146927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alifás szulfidok bisz-kvaternér ammóniumsóinak előállítására

0 Megjelent: 19R0. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.927. SZÁM 12. o. 23—24. OSZTÁLY - SO—619. ALAPSZÁM Eljárás alifás szulfidok bisz-kvaternér ammóniumsóinak előállítására SPOFA, Sdruzeni podnikű pro zdravotnickou vyrobu, Praha (Csehszlovákia) Feltalálók: Dr. Protiva Miroslav vegyészmérnök, Praha, dr. Borpviőka Milos vegyész, Praha A bejelentés napja: 1958. június 12. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1957. június 13. A jelen találmány tárgya új eljárás alifás szulfidok + + (Ri)2 :N-CH 7 -CH 2 -S-CH 2 -CH9-N:(Ri)9- 2A I ' I (I) R2 R2 általános képletű bisz-fcvaternér ammóniumsóinak előállítására; a fenti képletben Rí és R2 Ci—C3 széniatomszámú alkilgyököt, A pedig valamely egyvegyértékű aniont, pl. halogenid-iont jelenít. Az e csoportba tartozó vegyületek csekély toxikusságuk mellett jelentős ganglioplegikus és vérnyomáscsökkentő hatásukkal tűnnek ki (J. Faks­torp, J. G. A. Pedersen: Acta Pharmacol. Toxicol. 10, 7, 1954.); gyógyászatilag a magas vérnyomás bizonyos eseteiben alkalmazhatók. A (I) általános képlet szerinti vegyületek elő­állítására eddig. ismert eljárások (K. J. M. And-A fent leírt reakciósorozaitban igen kellemetlen műveletet képez a szabad 2-dialkilaminoetil-mer­kaptán (III) előállítáisa, amely igen kis termelési hányaddal folyik le. Ezt valószínűleg e vegyületek nagyfokú bpmlékonysága okozza, amely részben azok amfotér jellegének (savas és bázisos csoport egyidejű jelenléte a molekulában), résziben pedig az érzékeny, a levegő oxigénje által könnyen —S-S— diszulfid-csoporttá oxidálható szulfhidril­csoport jelenlétének tulajdonítható. Ugyanebből az okból elégtelen termelési hányad­dal folyik le a következő reakciólépés, az em­lített merkaptánnak a (IV) szulfiddá történő át­alakítása is. így pl. a legfontosabb ilyen vegyü­rews, F. Bergel, A. L. Morrison: J. Ghem. Soc. 1953., 2998; A. Fakstorp, J. Christiansen: Acta Chem. Scand. 8, 346, 1954.; M. Boroviőka, M. Pro­tiva: Chem. listy, 48, 1374, 1954.) ipari kivitelezés során bizonyos hátrányokat mutatnak. Kiinduló anyagiként S-(2-dialfcil-aminoetil)-izotinkarbamid­dihidrdklorid (II) szolgál, ezt NaOH-oldat hozzá­adásával elbontják és 2-dialkilaminoetilmerkap­tánná (III) alakítják át, majd ennek nátriumsóját 2-dialkilaminoetil4doriddal kondenzálják. A kép­ződött bisz-(2-dialkilaminoetil)-szulfidot (IV) azután alkilhalogenid addíció ja útján alakítják át a meg­felelő bifiz-kvaternér-ammóniumsóvá (I): letet, a 2-dimetilaminoetil-merkaptánt (III, Rí = — CH3) 30—40%-os termelési hányaddal tudták előállítani (Cihem. listy, 48, 1374, 1954.), az ezt követö kondenzáció során pedig 60%-os termelési hányaddal kapták a szulfidot (IV, Ri=CH3). Az idézett dán szerzők (Acta Chem Scand., 8, 346, 1954.) ugyanezt a merkaptánt 31%-os termelési hányaddal állították elő, míg a (IV) kondenzációs terméket 36,5%-os hozammal kapták. Az idézett angol szerzők (J. Chem Soc, 1953., 2998) az em­lített merkaptán előállítását R. O. Clinton, U. J. Salvador, S. C. Laskowski és C. M. Suter (J. Am. Chem. Soc, 70, 950, 1948.) szerint 22%-os ter­melési hányaddal folytatták le. A kondenzációra .;NH (RÍ)2 :N-CH 2 -CH 2 -S-Cf -2 HCl (II) XNH 2 ^ (Ri)2 : N • CH2 • CH2 • SH (III) «. (R,)2 :N-CH 2 -CH 2 -S-CH 2 -CH 2 -N :(R } ) 2 * (I) (IV)

Next

/
Oldalképek
Tartalom