146376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oleandomycin acilésztereinek előállítására

6 146.376 Mint fenti táblázatból kitűnik, az oleandomycin­töménységű szint a szíórumban lényegesen na­gyobb, ha a szájon át adják be, mint egy poliacil­oleandomycin észteré, az oleandoimycin-bázishoz képest. Végül, mint már említettük, a megfelelő 3-mono­aciloleandoanycin-észterek igen értékesek abban a tekintetben, hogy a poliészterektől eltérően, rend­kívül stabil vegyületek, melyek nem hajlamosak hidrolizisra. Ennek következtében ezek hasznosak parenterális készítmények előállításánál, melyek vagy intramuszkulárisan vagy intravénásán adha­tók be. Alkalmas gyógyszerészeti hordozók közé tartoznak a dietil'karbonátok, a dimetilformamidek, a szezámolaj, a kókuszdióolaj, a glutaminsiav só­savas sójának 10%-os vizes oldata és vizes asz­korbinsav. Azonfelül ezek a 3-monoacil-oleando­mycin észterek szájon át is beadhatók, keményen töltött zselatinpasztillák alakjában, amelyek sem­leges hatású töltőanyagot, pl. laktózt tartalmaz, vagy tabletták alakjában, amelyek vivóanyagként keményítőt tartalmaznak, vagy pedig megelelően színezett éts ízesített szirupok, emulziók vagy vizes szuszpenziók alakjában. A találmány tehát gazdaságos és hatásos eljárást javasol az isimertetett triaciloleandomycin, diacil- • oleandomycin és monoaciloleandomycin-vegyületek előállítására, melyek gyógyászatilag mind haszno­sak annyiban, hogy a véráramban könnyen ab­szorbeálódnak és igen jelentős kiválási mintákat tüntetnek fel. Az acil-részben 2—3 szénatomot tar­talmazó 1,2,3-triaciloleandomycin észterek, külö­nösen hasznosak ebben a tekintetben, mert a meg­felelő 3-monoacilolea.ndomycin-vegyületeknek to­vábbi előnye az, hogy vizes közegekben rendkívül stabilaik és így igen alkalmasak parenterálisan be­adható gyógyászati készítményekként való haszná­latra. A találmányt az alábbi példák isimertetik részletesen, melyekkel azonban a találmányt nem kívánjuk korlátozni. 1. példa: 2000 ml ecetsavanhidrid és 160 ml piridin hű­tött oldatához apránként, kb. 50 g-os részletekben, 1,000 g oleandornycinnkloroform aduktumot adtunk hozzá nitrogén légkörben. A hozzáadás sebességét úgy szabályoztuk, hogy az oldás sebességével össze­essék. Ezen hozzáadás alatt, amely kb. 4,5 órát vett igénybe, 25—30 C° közötti hőmérsékletet tar­tottuk fenn, mimellett szükség esetéin külső hűtést alkalmaztunk. Ennek a fázisnak befejezése után a reakció-keveréket további 12 óráig kavartuk, mely időtartam alatt a reakció-oldat szobahőmér­sékletet vett fel. Ezen idő' eltelte után a reakció­keveréket 10 liter vízzel felhígítottuk, ezt köve­tőleg a kapott vizes oldat pH-ját 10 N nátrium­hidroxiddal 8,0—8,5-re állítottuk be, majd 4 liter metilénkloriddal extraháltuk, az oldószerrel extra­hált réteget azután a vizes fázistól elkülönítettük és (455 g) vízmentes nátriumszulfát felett meg­szárítottuk, minden vízfelesleg eltávolítása céljából. A megszárított kivonatot azután megszűrtük és a kapott szűrletet, csökkentett nyomáson való elpá­rologtatással, eredeti térfogatának kb. felére be­sűrítettük. A maradék szerves koncentrátumhoz azután, állandó kavarás közben, apránként 9 liter petróleumétert adtunk. A kívánt termék kikristá­lyosítása az oldatnak óvatos beoltásával könnyen megindítható. Az első kristályos anyaghozaninak szűréssel való összegyűjtése után, az anyalúghoz 6 liter petróleuméternek hozzáadásával, az első kristályos frakciónak kb. felényi súlyú második hozamot kaptunk. Az egyesített kristályos frakció­kat, melyeiknek összsúlya 1,065 g volt (90%), 4,5 liter forró izopropanolból való kikristályosítás­sal tovább tisztítottuk, amikor is 550 g tiszta kris­tályos 1,2,3-triacetiloleandomycint kaptunk, amely­nek tulajdonságai a következők: Op.: 177 C°; [a]D 25°_23° (c. l; MeOH); pK' a , 6.6 (EtOH:H 2 0). Analízis: i Számított értékek: C4 iHö 7 NQi5:C, 60-50; H, 8.30; N, 1.72; CH3CI, 15.8 Megállapított értékek: C, 60-58; H,8.02; N, 1.78; CH3CO, 15.7 2. példa: 1000 ml ecetsavanhidrid és 50 ml piridin hű­tött oldatához, állandó kavarás közben, apránként nitrogén légkörben és a 1. példában ismertetett reakció feltételek mellett, 1000 g oleandomycin bázist adtunk. Az oleandomycin hozzáadásának befejezése után további 100 ml ecetsiavanhidridet adtunk a reakcióoldathoz és azt további 24 óráig kavartuk. A kívánt termék kinyerésére használt elkülönítési módszer az előbbi példában ismerte­tettel azonos volt. 910 g nyers triacetil oleando­mycin volt a kitermelés. 4 liter forró izopropanol­ból való újrakristályosítás 490 g tiszta terméket szolgáltatott. 3. példa: Az alkalmazott eljárás azonos volt az 1. és 2. példákban ismertetett eljárásokkal, azzal az el­téréssel, hogy a végtermékek elkülönítési módja kissé eltérő volt annyiban, hogy nem alkalmaz­tunk oldószeres extrahálást, hanem a végterméket kicsapattuk a reakció-oldatból. Ez oly módon tör­tént, hogy az előzőleg 10 liter vízzel elhígított vizes reakció-keverék pH-ját kellő mennyiségű 10 N nátriumhidroxid hozzáadásával 7,5 pH-ra állítottuk be. A kapott csapadékot azután 1,5 óráig kavartuk, majd megszűrtük és, hideg vízzel ki­mostuk. Az így 'kapott kristályos lepényt eleinte levegőn szárítottuk, azután vákuumban 65 C°-on, amíg állandó súlyt nem értünk el. Ily módon nyers triacetil-oleandomycint kaptunk. Ezt az anyagot 12 liter forró (1:2 térfogatarányú) izo­propanolból való kikristályosítás útján tisztítottuk. Az így kapott kristályos anyag minden tekintetben azonos volt az 1. példában ismertetett anyaggal, 4. példa: Ebben a példában is követtük az előbbi példák­ban a triacetil-oleandomycin előállítására és elkü­lönítésére ismertetett műveleteket, azzal az elté­réssel, hogy propionsavanhidridet használtunk acitelező szarként és 1,2,3-tripropioniloleando­mycin (Op.: 156—157 C°) volt a kapott termék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom