146318. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített aminosavhidrazidok előállítására

146.318 5 eszter/petroléterből végzett átkristályosítás után az l-[N-karbobenzoxi-L-prolil]-2-izopropil-hidrazint kapjuk, amelynek olvadáspontja 69—70 C°, [a]ű=—66 C°, (c=l, n sósavban). A 3. példa szerint végzett hidrogenolizis után az l-L-propil-2-izopropil-hidrazint kapjuk, amelynek olvadáspontja 62—63 C° (petroléterből), [«]D = —43°, (c = 1, vízben). Analóg módon kapjuk az N-karbobenzoxiszarkozinból az l-[karbobenzoxi^szarkozil]-2-izopropil-hidrazint, amelynek olvadáspontja 93—95 C° és hidrogenolizis után az l-szarkozil-2-izopropilhidrazint, amelynek olvadáspontja 73—75 C°. 15. példa: 26,5 gN-karbobenzoxi-L-hidroxi-prolint a 7. példa szerint tetrahidrofurán helyett acetonitril oldószer alkalmazása mellett az l-[N^karbobenzoxi-L-hidroxi-prolil]-2-ízopropil-hidrazinná alakítunk át, amelynek olvadáspontja 166 C°, [n]D

=

—62°, (c = 1, n sósavban). A 3. példk szerinti hidrogenolizis után az 1-[L-hidroxi-prolil]-2-izopropil-hidrazmhoz ' jutunk, amelynek monohidrokloridja 163—164 C°-on olvad (izopropilalkoholból), [d\D

= —37 C° (c = 1, vízben). 16. példa: 33,3 g N-karbobenzoxi-L(+)-alamint 22 ml trietilaminnal 300 ml metilénkloridban feloldunk és 16,1 g izopropilhidrazin-hidrokloridot adunk hozzá. Ezután kavarás közben kevés m etilénkloriddal elegyített 31 g N,N'-diciklohexil-ikarbodiimidet csepegtetünk hozzá. Két óra múlva az N,N'-diciklohexil-karbamidot lenuccsoljuk és a szűrletet kétszer 200 ml 3 n sósavval kirázzuk. A sósavas oldatot egyszer éterrel kimossuk, vákuumban étermentesítjük és a reakcióterméket a pH-nak nátronlúggal 5—6-ra való beállításéval kicsapjuk. Toluolból végzett átkristályosítás után az így kapott l-[N-karbobenzoxi-L(+)-alanil]-2-izopropilhidrazin 126—127 C°-o,n olvad [a]D

=_25°, (c=l, n sósavban). A 3. példa szerinti hidrogenolizis után az 1-L(+)alanil-2-izopropil-hidrazkit kapjuk, amelynek hídrokloridja 204—205 C°-on olvad (alkoholból), [a]D

= -4-6° (c = 1, vízben). Hasonló módon kapjuk: az N-karbobenzoxi-L-leucinból az l-[N-karbobenzoxi-L-leucil]-2-izopropil-hidrazint, amelynek olvadáspontja 106—108 C° (petroléterből), [a]o = ——26° (c = 0,66, n sósavban) és hidrogenolizis után az l-L-leucil-2-izopropil-hidrazint, amelynek olvadáspontja 42 C°, [«]D

= +17° (c=l, vízben), a monohidroklorid olvadáspontja 163—165 C°; az N-karbobenzoxi-L-izoleucinból az l-[N-karbobenzoxi-L~izoleucil]-2-izopropil-hidrazint, amelynek olvadáspontja 169—171 C° (alkoholból), [«]o = — —9 ° (c = 1, n sósavban) és hidrogenolizis után az l-L-izoleucil-2-izopropil^hidrazint, amelynek olvadáspontja 60—61 C° (petroléterből), [<*]D = = +19,5°, (c=l, vízben). 17. példa: 30 g N-karbobenzoxi-DL-^-fenil-alanint 14,1 ml trietilaminaal 250 ml metilénkloridban feloldunk •és 11,05 g izopropilhidrazin-hidrokloridot adunk hozzá. Kavarás közben kevés metilénkioriddál elkevert 20,6 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidet csepegtetünk hozzá, még 2 órán át kavarjuk és a sűrű csapadékot, amely N, N'-diciklohexil-karbamidból és a reakciótermékből áll, leszívatjuk. Utóbbit 300 ml dimetil-formaímiddal végzett feliszapolással kioldjuk. Űjra nuccsolunk, a szűredéket vákuumban bepároljuk és a maradékot izopropanolból átkristályosítjuk. Az így kapott l-[N-kar-bobenzoxi-DL-/?

