147277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szpirán-vegyületek előállítására

2 147.277 tunk egymással, vö. Canadian Journal of Che­mistry, 35, 662 (1957). A találmány szerinti új vegyületek N-alkilszár­mazékai a 3',4,-dihidro-szpiro-[ciklohexán-l,l'-(2'H)­-izokinolin] aminocsoportjának alkilezése útján ál­líthatók elő. Az alkilezést közvetlenül, alkilhalo­gmiddel, -alikiliszulfáttal vagy allkilszulfonátttal való reagáltatás útján végezhetjük. A metilezés formal­dehid és hangyasav elegyével való reagáltatás út­ján történhet. Végezhetjük az: alkilezést lépésen­ként is oly módon, hogy az amint először karbon­savhidriddel vagy karbonsavhalogeniddel megaci­lezzük, majd a kapott amidovegyület karbonilcso­portját vízmentes közegben, valamely közömbös oldószer, mint pl. éter, tetrahidrofurán vagy ben­zol jelenlétében alkálifémhidriddel, mint pl. liti­umalumíniumhidriddel redukáljuk. A redukciós termék elkülönítése, amint ezt az, alábbiakban részletesebben ismertetni fogjuk, a reakcióelegy vizes közeggel való kezelése után történik. A találmány szerinti új vegyületek N-oxialkil­származékainak előállítása a 3',4'-dihidro-szpiro­-[ciklohexán-l,l'-(2'H)-izokinolin] aminócsoportjá­nak oxialkilezése útján történhet. Erre a célra többféle különböző eljárás alkalmazható. Eljárha­tunk pl. oly módon, hogy az amint valamely halo­génalkán karbonsav-észterrel reagáltatjuk, majd a kapott terméket a megfelelő alkohollá redukál­juk. Így pl. a N-/?-oxietil-sziármazékot úgy állít­juk elő, hogy az amint etil-brómacetáttal reagál­tatjuk (e reakcióhoz az amint feleslegben alkal­mazzuk, hogy lekösse a felszabaduló hidrogénbro­midot), majd a kapott N-etoxikarbonilmetil-szár­mazékot fémhidriddel, mint pl. litiumalumínium­hidriddel redukáljuk, végül pedig a reakcióelegy vizes közeggel való kezelése után a terméket el­különítjük. Ugyanezt a vegyületet oly módon is előállíthatjuk, hogy az amint etilénoxiddal vagy 2-brómetanollal reagáltatjuk. Az N-oxialkil-soro­zat egyéb vegyületeit oly módon állíthatjuk elő, hogy az amint alkilénoxiddal vagy halogénalkanol­lal oxialkilezzük, vagy pedig több lépésiben foly­tatjuk le az előállítást, halagéinalkánkarbonsavész­terrel való reagáltatás és ezt követő' redukció út­ján. A kívánt N-alkil- és N-oxialkil-származékoknak a ciklusos amidből, tehát a 3',4'^dihidro-3'-oxo­-Bzpiro-ciklohexán-1,1 '-(2'H)-izokinolin-ból történő előállítása során kielégítő eredményei járhatunk el oly módon is, hogy a műveletek sorrendjét fel­cseréljük, tehát először az \ NH aminocsoport alkilezését vagy oxialkilezését foly­tatjuk le, majd ezt követően redukáljuk a kar­uoniicsöportot. A találmány szeriint előállított vegyületek gya­korlati felhasználása során e vegyületeket szabad bázis alakjában vagy különböző szervetlen vagy szerves savakkal való elegyítés útján képzett, nem mérgező hatású addiciós sók alakjában alkalmaz­hatjuk. Sóképzésre alkalmas savak példaként a sósav, brómhidrogénsav, jódhidrogénsav, kénsav, . ecetsav, ibenzoesav, citromsav, maleinsav, almasav, glukónsav, aszkorbinsav és hasonlók említhetők. A találmány szerint előállított vegyületek érté­kes gyógyszerek. A központi idegrendszerre gya­korolt depresszív hatásukkal tűnnek ki, különö­sen pedig kataleptoid és antikonvulzáns szerekként alkalmazhatók. Igen jól alkalmazhatók az anesz­tézia, valamint a túlingerlékenységi állapotok ke­zelése terén. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módját közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 140 g foszforpentoxid és 140 g 85%-os foszfor­sav keverékéhez 12 g fenilacetamidot és 9 g cik­lohexanont adunk. A reakcióelegyet 8 óra hosszat hevítjük 95—100 C° hőmérsékleten, majd 1 liter vízbe öntjük az elegyet. A kivált terméket szűrés­sel elkülönítjük, éterrel mossuk, majd 35 ml forró benzollal oldjuk. Az oldatot leszűrjük és a for­ró szüredéket 60 ml izooktánnal hígítjuk, majd lehűlni hagyjuk. A kiváló terméket elválasztjuk, majd benzol és izooktán keverékéből átkristályo­sítjuk. Ily módon 3',4'-dihidro-3'-oxo-szpiro-[cik­]ohexán-l,r-(2'H)-izokinolin]-t kapunk, amely kb. 178—179 C°-on olvad. 5 g 3',4'-dihidro-3'-oxo-szpiro-[ciklohexán-l,l'­-(2'H)-izokínolin] 250 ml dioxánnal készített olda­lához 5 g rézkromit katalizátort adunk. A reakció­elegyet nagynyomású hidrogénező készülékben kb. 280 atm. hidrogénnyomás alatt folytonos keverés közben hevítjük. A reakció 150 C° hőmérséklet elérésekor könnyen végbe megy. Mindaddig foly­tatjuk a reakciót, míg az elméleti hidrogénmennyi­ség felhasználásra nem kerül. Ehhez; kb. 2 órai időre van szükség; ezalatt a hőmérsékletet kb. 150 C°-ról fokozatosan kb. 250 C°-ra emeljük. A reakcióelegyet lehűlés után leszűrjük, a szüre­déket csökkentett nyomás alatti desztilláció útján szárazra pároljuk be. A maradékot 100 ml éterben oldjuk, majd az oldatot izopropilalkoholban oldott hidrogénklorid némi feleslegével kezeljük; a ki­csapódó terméket szűrőn összegyűjtjük, majd me­tanol és éter keverékéből átkristályosítjuk. Ter­mékként 3',4'-dil hid;ro-szpiro-[ci!klohexán-l,-l'-(2'H)­-izokinolinj-hidrokloridot kapunk, amely kb. 268— 269 C° hőmérsékleten olvad. A szabad bázis szer­kezeti képlete az alábbi: NH 2. példa: 6 g litiumalumíniumhidrid 600 ml vízmentes éterrel készített szuszpenzió] át visszacsepegő hűtő alatt hevítjük, miközben a készülék egy 5,5 g 3',4'-dihidro-3'-oxo-szpiro-[ciklohexán-l,r-(2'H)-izo­kinolin]-t tartalmazó folytonos extraktorral áll összeköttetésben oly módon, hogy az utóbbi ve^-

Next

/
Oldalképek
Tartalom