146376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oleandomycin acilésztereinek előállítására

146.376 J5 oldatnak utána következő tömény esi tése után a 2,3-diaciloleandomyeint nagy kitermelési hányad­ban, tiszta kristályos alakban kapjuk. Ha 1,2-diacil­oleandomycinből indulunk ki, ennél a reakciónál, akkor a kapott termék 2^monoacetiloleandornycin. Végül, a megfelelő monoaciloleandomycin ész­terek a korábban tárgyalt triaciloleandomycin­vagy a diaciloleandomycim észterekből is előállít­hatók, így pl. 2,3-diaciloleandomycin a megfelelő 3-monoacil észterré hidrolizálható, vizes oldószer közegben alkálifémhidroxid vagy földalkálifémhid­roxid, előnyösen nátriumhidroxid, lényegében mo­láris egyenértékű üzemmennyiségének felhaszná­lásával. Egy kevésbé kielégítő változat szerint, vagy 1,2,3-triaciloleandomycint vagy 2,3-diaciloleando­myeint vizes-alkoholos oldószer közegben, melyben az alkohol vízzel keveredő alacsonyabb primer alkohol feloldjuk és a kapott oldatot kb. 20 C°-tól kib. 60 C°-ig terjedő hőmérsékleti tartományban, néhány naptól néhány hétig terjedő ideig állni hagyjuk. Azonban az ezen oldatból kiváló szilárd termék gyakran monoaciloleandomycinnek és di­aciloleandoimycinnek, oleandornycin-bázisnak és lebontási termékeinek keveréke. A monoaciloleadnoimycin előállításának további igen előnyös előállítási módja a következő: 1,2,3--triaciloleandomycinnek (2:3 térfogatarányú) 1—3 szénatomot tartalmazó alacsonyabb alkoholos vizes oldatát kb. 45 C°-tól kb. 60 C°-ig terjedő hőmér­sékleti tartományban kb. V2—2 óráig hevítjük. Az eljárást kb. 10,0-től kb. 11-ig terjedő pH-^nál foly­tatjuk le. Ez utóbbi feltétel legjobban megfelelő mennyiségű lúgos kémhatású anyagnak, pl. alkáli­fém- vagy alkáliföldfém-hidroxid, célszerűen nát­riumhidroxid hozzáadásával. Megjegyzendő, hogy a fenti -reakciófeltételek kissé kritikusak annyiban, hogy bomlás lép fel, amikor a reakciót magasabb hőmérsékleten foganatosítjuk és hogy vízmentes oleandomycin a legtöbb reakciótermék, ha az el­járást pH 11 fölött végezzük. Azonkívül, ha a re­akciót a fentemlített hőmérsékleti és pH-értékek mellett vezetjük le, a (hidrolízis igen lassú és a reakciótól alig mondhatjuk, hogy gyakorlati szem­pontból kifogástalan. Megemlítésre érdemes, hogy a hidrolízis sebessége a reakciókeverék víztartal­mának növelésével meggyorsítható. Mivel nagy mennyiségű víznek a reakció kezdetén való hasz­nálata kristályos triaeiloleandornycint vagy diacil­oleandomycint csaphat ki, kívánatos bizonyos víz­mennyiségnek (a használt víztérfogatnak megköze­lítőleg 1/5-ét—1/8-át tartalékolása, a hidrolizis részbeni befejezéséig. A kívánt 3-monoacetilolean­domycin ennek a fázisnak befejezése után kényel­mesen kinyerhető az oldat pH-jának újra 9,5-re való beállításéval, majd az oldat térfogatának vá­kuumban bb. felére való besűrítésével. A forró alacsonyabb alkohololdatból való kikristályosítás­nál kiváló anyag tiszta monoaciloleandomycin. A Oleandomycin-tömé Az Oleandomycio vegyület 3-imonoacetiloleandomycin közönséges lúgos el­szappanosítási feltételek mellett stabilabb, mint az oleandomycin bázis. A SHmonoacetiloleandomycin­nek oleandoimycinné való átalakításának meggyor­sítására irányuló különböző eszközökkel végzett erőfeszítések gyakran a fentemlített vízmentes oleandomycin képződését eredményezik. Ez utóbbi telítetlen «, /5-keton, melyet korábban H. Eis és mások állítottak elő és ismertettek az American Chemical Society 1956. évi 130. közgyűlésen. Az aeil-részfoen 2—3 szénatomot tartalmazó, itt ismertetett poliaciloleandomycin észterek értékéről vizeletkiválási tanulmány tanúskodik, melynek folyamán több személy mindegyike zselatin­kapszuLa alakjában, különleges triaciloleandomycin vegyületet vett be. A vizeletmintáfcat azután az oleandoimycin-aktivitásra vonatkozó biológiai vizs­gálatnak vetettük alá és a kezdeti dózisból kiszá­mítottuk a vizeletben kivált aktivitás százalékét. A kapott eredmények azt mutatják, hogy az acil­részben 2—3 szénatomot tartalmazó, találmány szerinti poliaciloleandomycin igen könnyen ab­szorbeálódik és hogy lényegesen nagyobb mérték­ben válik ki a vizeletben, -mint az. oleandomycin bázis. A kapott eredmények pl. a triaciloleando­mycin esetében, azt mutatják, hogy a gyomor-bél­traktus-triaeilésztert jól abszorbeálja és hogy a vizeletben talált oleandomycin-aktivitás megköze­lítőleg kétszerese az oleandomycin bázisnak szájon át, való beadása után észlelt aktivitásnak. Ezek az eredmények igen jelentősek tekintettel arra, hogy a triaciloleandomycinnek aktivitása — in vitro — csak 1/5-e a bázis aktivitásának. A tripropionil­oleandomycin-észterek hasonlóképpen viselkednek. Azonkívül a vizeletminták bio-autogramjai diace­tiloleandoimycin, monoaciloleandoimycin és oleando­rnycin-bázisnak jelenlétéről tanúskodnak, ami jelzi, hogy a hidrolízis végbement. Ennek folytán a vizeletben mért totális bioaktivitás felöleli úgy a nagy aktivitású oleandomycin bázist, mint az (in vitro) aránylag kevésbé aktív triaciloleandomycint, diaciloleandomycint és monoaciloleandomycint. Ennek következtében a kivált súlyszázaléki szám, triaciloleandomycin beadása után, tényleg maga­sabbak a találmány szerinti példákban megadott­nál. Ezzel be van bizonyítva, hogy az acil-rászben 2—3 szénatomot tartalmazó triaeiloleandomycin­észterek nagymértékben abszorbeáltattak és hogy oly kiválási mintát tüntetnek fel, mely lényegesen különb, mint az oleandomycin bázisé. Szakembe­rek előtt nem szorul magyarázatra, hogy ez az eredmény nagyon meglepő. Azonfelül a poliaciloleandomycin-észterneknek szájon át való beadásánál kapott tényleges vér­szintek valóban jelentősek. Így pl. 500 mg olean­dornycin-aktivitásnak vagy moláris ekvivalensének szájon át való beadása után, a következő vér­szinteket kaptuk. szérumban (egység/ml) íek Idő_óra 2, 3, • 6 Oleandomycin bázis 2,3-diacetiloleandomycin 1,2,3-triacetiloleandoimycin 9 10 10 0.733 0.955 0.711 1.208 1.164 0.680 2.417 2.383 1.541

Next

/
Oldalképek
Tartalom