-fenil-alanil]-2-izopropil-hidrazin olvadáspontja 158—159 C°. A 3. példa szerinti hidrogenolizis 1-DL-^fenilalanil-2-izopropil-hidrazint ad, amelynek hidrpkloridja 187—188 C°-on olvad. Ha N-karbobenzoxi-L-^-fenil-alaninból indulunk ki, analóg módon az l-[-karbobenzoxi-L-^'-fenilalanil]-2-izopropil-hidrazint kapjuk, amelynek olvadáspontja 172—174 C° és a 3. példa szerinti hidrogenolizis után az l-L-^-fenil-alanil-2-izopropilhidrazinhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 54— 55 C°, [CC]D = +49,5°, (c = 1, vízben), a monohidroklorid olvadáspontja 168—170 C°, [a]D

= 55,5°, (c= 1, vízben). 18. példa: 21 g N-karbobenzoxi-L(+)-glutaminsav-y-benzilesztert (J. Chem. Soc. 1950, 3245 old.) 84 ml trieülaminnal 300 ml metilénkloridban feloldunk, 6,4 g izopropilhidrazin-thidrakloridot adunk hozzá és kavarás közben 12,6 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidet kevés metilénkioriddál elkeverve hozzácsepegtetünk. Két óra múlva az N,N'—diciklohexilkarbamidot lenuccsoljuk, a metilénklorid oldatot vákuumban bepároljuk és a maradékot víz és eceteszter között elosztjuk. A megszáradt eceteszteres oldatból az l-[N-karbobenzoxi-L(-|-)-a-glutamilj-2-izopropil-hidrazin-y-Hbenzilesztere marad vissza, amely acetonitrilből végzett átkristályosítás után 123—125 C°-on olvad, [«]o40o

= 14,8°, (c = l, n sósavban). Víz-alkoholban végzett hidrogenolizis az 1-L(+)-a-glutamil-2-izopropil-hidrazint adja, amelynek olvadáspontja 172—173 C°, MD = +31°, (c = 1, vízben). 19. példa: 31,3 g N-karboibenzaxi-^-fenil-DL-treo-szerint, amelynek olvadáspontja 95—97 C° (melyet szódával lúgosított oldatban /?-fenil-DL-treo-iszerinből és karbobenzoxikloridból állítottunk elő), 14,1 ml trietUaminnal 250 ml dimetilformamidban feloldunk. Ehhez 11,05 izopropilhidrazin-hidrokloridot adunk és kavarás közben, kevés dimetilformamiddal elkevert 20,6 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidet csepegtetünk. 2—3 órán át kavarunk, az N,N'-diciklohexil-karbamidot leszívatjuk és a szűredéket vákuumban szárazra pároljuk. A kapott l-[N-karbobenzoxi-£fenil-DL-szeril]-2-izopropil-hidrazin acetonitrilből végzett átkristályosítás után 157—158 C°-on olvad. A 3. példa szerinti hidrogenolizis az l-[ß-femLDL-treo-iSzeril]-2-izopropil-hidrazint adja, amelynek hidrokloridja 188—189 C°-on olvad. 20. példa: 28 g N-karbobenzoxi-L(+)-glutamint 14,1 ml trietilaminnal és 11,05 g izopropilhidrazin-hidroklo-