük rá az első dinódára. 3. Az első dinóda előtt megfelelő nyílással bíró fémárnyékolót rendezünk el, úgyhogy az ionok ennek nyílásán át lépnek be a sokszorozóba és jutnak az első dinódára, amely tehát a rács helyett alkalmazott és egyben az elektronok nyalábolására ' is szolgáló elektródákon keletkező' és onnan egyenes vonalban terjedő röntgensugarak behatása elöl a fent említett elektródarendszer megfelelő kialakítása folytán árnyékolva van, és így belőle ezek a sugarak a mérést meghamisító elektronokat kiváltani nem tudnak. Ennek folytán a találmány szerinti csővel mérhető vákuum mértékét már csak a csőben jelenlevő anyagok gőztenziója szabja meg és így azzal 1CT1 l Torr-nál kisebb nyomások is még mérhetők. Hogy azonban ilyen nagy vákuumok a készülék csövében tényleg fennállhassanak, a benne alkalmazott elektronsokszorozó rendszer dinódái nem lehetnek az e célra szokásos céziumos szekundéremissziós elektródák, mert az ezek szekundéremissziós rétegét alkotó cézium-céziumoxid rendszer gőztenciója ily nagy vákuumok fennállását már nem tenné lehetővé. Ezért a találmány szerinti csőben, ha azt a legmagasabb vákuumok mérésére óhajtjuk alkalmassá tenni, ezüst-magnézium vagy pedig réz-berillium ötvözetből készült dinódákat használunk, melyek szekundéremissziós rétegét a felületükön létrehozott oxidhártyára adszorbeált, igen vékony alkálihalo'genidréteg képezi. Ugyancsak célszerű, ha a találmány szerinti csőnek legalább résziben fémből készült vagy belső falfelületén legalább részben fémbevonatú buráját olyan légzáró külső burában helyezzük el, melyben állandóan elég nagy, pl. 10~4 —10~ 6 Torr nyomásnak megfelelő vákuum áll fenn. A bura fent nevezett kialakítása és földpotenciálra való kapcsolása útján a mérésnek a szórt elektronok általi meghamisítása, a kettős bura alkalmazása útján pedig a getterezéssel el nem távolítható héliumatomoknak a csőbe való bediffundálása szorítható le oly mértékre, mely a mérést már észlelhetően meg nem hamisítja, illetve a vákuumot a mérés ideje alatt nem ronthatja. A bediffundáló egyéb gázok lekötésére a csőben célszerűen fűthető zirkondrót-tekercs alkotta gettert, katódaként pedig közvetlenül fűtött wolfrámdrót tekercset alkalmazunk. Bay Zoltán egy régebbi közleményéből (Zeitschrift für Physik, 1941. évi 117. kötet 227—245. oldal) ismeretes, hogy elég nagyszámú fokozattal (dinódával) rendelkező elektronsokszorozó már egyetlen elektron, tehát az elemi töltés, által reprezentált áramot is úgy fel tud erősíteni, hogy az oszcillográffal kimutathatóvá vagy műszerrel mérhetővé válik. Ennek ismeretében a találmány szerinti cső is megszerkeszthető úgy, hogy vele 1,6X10~19 amper erősségű ionáram már kimutatható. Ha tehát az első dinódából már csa'k egyes elektronok váltódnak ki, oly időközökben, hogy folytonos áramról beszélni nem lehet, a csővel mérni mégis tudunk, mert ekkor az egymásután kiváltott elektronok által létrehozott impulzusok időegységenkénti számát határozhatjuk, illetve mérhetjük meg, megfelelő impulzusszámlálóval, melyek igen különböző kivitelekben ismeretesek. Ha tehát rnindeme lehetőségeket kellőképpen kihaisználjuk, akkor oly csőhöz, illetve készülékhez jutunk, mellyel még KT" 13, sőt mintegy 10-14 Torr körüli nyomások is mérhetők, mi számos tudományágban egészen új kutatási területeket tár fel. Mindezek alapján tehát találmányom lényegileg olyan kételektróda-rendszeres manométercső igen csekély gáznyomások mérésére, melynek primer elektródarendszere izzókatódából, az ezáltal kibocsátott elektronokat gyorsító és nyalábosító egy, vagy több elektródából és esetleges egy, vagy több segédelektrődából és/vagy terelőszervből áll, mimellett a primer elektródarendszert az elektronsokszorozót képező szekundér elektródarendszertől olyan • árnyékolószerv választja el, melyen ionokat átbocsátani képes és a primer elektródarendszer elektronnyalábjának irányával szöget, célszerűen 90°-os szöget, bezáró tengelyű nyílás van, amelylyel szemben az elektronsokszorozó elektródarendszernek a fenti nyíláson áthaladó ionok által ért első dinódája fekszik, mimellett az ionoknak e nyíláson való áthaladásukhoz szükséges irányváltozása a reájuk Iható mágnesező hatása folytán jön létre, melyet célszerűen a csőhöz tartósan, de bellíthatóan, erősített állandó mágnes segélyével hozunk létre. E mágnes, pólussaruival együtt, adott esetben a csőburát körülvevő evakuált külső burában is foglalhat elállítódásának elkerülése céljából helyet. A találmány szerinti csövet, annak rendeltetésszerű kapcsolását és használatát, valamint előállításának egyes részleteit, alantiakban a csatolt vázlatos rajzzal kapcsolatban ismertetem részletesebben, melyen találmány szerinti cső tengelymenti hosszmetszetben látható. E vázlatos rajzon egyszerűség kedvéért csak tíz dinódát tartalmazó elektronsokszorozó rendszert tüntettem fel, az elektródák tartószerveinek feltüntetése nélkül. A gyakorlatban célszerűen 14—16 dinódás sokszorozórendszert alkalmazunk. Ugyancsak az, áttekinthetőség megóvása céljából nem tüntettem fel a rajzon a mágnesmező létrehozására való szerveket, valamint az árambevezetőknek a két csőbura közötti részein rendszerint szükséges kötéseit, illetve hajlékony vezetők alkotta részeit sem, ugyanúgy mint az elektronsokszorozó elektródarendszer dinódáinak szokásos feszültségforrásait, illetve az
