146927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alifás szulfidok bisz-kvaternér ammóniumsóinak előállítására
0 Megjelent: 19R0. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.927. SZÁM 12. o. 23—24. OSZTÁLY - SO—619. ALAPSZÁM Eljárás alifás szulfidok bisz-kvaternér ammóniumsóinak előállítására SPOFA, Sdruzeni podnikű pro zdravotnickou vyrobu, Praha (Csehszlovákia) Feltalálók: Dr. Protiva Miroslav vegyészmérnök, Praha, dr. Borpviőka Milos vegyész, Praha A bejelentés napja: 1958. június 12. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1957. június 13. A jelen találmány tárgya új eljárás alifás szulfidok + + (Ri)2 :N-CH 7 -CH 2 -S-CH 2 -CH9-N:(Ri)9- 2A I ' I (I) R2 R2 általános képletű bisz-fcvaternér ammóniumsóinak előállítására; a fenti képletben Rí és R2 Ci—C3 széniatomszámú alkilgyököt, A pedig valamely egyvegyértékű aniont, pl. halogenid-iont jelenít. Az e csoportba tartozó vegyületek csekély toxikusságuk mellett jelentős ganglioplegikus és vérnyomáscsökkentő hatásukkal tűnnek ki (J. Fakstorp, J. G. A. Pedersen: Acta Pharmacol. Toxicol. 10, 7, 1954.); gyógyászatilag a magas vérnyomás bizonyos eseteiben alkalmazhatók. A (I) általános képlet szerinti vegyületek előállítására eddig. ismert eljárások (K. J. M. And-A fent leírt reakciósorozaitban igen kellemetlen műveletet képez a szabad 2-dialkilaminoetil-merkaptán (III) előállítáisa, amely igen kis termelési hányaddal folyik le. Ezt valószínűleg e vegyületek nagyfokú bpmlékonysága okozza, amely részben azok amfotér jellegének (savas és bázisos csoport egyidejű jelenléte a molekulában), résziben pedig az érzékeny, a levegő oxigénje által könnyen —S-S— diszulfid-csoporttá oxidálható szulfhidrilcsoport jelenlétének tulajdonítható. Ugyanebből az okból elégtelen termelési hányaddal folyik le a következő reakciólépés, az említett merkaptánnak a (IV) szulfiddá történő átalakítása is. így pl. a legfontosabb ilyen vegyürews, F. Bergel, A. L. Morrison: J. Ghem. Soc. 1953., 2998; A. Fakstorp, J. Christiansen: Acta Chem. Scand. 8, 346, 1954.; M. Boroviőka, M. Protiva: Chem. listy, 48, 1374, 1954.) ipari kivitelezés során bizonyos hátrányokat mutatnak. Kiinduló anyagiként S-(2-dialfcil-aminoetil)-izotinkarbamiddihidrdklorid (II) szolgál, ezt NaOH-oldat hozzáadásával elbontják és 2-dialkilaminoetilmerkaptánná (III) alakítják át, majd ennek nátriumsóját 2-dialkilaminoetil4doriddal kondenzálják. A képződött bisz-(2-dialkilaminoetil)-szulfidot (IV) azután alkilhalogenid addíció ja útján alakítják át a megfelelő bifiz-kvaternér-ammóniumsóvá (I): letet, a 2-dimetilaminoetil-merkaptánt (III, Rí = — CH3) 30—40%-os termelési hányaddal tudták előállítani (Cihem. listy, 48, 1374, 1954.), az ezt követö kondenzáció során pedig 60%-os termelési hányaddal kapták a szulfidot (IV, Ri=CH3). Az idézett dán szerzők (Acta Chem Scand., 8, 346, 1954.) ugyanezt a merkaptánt 31%-os termelési hányaddal állították elő, míg a (IV) kondenzációs terméket 36,5%-os hozammal kapták. Az idézett angol szerzők (J. Chem Soc, 1953., 2998) az említett merkaptán előállítását R. O. Clinton, U. J. Salvador, S. C. Laskowski és C. M. Suter (J. Am. Chem. Soc, 70, 950, 1948.) szerint 22%-os termelési hányaddal folytatták le. A kondenzációra .;NH (RÍ)2 :N-CH 2 -CH 2 -S-Cf -2 HCl (II) XNH 2 ^ (Ri)2 : N • CH2 • CH2 • SH (III) «. (R,)2 :N-CH 2 -CH 2 -S-CH 2 -CH 2 -N :(R } ) 2 * (I) (IV)
