147304. lajstromszámú szabadalom • Tokozott-sínes elosztóberendezés, csupasz elumínium gyűjtősínnel

2 147.304 egyetlen elemből képezhető ki. Csupán a (5) szélső elemek alakja módosul a helyszükséglet csökken­tése céljából. A síntartó szerkezeti felépítése olyan, hogy anyaga csak nyomásra lehet igénybe véve és így a zárlati szilárdság a hasonló külföldi berendezé­sek megfelelő értékének háromszorosát is eléri. A síntartó alkalmas 200—400—600 A-es gyűjtő­sín behelyezésére oly módon, hogy vékonyabb gyűjtősín esetén (6) betétlapok kerülnek alkalma­zásra, melynek segítségével a gyűjtősín közép­vonala mindig ugyanazon a helyen marad. A fel­lépő nyomások egyenletes elosztására a keramikus síntartók plasztikus anyagból készült (7) párnák­kal vannak kibélelve. A (4, 5) síntartó elemeket két szélén (8) csavar­ral összefogott két (9) kengyel, pl. U-sín, fogja össze és rögzíti. A 2. ábrán, a (3) kengyeles sín-összekötéseknél az (10) acéllemezből készült kengyel megfelelő ki­vágásaiban elhelyezett (11) hornyolt tömbön — mely nem mágneses anyagú — keresztül ha­ladó (12) csavar, (13) rugós acéllemez segítségével — mely egyben rugós alátétként is szolgál — szorítja a nikkelezett felületű (1) gyűjtősínhez, az ugyancsak nikkelezett (14) összekötő hevedert. Az alkalmazott leágazó dobozok (15) rugós áram­szedő elemeket tartalmaznak (3. ábra) és ugyan­csak a dobozokban vannak elhelyezve a leágazás (16) biztosító elemei is. A rugós cstlakozás (17) spirál rugóval van kiképezve oly módon, hogy a szekrény felerősítése után megfelelő rugónyomás lép fel, a jó érintkezés biztosítása érdekében. A szekrény felerősítése mechanikus rögzítés mellett, rugós kiképzéssel is történik oly módon, hogy a szekrény felerősítése után a rugós érintkezők a gyűjtősínhez szorulnak és az áramvezetéshez szük­séges rugónyomás automatikusan bekövetkezik. •Az áramszedők rugós kivitelűek és így az érint­kező nyomás pontosan beállítható. Vastagabb, tehát nagyobb árarnerőeségű gyűjtő­sín esetén a rugónyomás fokozódik, mert a spirál­rugó nagyobb mértékben nyomódik össze és így a nagyobb áramerősséggel járó, megnövekedő zár­lati áramok elviselését is lehetővé teszi. A rugós érintkezők kiképzése olyan, hogy maga a rugó az áramvezetésben nem vesz részt és hurokmentes esergia-csatlakozást tesz lehetővé a (18) flexibilis csatlakozó-vezetéken át. Az áram­szedők felülete ezüstözött és ez a nikkelezett gyűjtősínnel kis átmeneti ellenállást biztosít, ugyanakkor sok évi használat után az esetleg fel­lépő^kopást a könnyen cserélhető (19) rugós érint­kezők felületére kotlátozza. Az érintkező szerelvények (20) szigetelőtömbön vannak elhelyezve és ugyancsak megfelelő (21) szerelőlapra kerülnek a (16) biztosító elemek is. A leágazó dobozba szükség esetén megszakító, vagy motorvédő is elhelyezhető. A (22) lemezház kialakítása (4. ábra) olyan, hogy mindkét oldalról (23) rugós csapófedőkkel van el­látva, amelyek kívánt távolságra, célszerűen egy­mástól 1—1 m-nyire vannak elhelyezve, de oly módon, hogy az ellenkező oldalon levő a kettő között van, tehát végeredményben egymástól el­lenkező oldalakon fél-fél méternyire csatlakozási lehetőség áll fenn. A lemezház kiképzése olyan, hogy két egyforma félből tevődik össze, ami gyártását nagymértékben egyszerűsíti. Az egyik félhez kerülnek felerősí­tésre a síntartó alsó (9) kengyelei, míg a másik fél két végén megfelelően hornyolt merevítésű (24) kivágások vannak a kengyeles sínkötés ré­szére. E kivágásokat (25) borítólemez fedi le. A lemezházak vége megfelelően peremezett, a tömí­tett egymásbaillesztés lehetővé tétele céljából. Szerkezete önhordó. A lemezház úgy van kiala­kítva, hogy a csatlakozások a leimezházak végén, valamint p leágazásoknál hozzáférhetők és a kö­tések állapota egyszerű módon ellenőrizhető. A csatlakozó nyílások (23) csapófedelei rugóa felerő sí tésűek. A (26) csatlakozó szekrények kiképzése (5. és 6. ábra) olyan, hogy a rögzítése egyrészt a lemez (27) beakasztható füle, másrészt a két oldalon levő (28) vezetőperem, valamint az. (29) elforgatható retesz által lehetséges. A (29) reteszt a (23) rugós csapófedél rögzíti. A csatlakozó szekrényen levő (30) rugús ajtón keresztül lehet a biztosító ele­mekhez férni. A csatlakozó szekrény eltávolítása úgy történ­het, hogy a (23) csapófedél elmozdítása után a (29) retesz elforgatásával a szekrény a csapófedél felé elmozdítható ós kiemelhető, a nyílást pedig a (23) csapófedél takarja le. Az ismertetett megoldás előnye az, eddig alkal­mazott megoldásokkal szemben, hogy különböző áramerősségekhez ugyanaz a ház, síntartó-szerel­vény, kötőelem és leágazó-doboz használható, melynek következtében bővíthető és átszerelhető; az építőelemek korlátlan mértékben újra felhaszr­nálhatók. Elhasználódásnak, kopásnak, öregedés­nek kitett részei az ismertetett rendszernek gya­korlatilag nincsenek. Szabadalmi igénypontok: 1. Elosztó berendezés alumínium-sínnel, melynek jellemzője a csatlakozási helyeken nikkelezett ré­teggel, egyéb részein pedig vegyi behatások ellen védő réteggel bevont alumínium-sín, a nikkelezett sínvégeken alkalmazott, heveder és a nikkelezett leágazási helyeken pedig a sínnek egy oldalról nekifekvő rugós érintkező. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyes, sínvégek összekötését- biztosító nikkelezett heveder leszorí­tására kengyeles kötés, a kengyel-kivágásokban elhelyezett nem mágneses anyagú hornyolt tömb, e tömbön keresztülhaladó csavar és a csavar által szorított rugós alátétlemez szolgál. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti berende­zés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nikke­lezett alumínium-sínhez szorított rugós érintkező ezüst bevonattal ellátott vörösréz-anyagból van. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti be­rendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a keramikus szigetelőanyagból, vagy porcelánból, vagy steatitból készült gyűjtősín tartószerkezet alsó- és felső tagja azonos kiképzésű oly módon, hogy egyrészt a gyűjtősínek középvonalának sík­jában és .erre merőleges, a sínek tengelyén át­menő síkban van osztva és a felerősítő kengyel befogadására alkalmas hornya van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom