146958. lajstromszámú szabadalom • Sínjármű

Megjelent: 1960. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.958 SZÁM 20. d. 21—22. OSZTÁLY — AU—55. ALAPSZÁM Sínjármű Maschinenfabrik Augsburg—Nürnberg A. G. cég, Nürnberg A bejelentés napja: 1955. október 25. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1954. október 29. Sínjárművek kocsiszekrényét rendszerint függőleges rugózással, általában lemezrugók, csavarrugók vagy efféléik közbeiktatásával támasztják a futóműre. Ezeket a rugókat vízszintes irányú erőktől mentesíteni kell, ho«gy függőleges irányban /teljesen szabadon rugózhassanak. Amikor a futómű a kocsiszekrényhez képest vízszintes irányú mozgásokat végez, a közéjük iktatott rugókat csak. külön elemek, az ún. eltolódó (vagy más szóval: közbenső) elemek megfelelő elhelyezésével (mentesíthetjük a vízszintes; irányú erőktől. Ezek az eltolódó elemek a kocsiszekrény és a futómű alkotta, egymáshoz képest vízszintes síkban elmozgatható elempár egyik tagja és a függőleges rugózás közé iktatott szétválasztó elemek (görgők, golyók, csuszókák, ingák stb.), amelyeknek közreműködésével a kocsiszekrény és a futómű közötti vízszintes elmozgások úgy mennek végbe, hogy az egész függőleges rugózás a rugók felső és alsó támasztó felületeivel együtt az elempár másik tagjának mozgásait követi és így a rugókat a vízszintes elmozgásokkal járó vízszintes erők nem deformálják. Javasolták már a kocsiszekrényt rugók ' helyett légpárnák közbeiktatásával rugóztatni. Légpárnán e szabadaloim leírásában és igénypontjaiban is lényegében gumiból vagy hasonló rugalmas anyagból készült, sűrített levegővel töltött zsákot kell érteni. Az eddig ismert megoldásokban a csavarrugókat vagy efféléket egyszerűen légpárnákkal cserélték ki és így természetesnek tartották, hogy a kocsiszekrénynek forgó' alvázakkal, vagy rudas beálló kerékpárokkal légpárnákon keresztül való alátámasztásakor is kell külön eltolódó elemeket alkalmazni. Kísérleteinkből kiderült, hogy a főként függőd leges irányban rugózó légpárnák, ellentétben pl. a csavarrugókkal, vízszintes irányú erők által is deformálhatok, anélkül, hogy ez a függőleges irányú rugózásukra lényegesen kihatna. Ezen a felismerésünkön alapul találmányunk, amelynek az a lényege, hogy sínjárművek kocsiszekrényéit a fent említett, légpárnák közbeiktatásával, azonban eltolódó elemek mellőzésével támasztjuk többtengelyű forgó alvázakra, vagy egytengelyű rudas beálló kerékpárokra, mint futóműre olyképpen, hogy a légpárnák felső végükön a kocsiszekrényhez képest, alsó végükön a futóműhöz képest rögzítve közvetlen összeköttetést alkotnak a kocsiszekrény és a futómű között. Az; eltolódó elemek mellőzését az teszi lehetővé, hogy a légpárnák megfelelően kiképezve és rögzítve alakváltozásukkal megengedik a kocsiszekrény és a futómű közötti vízszintes irányú elmozgásokat, anélkül, hogy a vízszintes irányú elmozgásokkal járó alakváltozásaik befolyásolnák a függőleges rugózásukat. ; A találmány egyik célszerű kiviteli alakjában lényegileg henger vagy hordó alakú és legnagyobb átmérőjüket meghaladó magasságú légpárnákat teljes alsó és felső felületükkel rögzítünk a támasztó felületekhez, lényegileg tehát a kocsiszekrényhez és a forgó alvázhoz, ill. beálló kerékpárhoz képest. Az, átmérőjüknél lényegesen nagyobb magasságú légpárnák köpenyét saját stabilitásuk növelésére célszerű magasságirányban egy-két helyen megerősíteni. Lehetséges olyan megoldás is, hogy a légpárnáikat alsó és felső felületüknek csak középső koncentrikus részén rögzítjük a támasztó felületekhez: képest. Ez; esetben a légpárnáknak lapos hólyag alakot adunk a legnagyobb átmérőnél kisebb magasságmérettel. A kocsiszekrény alátámasztása a találmány szerint nemcsak annyiban válik egyszerűbbé, hogy az eltolódó elemek feleslegessé válnak, hanem pl. egytengelyű beálló kerékpárok esetén ezeknek kerete is elhagyható; a kocsiszekrény a légpárnákkal közvetlenül a keret helyett csuklós rudakkal vezetett kerékpárokra támaszkodhat, . A; találmány szerinti alátámasztás még annyiban is előnyös, hogy a beálló kerékpár beállását a kanyarba nem gátolja sem a rugók belső súrlódása, sem az eltolódó elemek súrlódása, mert a légpárnák belső súrlódásától gyakorlati értelemben mentesek. Az is előnyös, hogy a légpárnák a változó terheléshez igen' egyszerűen hozzáigazíthatók, csak a terhelés vál-tozasániak megfelelően több vagy kevesebb levegőt kell a légpárnákba benyomni.