146314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilnyomó sűrítőanyag előállítására

Megjelent: 1960. március 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.314. SZÄM 8.n . OSZTÁLY — HE—302. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás textilnyomó sűrítőanyag előállítására Kispesti Textilgyár, Budapest Feltalálók: Henkel István vegyésztechnikus, Némedi Attila vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. december 3. Az elmúlt évek során mind nagyobb tért hódítottak a víz-olajkomponensű sűrítőanyagok. Ezek a nyomósűrítők általában valamilyen könnyű ásványolaj párlat, víz továbbá valamilyen szintetikus szerves emulgeátor jelenlétében előállított emulziók. Annak ellenére, hogy e sűrítőanyagok a textilnyomás szempontjából ideálisak, felhasználási területük csupán a pigment, jeges, oxidációsszínezékek nyomására korlátozódott, az alkálikus-PH-ra mutatott érzékenységük miatt. Ennek következtében a textilnyomó-ipar által legnagyobb mennyiségben használatos csáva színezékek nyomása ilyen típusú sűrítőanyagokkal a mai napig megoldatlan maradt. Mint iismeretes az olaj-víz vagy víz-olaj típusú emulziós sűrítőanyagok stabilitását, illetve érzékenységét végeredményben az emulzió képzésekor felhasznált védőkolloid tulajdonsága szabja meg. Ez okból a szakemberek figyelme olyan anyagok felkutatására terelődött, amelyek az olaj-víz emulziókat még a csáva színezékanyagok és azok nyomási segédanyagaival szemben is stabillá teszik. E kutatások eddig nem jártak kell'ő eredménynyel, miértis a csáva és kénes színezékek nyomása olaj emulziós nyomósűrítőkkel megoldatlan maradt. A találmány éppen ezt a régi problémát oldja meg és lehetővé teszi csáva és kénes színezékek nyomását olajemulziós sűrítőanyagokkal. Ezen túlmenően még gazdasági előnyökkel is rendelkezik, ugyanis a sűrítő alapanyagainak találmány szerinti megválasztása a nyomási költségek tetemes csökkentését is eredményezi. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a szulfitszennylúg jelenlétében előállított olaj-víz, vagy olaj-víz-melasz — célszerűen répacukormelasz — emulziók mind elektrolitokra, mind pH-ra érzéketlenek és így alkalmasak akár csáva vagy kénes színezékek nyomására is. A találmány - lényege, hogy szulf itszennylúgot és melaszíéleséget, célszerűen cukorrépa-melaszt, vizet és valamilyen könnyű ásványolaj-párlatot, pl. benzint, petróleumot vagy gázolajat élénk keverés közben homogén péppé egyesítünk. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a sűrítő súlyára számítva 5—20% mennyiségű 50%-os vizes szulfitszennylúgot, 10—50% mennyiségű 40—45 Be-s melaszt és 1—7,5% mennyiségű vizet egyenletesen elkeverünk, majd 20—50% mennyiségű gázolaj lassú hozzáfalyatása és állandó intenzív keverése közben homogén péppé egyesítjük, végül 1—7,5% mennyiségű víz bekeverésével állítjuk be a pép viszkozitását. Az ily módon előállított sűrítő az ismert festékkonyhai tisztító és homogenizáló műveletek, valamint a kívánt színezék és nyomási segédanyagok hozzákeverése után felhasználható. Hasonló módon készíthetjük el a csáva színezékek sűrítőjét és hígítóját is. Eljárhatunk úgy is, hogy a sűrítő előállításával egyidejűleg a kívánt színezékanyagokat és nyomási vegyszereket is belekeverjük a pépbe. Ezt célszerűen úgy oldjuk meg, hogy mind a színezéket, mind a vegyszereket pl. redukálószert és alkáliát a vizes fázist alkotó víz-melasz-szulfitszennylúg elegyhez adjuk hozzá, majd azok teljes oldódása, illetve tökéletes eloszlatása után folyatjuk hozzá a kívánt mennyiségű ásványolaj komponenst. Egyes csávaszínezékeik megkívánják, hogy a színezék-pasztát előzetesen szulfitszennylúggal elkeverjük, majd csak ezután adjuk hozzá a vizet, melaszt, redukálószert és alkáliát tartalmazó vizes fázist és végül a már leírt módon emulziót képezünk. Ilyen esetekben azonos eredményre juthatunk e módszer fordítottjával is, amikor a vizes fázishoz adjuk hozzá a szulfitszennylúggal elegyített színezék-pasztát, A találmány módot ad arra is, hogy a melaszféleséget részben vagy egészben pektinnel — célszerűen cukorrépa pektinnel — helyettesítsük.