147529. lajstromszámú szabadalom • Fékező ütközőbak

Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.529. SZÁM 20. g. OSZTÁLY — SA—1196. ALAPSZÁM Fékező ütközőbak „STABEG" Apparatebaugesellschaft m. b. H., Wien Feltaláló: Slansky Wilhelm, St. Georgen am Stein féld műszaki tisztviselő (Ausztria) Bejelentés napja: 1959. április 30. Ausztriai elsőbbsége: 1958. május 2. A találmány fékező ütközőbak, amelynek fékező testei a lökésirányban helytállóan elhelyezett sínek fejein levő csúszófelületeken súrlódásos kapcsolatban vannak és a csúszófelületeken eltolhatóan van vezetve. A tapasztalat szerint hasznos, ha a futójármű fékezésénél a fékező elemeiknek a jármű lendületével szemben ható fékezőereje a fékezés folyamán fokozatosan növekszik. A találmány ezt azzal valósítja meg, hogy a vágány középvonalával párhuzamos és a vágány síkjára merőleges sík által a vágány mindkét oldalán legalább egy-egy sínfejen, a sínfej súrlódó felületén és a sínfej alsó, ferdén hajló felületén kimetszett metszésvonalak a lökés irányában egymástól távolodnak. A rajzok a találmány szerinti ütközőbak néhány kiviteli alakját példaképpen szemléltetik anélkül, hogy a találmány ezekre volna korlátozva. Az 1. ábra a bak oldalnézete. A 2. ábra felülnézet. A 3. ábra elölnézet a beépített fékezőeleniek metszetrészletével. A 4. ábra a 3. ábra szerinti kivitel egy változatának elölnézete. Az 5. ábra a fékezőeleniek egy további kiviteli alakjának felülnézete. Az 1. és 2. ábrák egy lakőháromszögből kialakított, az 1 futósínen és a 2 fékezősínen a 16 fékező-elemek által vezetett fékező ütközőbakot mutatnak. A 3. ábrában ábrázolt fékezőelem az 1 futósínen és a 2 fékezősínen csúszik, amely sínek a 18 leerősítőszerelvénnyel a 17 talpfához helytállóan vannak erősítve. Két darab 5 régi. sínből egy keretalsó rész van kialakítva, amely helytállóan van a fékező ütközőbak keretéhez erősítve. Ezek az 5 régi sínek az 1 futósín és a 2 csúszósín között vannak elhelyezve. Az 5 régi sínek 7 ferde fejfelületei a 10 súrlódóékek segítségével vannak az 1 és 2 sínek 6 ferde sínfelületeihez szorítva. A 10 súrlódóékek az 1 és 2 sínek fején levő felső 9 csúszófelületek és az 5 régi sínek lábrészének ferde 8 felületei közé a 13 fej csavarral, a 15 aiáitétrugóval és a 14 anyával vannak beszorítva. Az 1 és 2 síneknek „a" mérete az eltolás irányában nagyobbodik. Ennek az a következménye, hogy az ütközőbak eltolása folyamán a 10 csúszóékek 11 csúszófelületei és a sínfejek 9 csúszófelületei között és a nyomásnak az 5 régi sínekre való átvitele következtében a sínfejek 6 és 7 ferde felületei között a felületi nyomás és ezzel a súrlódás és az en'ergiafelemésztés az eltolás mértékétől függően nagyobb lesz. A kiviteli -példánál az 1 és 2 sínek ék alakúan vannak megvastagítva, azonban a vastagítást bármilyen tetszésszerinti más formában is ki lehet alakítani. A4, ábra olyan kiviteli példát 'mutat, amelynél a felületi nyomást a sínprofil megváltoztatása nélkül lehet megnövelni. Ennél az 1 futósín és a 2 fékezősín közötti ,,b" távolság van azáltal változtatva, hogy a fékezősíneket vagy nem párhuzamosan helyezzük el, vagy a sínek a célnak megfelelően meg vannak görbítve. A fékező ütközőbak és a keretalsórész a 3. ábrában ismertettel azonos és az érthetőség, egyszerűség kedvéért ennél az ábránál nincs berajzolva. Ennél a kiviteli példánál eltolás közben az 5 régi sínek fején levő 7 ferde felületeik a konvergáló 1, 2 sínek fején levő 6 ferde felületek által a talpfa irányában szorítva vannak. Ez az összenyomás a súrlódó testekre is átadódik. Ugyanaz a hatás következik be, mint a 3. ábra szerinti kivitelnél. Az 5. ábra olyan kiviteli példát .mutat, amelynél az 1, 2 sínek az eltolás irányában ezéttartóak. Itt a keretalsórész 5 régi sínjei az 1, 2 sinek külső oldalán vannak vezetve. Egyébként a működés azonos a 4. ábrával kapcsolatban ismertetett működéssel. A rajzokon ábrázolt kiviteli példák csak néhány lehetséges, kialakítást szemléltetnek, azonban ezek mellett számos más változat is megvalósítható. A