147548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolinszármazékok előállítására

10 147.548 53. példa: 5 g borostyánkősavanhidrid 25 ml kloroformmal készített oldatához 5 g N-metilpiperazint adunk. A heves reakció befejeződése után az oldatot 1,5 óra hosszat forraljuk, majd lehűtjük. Ehhez az N-metil-N'-szukcinilpiperazint tartalmazó oldathoz 8,7 g 6-metoxi-8-amino-kinolint adunk, majd 10,2 g N,N'-di-ciklohexil-karbodiimid 20 ml kloroformmal készített oldatát elegyítjük hozzá, ezután az elegyet 17 óra hosszat hagyjuk állni szobahőmérsékleten. A kivált N,N'—diciklohexilkarbamidot szűréssel eltávolítjuk, a szűredéket szárazra pároljuk be és a maradékot híg sósavval extraháljuk. A leszűrt sósavas oldatot nátriumhidroxidoldattal meglúgosítjuk, a csapadékot kloroformmal extraháljuk és a kloroformos kivonatot vízzel mossuk, azután víztelenítjük és beráoljuk. A maradékot etilacetátból kristályosítva színtelen lemezek alakjában kapjuk a 6-metoxi-8—(4-N'-metilpiperazino-l,4-dioxo-butilamino)-kinolint, amelynek olvadáspontja 164—165 C°. 4,6 g ily -módon kapott diamidot hozzáadunk 1,5 g litiumalumíniumhidrid 200 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített és keverésben tartott szuszpenziójához, majd a keveréket 3,5 óra hoszszat enyhén forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Ezután óvatosan hozzáadunk 1,5 ml vizet, majd 1,5 ml 15%-os vizes nátriumhidroxidoldatot, végül pedig újból 4,5 ml vizet; a különválasztott tetrahidrofurános oldatot leszűrjük, víztelenítjük és bepároljuk. A kapott olajszerű maradékot etanolban oldjuk, etanolos sósavoldat csekély feleslegével kezeljük, majd a levált csapadékot több etanol és némi víz hozzáadása és forralás útján feloldjuk. Lehűlés köziben sötétsárga színű lemezes kristályok alakjában 6-'metoxi-8~(4-N'-metilpiperazino-butilamino)-kinolin-trihidroklorid válik ki az oldatból; ez a termék 240 C°-on bomlás közben olvad és azonos a 23. példa szerint kapott termékkel. 54. példa: 20 g borostyánkősavanhidrid 100 ml dimetilformamiddal készített oldatához 26 g N-2-oxietilpiperazin 50 ml dirnetilformamiddal készített oldatát adjuk fokozatosan hozzá. Az elegyet 1 óra hoisszat hevítjük vízfürdőn. Az oldatot ezután lehűtjük és lassan, rázás közben 17,4 g 6-metoxi-8-aminokinolint, majd 41,2 g N,N'-diciklohexilkarbodiimidet adunk hozzá. Az elegyet 4 óra hosszat hagyjuk állni szobahőmérsékleten, majd a szilárd részt kiszűrjük és a szűredéket szárazra pároljuk be. A maradékot 300 ml n-sósavoldattal rázzuk, a kapott oldatot leszűrjük, és nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk. 250 ml étert adunk hozzá és 30 percig erélyesen rázzuk; ezalatt az eredetileg jelenlevő oldhatatlan olaj helyett fényes kristályok válnak ki. Az elegy alapos lehűtése után a szilárd anyagot különválasztjuk, vízzel majd éterrel mossuk, végül pedig etilacetátból átkristályosítjuk. 6-metoxi-8-(4-N'-oxietilpiperazino-l,4-dioxo-butilamino)~kinolint kapunk, 143— 145 C°-on olvadó, színtelen lemezes kristályok alakjában. 9,7 g így kapott diamidot 3 g litiumalumíniumliidriddel redukálunk az 53. példában leírt módszer szerint; 6-metoxi-8-(4-(N'-2-oxietilpiperazmo)-butilamino)-kinolint kapunk, amelynek forrpontja 0,05 mm Hg-oszlop nyomás alatt 234— 236 C°. E termék trihidrokloridja metanolból mélyszínű tűkristályok alakjában kristályodik és 227 C°-on, felhabzás közben olvad; ez a termék azonos az 1. példa szerinti eljárás termékével. 55. példa: 14,4 g 8- aminokinolin és 12 g vízmentes nátriumkarbonát 150 ml acetonnal készített és állandó keverésben tartott elegyéhez fokozatosan hozzáadunk 16,55 g 3-metoxikarbonil-propionilkíoridot. Az elegyet 30 percig melegítjük vízfürdőn, majd forrón leszűrjük és a szűrőn maradt szilárd részt, forró acetonnal mossuk. Az egyesített szűredéket és mosófolyadékot bepárolva 8-(3-metoxikarbonil-propio'namido)-kinolint kapunk; ez a termék vizes metanolból színtelen, prizmás tűkristályokban kristályosodik, olvadáspontja 92—93 C°. 13 g ily módon kapott észtert 180 ml vizes ammónia-oldatban (fs. = 0,880) szuszpendálunk és e szuszpenziót 24 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten. A leváló fehér, szilárd terméket, a N-(8-kinolii)-szukcinamidot összegyűljük, vízzel mossuk és „Cello-' solve" oldószerből átkristályosítjuk; 198—199 C°-on olvadó színtelen tűkristályokat kapunk. 12,15 g ily módon előállított terméket 9,5 g litiumaíumíniumhidriddel redukálunk 300 ml tetrahidrofuránban, az 53. példában leírt módszer szerint. A termékként kapott 8-(4-aminobutilamino)-kinolin 0,5 mm Hg-oszlop nyomás alatt, 140— 150 C° hőmérsékleten desztillál át. A dihidroklorid vizes etanolból átkristályosítva narancsszínű lemezeket képez, olvadáspontja 225 C°. 56. példa: 10 g borostyánkősavanhidrid 100 ml kloroformmal készített szuszpenziójához hűtés közben, cseppenként hozzáadunk 4,5 g vízmentes etilamint, majd az elegyet szobahőmérsékleten 2 óra hosszat állni hagyjuk. Ezt az elegyet azután az 53. példában leírt módszer szerint 17,4 g 6-meíoxi-8-aminokinolinnal reagáltatjuk; 6-metoxi-8-(4-etilamino~l,4-dioxobutilamino)-kinolint kapunk, amely etilacetátból finom, színtelen tűkristályok alakjában kristályosodik és 146—147 C°-on olvad. 10 g ily módon előállított terméket 400 ml tetrahidrofuránban szuszpendált 3,8 g litiumaíumíniumhidriddel redukálunk az 53. példában leirt módszer szerint; 6-metoxi-8-{4-etilamino~ -butilamino)-kinolint kapunk, amely 0,06 mm Hgoszlop nyomás alatt 168—172 C° hőmérsékleten desztillál át. E termék dihidrokloridja etanolból finom narancs színű tűkristályokban kristályosodik és 177—179 C°-on olvad. A következő példákban (57—61. példa) leírt diamidok előállítása és a megfelelő diamidokká való redukciója a fentiekhez hasonló módon történik. 57. példa: A 6-meloxi-8-(4-n-propilamino-l,4-dioxo-butilamino)-kinolin olvadáspontja 145—146 C°, redukci ója útján 6-rnetoxi-8-(4-n-propilamino-butilami-