146313. lajstromszámú szabadalom • Vizsgálati eljárás és vizsgáló készülék színes filmekhez
6 146.313 bit alább, a felvételi érzékenység korrigáló szerkezetével kapcsolatban (14. ábra) közlünk. A 36 sokszorosítók kimenőfeszültségeit a 37 erősítőkhöz vezetjük, melyeknek erősítései beállíthatók, hogy a különböző színmennyiség-csatornák esetleg különböző érzékenységét kiegyenlíthessük. Egy szokásos fényfolt-letapogatónál pl. a fény túlnyomóan zöld, míg a vörös és kék tartományban gyengébb. Ez, azzal egyenlíthető ki, hogy a 37R és 37B erősítők erősítése nagyobb, mint a 37G erősítőé. A 38 feszültségosztó feladata, hogy lehetővé tegyék a három színmennyiség erősítésének egymástól független beállítását. E beállítási lehetőség fontosságát alább fejtjük ki. A 40 erősítőknek működési módját most arra az általános esetre magyarázzuk, hogy az átvitelnél a 4. ábra szerinti görbének 4b tartományában levő görbület is visszaadandó. Az erősítők jelleggörbéjének ekkor a 10. ábra szerinti B görbével kell megegyeznie. Ebből az ábrából kitűnik, hogy — eltekintve a legkisebb bemenőfeszültségek tartományától — lényegében logaritmikus görbéről van szó. Ha a 4. ábra 4b tartományát nem kellene figyelembe vennünk, akkor a görbének a szaggatott B' vonal szerinti lefolyása, tehát teljes logaritmikus lenne. A 40 erősítők általi átvitel minden esetre lényegében a bemenőfeszültség logaritmusának megfelelő kimenőfeszültséget ad, azaz a kimenőfeszültség a feketedésnek és nem a fényerősségnek felel meg, mivel e két mennyiség között tudvalevőleg logaritmikus összefüggés áll fenn. A 10. ábra szerinti B görbe a 40 erősítőknek a 6. ábra szerinti kiképzésével valósítható meg. Alineáris fokozatokon át való átvitelnél ügyelni kell a feszültségszintre. A jelen esetben a 9. ábra szerinti A görbének feketeértéke, azaz e görbének C részei, egy rögzítendő feszültségszintnek felelnek meg és az egyenáramú összetevőnek behelyezésére szolgáló stabilizáló berendezések e szint tekintetében hatásosnak kellene lenniök. Ha ez a feltétel teljesítve van, akkor egy 400 erősítő kimenőfeszültsége, logaritmikus természete miatt, arányos a felvett fény erősségének megfelelő feketedéssel. A logaritmikus feszültségek a 401 erősítőkben felerősíttetnek, melyeknek erősítését úgy állítjuk meg, hogy egy megkívánt y-érték keletkezzék, a 4. ábra görbéje középső részének megfelelően. Ezután következik a 402 görbületi erősítőkben való erősítés, mely erősítők jelleggörbéi a 402a görbének felelnek meg, úgyhogy a kimenő feszültségek a 40d, 40e, 40f kapcsokon (6. ábra) pontosan a 14 pozitív film egy rétege feketedési értékének felelnek meg. Magától értetődik, hogy a 401 erősítőknek nem kell elkülönített egységekként jelen lenniök, hanem a megfelelő lineáris erősítés az utána következő fokozatokra lehet elosztva. Ugyanez áll a 400 és 402 erősítőkre is. így pl. a 400R és 402R erősítők egyetlen, egyenértékű átviteli tulajdonságú erősítővel helyettesíthetők. A „feketedési feszültségeket" ezután a 41 keverő kapcsolásba vezetjük, melyben minden színmenynyiséghez vagy feketedési feszültséghez a másik kettőnek egy részét hozzáadjuk, aminek a pozitív film festőanyagai spektral hatékonysági tartományaival összhangban kell történnie. A vörös színmennyiség tekintetében pl. a 42R ellenállás lényegesen kisebb a 43G és 43B ellenállásoknál, úgyhogy a feszültség a 45R erősítő (8. ábra) bemeneténél lényegében a vörös színrnennyiségnek felel meg, összhangban azzal a ténnyel, hogy a pozitív film bíborvörös és sárga festőanyaga is kisebb mértékben abszorbeál vöröset, úgyhogy a nézőhöz érő vörös fényt nem kizárólag a kékeszöld festpanyag feketedése, hanem emellett bizonyos mértékben a két másik festőanyag feketedései határozzák meg. Ezeknek a festőanyagoknak feketedése másrészről annak a zöld vagy kék fénynek erősségéhez igazodik, mely a zöld, illetve kék emulzióhoz jut. Ezzel összhangban a 41 keverőkapcsolás a zöld és a kék színmennyiségnek megfelelő részeit adja a »vörös színmennyiséghez. Ez az összetétel azért mehet végbe lineárisan, mert a keverőkapcsoláshoz vezetett feszültségek feketedési feszülteégek, úgyhggy az additív összetétel ugyanolyan módon történik, mint az egymás után kapcsolt abszorpciós rétegek feketedése tekintetében. A keverőkapcsolás kimeneténél jelenlevő szekunder színmennyiségeket azután a 45 erősítőkön át a 22, 24 és 26 katódok valamelyikéhez vezetjük. A 21 cső képernyőjén ezáltal keletkező kép jellege tekintetében pozitív, mert a vizsgálókészülék, mint egység, fázisváltást vitt véghez. A 45 erősítők jelleggörbéje, mint említettük, a 11. ábra C görbéje szerinti. Ezen erősítők egyikének a 8. ábra szerinti kivitelénél az alinearitás e visszacsatoló hurok, pontosabban: e hurok 74 csövének alineáris tulajdonságából adódik. A feszültségszintnek rögzítése a bemenetnél a 64 kapcsolás segélyével történik, amelyet a visszafutási intervallumok alatt az ekkor bevezetett impulzusok tesznek hatásossá. A 47 kapcson fellépő kimenőfeszültség tehát felöleli az egyenáramú összetevőt. Ezt a 21 katódsugárcsőbe vezetjük, melynek jelleggörbéje a 12. ábra D görbéje szerinti lefolyású. E görbe lejtési irányának megfelelően itt fázisváltás megy végbe, úgyhogy a szintviszony, mely a korábbi fokozatokban a feketeértéknek felel meg, most már a visszaadott pozitív kép fehérértékének felel meg. A pozitív kép, a fényerősségen kívül, a színösszetétel tekintetében is ellentétes a negatívval. Ha pl. bizonyos képpontnak kékeszöld színe van, ez azt jelenti, hogy a sokszorosítókba vezetett fény lényegében kékből és zöldből áll. A fázisváltás itt azt eredményezi, hogy a visszaadott képen lényegében csak vörös, de sem zöld, sem kék nincs jelen. A negatívnak kékeszöld képpontja tehát a pozitív kép vörös képpontjának felel meg. Már megemlítettük, hogy a katódsugárcső alinearitása a 45 cső alinearitásához addicionálódik, úgyhogy e két fokozat eredő jelleggörbéjét kell tekintetbe venni. Ennek a jelleggörbének exponenciális lefolyásúnak kellene lennie, a pozitív film egyik festőanyaga tulajdonságának megfelelően, a szuibtraktív színvisszaadásnál. Egy festőanyagrétegnél az áteresztett fény az áttetszőséggel arányos, úgyhogy pl. a kékeszöld festőanyagnak a vöröshöz viszonyítva a következő egyenlet áll fenn: U = LS T ( (3) ahol Lr az áteresztett fény vöröskomponense, L s a
