146318. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített aminosavhidrazidok előállítására

4 146.318 és 11,05 g izopropil-hidrazin-hidrokloridot adunk hozzá. 10 perc múlva a trietilamin-hidrokloridot lenuccsoljuk és a szűrlethez jéghűtés és kavarás közben 20,6 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidet ke­vés tetrahidrofuráhnal elegyítve csepegtetünk. Két óra múlva a sűrű kristály kását lenuccsoljuk és kevés tetrahidrofuránnal mossuk. Ezután 200 ml dimetil-formamiddal összegyúrjuk, az oldatba nem ment diciklohexil-karbamidot lenuccsoljuk, a szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradé­kot eceteszterrel keverjük össze. Tisztítás végett 200 ml dioxánból átkristályosítjuk. Az így kapott l-[N(a)-kar, bobenzöxi-DL-triptofil]-2-izopropil-hid­razin olvadáspontja 183—184 C°. Analóg módon kapjuk 28 g N-{a)acetil-DL-trip­tofánból az l-[N(a)-acetil-DL-triptofil]-2-izopropil­hidrazint, amelynek olvadáspontja 190—191 C°. Ha az izopropil-hidrazin-hidrokloridot és a tri­etilamint 8,8 g sec.buitil-hidrazinnal helyettesítjük, analóg munkamódszerrel az l-tN^-Jkarbobenzoxi-DL-triptofil]-2-sec.butil-hidrazint kapjuk, amely­nek olvadáspontja 182—183 C°. 10. példa: 14,7 g N-acetil-DL-szerint 200 ml acetonitrilben kavarunk, majd 14,1 ml trietilamint adunk hozzá. A tiszta oldathoz 11,05 g izopropil-hidrazint adunk, majd hozzá 20,6 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidet, amelyet kevés acetonitrilben oldottunk, jéghűtés és kavarás közben csepegtetünk. Az elegy magá­tól felmelegszik és a kondenzálási termék, vala­mint a diciklohexil-karbamid kiválik, míg a tri­etilamin-hidroklorid oldatban marad. Két óra múlva nuccsolunk, acetonitrillel mosunk és a nuccson maradt terméket 200 ml vízzel digerál­juk. A diciklohexil-karbamidot lenuccsoljuk, vá­kuumban bepároljuk és a maradékot alkoholból átoldjuk. Az így kapott l-[N-acetil-DL-szeril]-2-izopropil-hidrozin olvadáspontja 170—171 C°. Analóg módon kapjuk: 16,1 g N-acetil-DL-allo-treoninból, melyet DL-ällo-treoninnaik magnéziumoxid jelenlétében ecet­savanhidrides acetilezésével kaptunk, olvadás­pontja 127—129 C° (acetonitrilből] az l-(N-acetil-DL-allotreonil)-2-izopropil-hidrazint, melynek ol­vadáspontja 214—216 C°; 16,1 g N-acetil-DL-treoninből [melyet DL-treo­ninnak magnéziumoxid jelenlétében végzett ecet­savanhidrides acetilezésével kaptunk, olvadás­pontja 127—128 C° (acetonból)] az l-(N-acetil-DL-treonil)-2-izopropil-hidrazint, melynek olvadás­pontja 174—175 C°. 11. példa: A 10. példa szerint dolgozunk 25,3 g N-karbo­benzoxi-DL-allo-treoninból kiindulva [melyet DL-allo-treonin karbobenzooxilezésével állítottunk elő magnéziumoxid jelenlétében, olvadáspontja 124 C° (széntetrakloridból)]. A reakciótermék és a diciklohexil-karbamid keverékét 300 ml 3 n sósavval összegyúrjuk és a szűrletet nátrium­hidroxiddal 6—7 pH-ra állítjuk. Dioxánból végzett átkristályosítás után az l-(N-karbobenzoxi-DL-allo-treonil)-2-izopropil-Jiidrazint kapjuk, amelynek olvadáspontja 190—191 C°. A 3. példa szerinti hidrogenolizis az 1-DL-allo­treoml-2-izopropíl^hidrazint adja, amely acetonit­riles átoldás után 103—104 C°-on olvad. 25,3 g N-karbobenzoxi-DL-treoninból kiindulva analóg módon, acetonitrilből végzett átkristályo­sítás után az l-(N-karbobenzoxi-DL-treonil)-2-izo­propil-hidrazinhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 134—136 C° és a 3. példa szerinti hidrogenolizis után kapott l-DL-treonil-2-izopropil-hidrazin ol­vadáspntja 84—85 C° (acetonitrilből). 12. példa: 42 g N-karbobenzoxi-glicint és 14,8 g izopropil­hidrazint 300 ml acetonitrilben feloldunk. Ezután jéghűtés és kavarás közben kevés aoetonitrillel elegyített 41,2 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidet csepegtetünk hozzá. Három órán át kavarjuk, a diciklohexil-karbamidot lenuccsoljuk és a szűrlet­ből vakuum-bepárlás után maradt maradékot szén­tetrakloridból átkristályosítjuk. Az így kapott l-[N-í karbo l benzoxi-glicil]-2-izopropil-hidrazin ol­vadáspontja 80—81 C°. A 3. példa szerinti hidrogenolizis az l-glicil-2-izopropil-hidrazint adja, amelynek olvadáspontja 94—95 C° (acetonitrilből). 13. példa: 26 g N-trifluoracetil-DL-metionint 300 ml ace­tonitrilben feloldunk és 8,4 g izopropil-hidrazin­nal elbontjuk. Kavarás és jéghűtés közben 23 g N,N'-diciklohexil4íarbodiimidet kevés acetonitril­ben csepegtetünk hozzá, még 2 órán át kavarunk közönséges hőmérsékletein, a diciklohexil-karba­midot lenuccsoljuk és a szűrletet vákuumban be­pároljuk. A maradékot toluolból átkristályosítjuk. A.z így kapott l-[N-trifluoracetil-DL-metionil]-2-izopropil-hidrazin olvadáspontja 111—112 C°. Az így kapott termék 12 g-ját 100 ml víz és 100 ml tömény ammónia elegyében 14—16 órán át kavarjuk, a kevés oldhatatlan anyagot leszűr­jük, a szűrletet vákuumban messzemenően be­pároljuk, vízzel kb. 1000 ml-re hígítjuk, majd Amberlit-oszlopon (IRA—400) szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot toluolból átkristályosítjuk. Az így kapott l-DL-metionil-2-izopropil-hidrazin olvadáspontja 49—51 C°. 14. példa: 24,9 g N-karbobenzoxi-L-prolint 150 ml acetonit­rilben feloldunk és 14,1 ml trietilaminnal elbont­juk. 11,05 g izopropilhidrazin^monohidrokloridot adunk hozzá, 30 percig kavarjuk és ezután az elegyhez 50 ml acetonitrilben oldott 20,6 g N,N'­diciklohexil-karbodiimidet adunk. További 3 órán át kavarunk, miközben a hőmérsékletet 25—30 C° között tartjuk. Az N,N'-diciklohexil-karbamidot lenuccsoljuk, a szűrletet vákuumban bepároljuk és|tó maradékot éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot három részletben összesen 200 ml 1,5 n sósavval rázzuk. A sósavas oldatot tömény nát­riumhidroxiddal 7—8 pH-ra állítjuk be. Ekkor olaj válik ki, amely lassan kristályosodik. Ecet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom