147033. lajstromszámú szabadalom • Koaxiális csatlakozó

Megjelent: 1980. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.033. SZÄM 21. c. 20—27. OSZTÁLY — MU—135. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Koaxiális csatlakozó Műszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Kauser Dénes tud. munkatárs, Budapest A bejelentés napja: 1958. október 29. Koaxiális kábelek és tápvonalak egymással vagy készülékkel történő oldható csatlakozásához koaxiális csatlakozópárokat kell alkalmazni. A koaxiális elrendezésnek megfelelően a kábel (vagy tápvonal) köpenyének (árnyékolásának) az előbbitől koncentrikusan elszigetelt vezető-eret körülfogva kell az ellendarabhoz kapcsolódnia úgy, hogy az adott helyzetben előírt elektromos és mechanikus feltételeket (megfelelő árnyékolás, lehető legkisebb veszteség, mechanikus szilárdság stb.) teljesítse. A felhasználási területtől függően a koxiális csatlakozók legkülönbözőbb kivitelei ismeretesek, melyek nagyfrekvenciás, hangfrekvenciás;, nagyfeszültségű stb. kábelek, tápvonalak, illetve készülékek összekapcsolását teszik lehetővé. A találmány tárgyát képező koaxiális csatlakozó koaxiális vonalak, kábelek, valamint készülékek oldható elektromos csatlakoztatásának céljára készült, különösen nagyfrekvenciás berendezéseknél szóbajöhető alkalmazásra. A csatolt rajz a találmány tárgyának egy példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel; a rajzon az 1. ábra a találmány szerinti koaxiális csatlakozó nézetét, a 2. ábra annak egy metszetét, a 3. ábra pedig két, találmány szerinti koaxiális csatlakozót összeszerelt állapotban, metszetben tüntet fel. Az ábrákon az azonos alkatrészeket, azonos hivatkozási számok jelölik. A csatlakozó a fenti célnak megfelelően lényegében két koaxiálisán elrendezett érintkezőtagból áll, melyek a csatlakozás létesítésekor a velük teljesen azonos felépítésű másik csatlakozó megfelelő érintkezőtagjaival kapcsolódnak. A koaxiálisán elrendezett érintkező tagok kiképzése' és a velük azonos darab megfelelő érintkezőtagjaival történő kapcsolódás lényegileg azonos elven történik. Mind az —1— belső érintkezőtag, mind az azt koncentrikusan körülvevő —2— külső érintkezőtag üreges henger (cső) alakú. Az érintkezőtagok hengerpalástjai alkotóirányban bizonyos párosszámú egyenlő méretű részre vannak felosztva. A hengerpalástok e felosztás következtében létrejövő részei közül minden második rész ki van vágva, tehát a henger-felület váltakozva egymást követő palástrészekből és azokkal azonos méretű hézagokból áll. A két azonos csatlakozó érintkezőtagjainak kapcsolódása úgy történik, hogy az egyik csatlakozó érintkező tagjainak palástrészei a másik azonos csatlakozó érintkezőtagjainak egyező méretű hézagaiba csúsznak. A két csatlakozó érihtkezőtagjainak kapcsolódásakor tehát az érintkezőtagok ismét teljes koaxiális hengerpalástokat alkotnak. A csatlakozók belső érintkezőtagjainak rögzítése a külső érintkezőtag belsejében —3— szigetelőtárcsa segítségével történik. A szigetelőtárcsa megfelelő kiképzése biztosítja a belső érintkezőtag koaxiális és egyértelmű elhelyezését a külső érintkezőtag belsejében. Két összekapcsolt azonos csatlakozó mechanikus rögzítését a külső érintkezőtagokon alkalmazott —4— csavarmenetek segítségével —5— szorítóanyák végzik. E szorítóanyák körülveszik a külső érintkezőtagokat, külső felületük a forgatásukat megkönnyítő —6— recézéssel vagy hasonlóval van ellátva, belsejükben pedig a külső érintkezőtagok csavarmenetének megfelelő —7—• belső menet van kiképezve. Míg a csatlakozó nincs másik csatlakozóval összekapcsolva, a szorítóanya a 2. ábrán látható módon úgy veszi körül a külső érintkezőtagot, hogy saját belső menetei és a külső érintkező tag palástjának külső felületén elhelyezkedő menetek a kapcsolódási iránnyal ellentétes oldalon ütköznek. Ezt az ütközést, valamint a szorítóanya felesleges elmozdulása elleni biztosítást —8— csavarrugó segíti elő. Két azonos csatlakozó fentiekben leírt módon történő összekapcsolásakor a külső érintkezőtagok az ellentétes csatlakozók szorítóanyáit a feszítőrugóval szemben hátratolják, ugyanis a külső érintkezőtagok menetei a szorító-