147304. lajstromszámú szabadalom • Tokozott-sínes elosztóberendezés, csupasz elumínium gyűjtősínnel

Megjelent: 1980. július 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.304 SZÁM 21. c. 20—27. OSZTÁLY — VI—269. ALAPSZÁM Tokozoít-sínes elosztóberendezés, csupasz alumínium gyűjtősínnel Andó Jenő és Bánóczy György oki. gépészmérnö kök, Budapest A bejelentés napja: 1959. január 19. Ipari üzemekben gyakran felmerül annak szükségessége, hogy olyan energiaellátási rendszer kerüljön alkalmazásra, amely egyrészt mentes a padlókba süllyesztett csövezéses megoldásoktól, másrészt lehetővé teszi a technológia változását követő gép-átrendezések esetén is a gyors cs üzembiztos energiaellátást. Külföldön több helyen alkalmaznak már e célra tokozott-sínes elosztó berendezést, melynek lényege, hogy a munkagépek felett egy lem.'Ztokozású gyűjtősín halad végig, amelyről bizonyos távolságokban csatlakozó szekrényeken keresztül, acélpáncélcsöves szereléssel, vagy más megfelelő módon, felülről jut az energia az egyes munkagépekhez. Az eddig külföldön alkalmazott megoldások rézgyűjtősín esetén olyan kiszakaszolható csatlakozó szekrényeket alkalmaztak, melyeknek segítségével feszültség alatti leválasztás és egy másik helyen történő lecsatlakozás lehetősége áll fenn. Alumínium gyűjtősín alkalmazása esetén — ami külföldön ugyancsak elterjedt, e feszültség alatti átrendezéseket az alumíniumra való tekintettel nem lehetett végrehajtani. Itt csatlakozócsonkok kerültek alkalmazásra, amelyekkel feszültségmentes állapotban lehet a csatlakozó szekrényt összekötni. Mindkét megoldásnál a csatlakozó szekrények biztosítót, vagy esetleg motor védelmére és működtetésére szolgáló kapcsolóberendezést is tartalmaznak. Az alumínium-sínes alkalmazott megoldás hátránya egyrészt a bonyolult csatlakozási mód, másrészt a feszültség alatti csatlakoztatás és a gyors cserélhetőség hiánya. További nehézségeket okoz a csupasz alumíniumsínek korrózió- és vegyi behatások elleni védelme is. Hazai vonatkozásban a réz-gyűjtősín általános alkalmazása anyghiány miatt aligha jöhet tekintetbe. További problémája a tokozott-sínes elosztó berendezéseknek a gyűjtősín felerősítő, ül. rögzítő szerkezetének megfelelő kiképzése. A legtöbb alkalmazott megoldásnál a gyűjtősín csak egy bizonyos áramerősségre alkalmas. Nagyobb, vagy kisebb áramerősség esetén a gyűjtősín tartószerelvényét is cserélni kell. Vannak megoldások, amelyek lehetővé teszik ugyanazon síntartó-szerkezet alkalmazása esetén a különböző áramerősségű síneknek a befogadását, azonban e megoldások zárlatszilárdsága nein kielégítő. A találmány szerinti megoldás a fenti hiányosságok kiküszöbölésére — a példaképpen bemutatott ábrák szerint — az alábbi módon lehetséges: A gyűjtősíneket az 1. ábra szerinti elrendezésben, az ábrán látható síntartó szerelvényekkel erősítjük meg a sínszekrényben; a sínvégek összekötésére a 2. ábra szerinti kengyeles hevederkötés szolgál. A leágazó szerelvényeket a védőszekrény nélkül a 3. ábra mutatja. A 4. ábra két összeszerelt, egyenes sínszekrényt szemléltet a sínkötésekkel, szerelő- és leágazó nyílásokkal. A leágazószekrény felerősítését a sínszekrényre az 5. ábra mutatja a sínek tengelyével párhuzamos metszetben, míg a 6. ábrán ugyanez; nézetben látható. A gyűjtősín (1) vegyi behatások ellen védőréteggel bevont, csupasz alumíniumból készült (1. ábra), azonban a csatlakozási helyeken (2) nikkelezve van. Az alumínium gyűjtősínre vitt nem oxidálódó, kopás- és íválló nikkelréteg lehetővé teszi a kis átmeneti ellenállás biztosítása mellett a feszültség alatti csatlakoztatást és ily módon a csatlakozószekrényes gyors és üzembiztos feszültség alatti cseréjét. Az egyes gyűjtősínek aránylag rövid, kb. 2 m-es darabokból vannak összeerősítve és bár egy elosztó rendszeren belül több sínkötés kerül alkalmazásra, a nikkelezés révén elért jó átmeneti ellenállás miatt a fellépő feszültségesés minimális. Az átmeneti ellenállást tovább csökkenti a gyűjtősín fúrás nélküli, (3) kengyeles kötéssel történő összeerősítése is. A nikkelezett bevonat nem oxidálódik és nem korrodál, ezért a felület, ill., az átmeneti ellenállás értéke gyakorlatilag nem változik. A sín e.gyéb részeinek védelmére a vegyi behatás ellen védő réteg, pl. klórkaucsuk szolgál. A síntartó elemek porcelánból, vagy steatitból, vagy más — megfelelő szilárdságú — anyagból készülnek oly módon, hogy a (4) síntartó szerkezet alsó és felső darabja azonos méretű és így