146313. lajstromszámú szabadalom • Vizsgálati eljárás és vizsgáló készülék színes filmekhez

146.313 5 összekötve, ez a cső is megkapja az egyenáramú összetevőt. A 64 kapcsolás egy pár ellentétesen polarizált 67 és 68 diódát tartalmaz, melyeket a 69 és 70 bemeneti kapcsokon át bevezetett visszafutó impulzusok periodikusan áteresztővé tesznek, miáltal a feszültségszintnek rögzítése a 71 feszültségosztón való beállításnak megfelelően történik. A 8. ábra szerinti erősítő nagy erősítésű alineáris visszacsatolóhurkot tartalmaz, melyhez nagy erősítési tényezőjű 74 cső tartozik. Ez a cső a 60 katódkövető kimenőfeszültségnek alineáris erősítését létesíti és egyidejűleg megfordítja ennek a feszültségnek fázisát. A 74 cső kimenőieszültsége, az 53 csövön át, a közös 52 katódellenálláshoz vezettetik, mimellett az 53 cső katódkövetőként működik. A 74 csőben végbemenő fázisváltás folytan az 52 ellenállásba vezetett visszacsatolási feszültség egyenfázisú az 51 cső bemeneti feszültségével, azaz a visszacsatolás negatív. A 74 visszaesatolócsőnek alinearitása azonban kihat az erősítő működésére. Ennek a csőnek előnyösen exponenciális típusú jelleggörbéje van és nagyobb erősítéssel működik nagyobb bemeneti amplitúdónál a vezérlőrácson. Ennek az 51 cső bemenő feszültségének nagyobb amplitúdójánál a visszacsatoló hurok nagyobb erősítése felel meg, vagyis a kapcsolás erősítési tényezője nagyobb bemeneti amplitúdónál csökken, mivel a negatív visszacsatolás emellett erősebb lesz. Így tehát a 11. ábra szerinti működési görbét kapjuk. Már a 40 erősítőkkel kapcsolatban megemlítettük, hogy a vizsgálókészüléknek, mint egésznek, a pozitív film y-értékének megfelelő alinearitást és esetleg egy vagy több járulékos görbületet kellene feltüntetnie, a feketedési görbe 4b és 4c tartományainak megfelelően és hogy ez az alinearitás, egészben vagy részben, a 40 erősítőkben lehet meg. A 4b talptartománynak megfelelő^ görbületnek a 41 keverőkapcsolás előtt kell meglennie. A y-érték utánképzésére való alinearitás tekintetében azonban a viszonyok mások, amennyiben ez az alinearitás részben a 45 erősítőben és a 21 csőben lehet meg. Ha a talptartományt nem kell figyelembe venni, akkor lehetséges, hogy a 45 erősítők alinearitása, kapcsolatban a katódsugárcsővel, a y-érték utánképzésére elegendő. Ebben az esetben a 40 erősítőket csupán a logaritmikus 400 erősítők alkothatnák, a 401 és 402 erősítők elhagyásával. A y-nak megfelelő alinearitás emellett részben a 400 erősítőkben van meg. Annak eloszlása a logaritmikus és az exponenciális erősítők között (beleértve a katódsugárcsövet) a film y-értékétől függ. Minél nagyobb ez az érték, annál kisebb az az alinearitás, melyet a 400 erősítőktől meg kell kívánni. Nagy y-értékeknél a 400 erősítők el is hagyhatók. Ha a film y-értéke 4 körül van, akkor csekély alinearitásnak a 40 erősítőkben is kell lennie, hogy a visszaadás kifogástalan legyen. Ez az alinearitás a legnagyobb és a legkisebb erősítési fok között 10 db aránynak feleljen meg. Hogy a logaritmikus 40 erősítők alinearitásai a y-értékhez hozzájáruljanak, lényeges, hogy ezeknek az erősítőknek változó erősítésének maximuma akkor legyen, amikor a 45 erősítőknek erősítése a legnagyobb, azaz, amikor a katódsugárcső legnagyobb fényerősségét fejleszti. Egyébként ezekre az erősítőkre is áll, hogy az alinearitás el lehet osztva, ha pl. a felvételhez Ortikont használunk, melynek e célra alkalmas alinearitása van. Lényeges minden esetben, hogy az átviteli mérték a negatívtól eredő fénytől a képvisszaadó cső kimenő fényéig megegyezzék a pozitívnek megfelelő színéhez tartozó alineáris átviteli mértékkel. , Ha a készüléket pozitíveknek negatív felvételekről való előállítására használjuk, természetesen ügyelnünk kell arra, hogy a készülék, mint egész, fázisváltást létesítsen. A készülék kitérítő kapcsolást is tartalmaz, 30 és 21 csövek számára való alkalmas kitérítő feszültségek létesítésére. Ezeket a feszültségeket a 81, illetve 82 kitérítő-tekercsekbe vezetjük és ezek, a csövek elektronsugarai által szinkronfutó letapogatást eredményeznek. A visszafutási intervallumok alatt a katódsugarakat a vezérlőrácsokra adott, a kitérítő-kapcsolással szinkronizált 84 és 85 impulzuskeltő által keltett impulzusok elnyomják. Ezután az 5. ábra szerinti készüléknek munkamódját óhajtjuk közelebbről megmagyarázni, mellyel az a pozitív másolat előállítására szolgáló fényképészeti eljárást pontosan utánképezheti. Már megemlítettük, hogy az elektrooptikai felvevő' 'berendezések villamos színmennyiségeket létesítenek, melyek a kép egy-egy alapszínének, azaz spektráltartományának felelnek meg. A 36R fotosokszorosító kimeneténél ezáltal pl. oly feszültség létesül, amilyent a 9. ábra A görbéje szemléltet. Ennek a görbének -a- részei egy letapogatott sornak felelnek még, míg a -b- részek a sorvisszafutás alatt keletkeznek, miközben a 30 fényfoltletapogató a 64 impulzuskeltő impulzusának behatására ki van kapcsolva. Ezen intervallumok alatt. A feszültség minimális értéket vesz fel, mely a fény nulla értékének felel meg. A fényerősségnek nagyobb értékei a görbének a feketeszint fölé emelkedésének felelnek meg. Ebből következik, hogy azokban az esetekben, melyekben bizonyos fényértéket meghatározott potenciálhoz kell rendelni, szükséges, hogy az egyenáram összetevő is átvitessék. A 30 fényfoltletapogató működése a 12 lámpáénak felel meg, azzal a különbséggel, hogy a képpontokat időbeli sorrendben egymás után letapogatja. A részben áteresztő tükrök, a színszűrők és a fotosokszorosítók a 10 pozitív film fényérzékeny emulzióinak felelnek meg. Minden egyes alapszín spektrálérzékenységi görbéjének a megfelelő átvivő úton való átvitelnél kellene, hogy a pozitív film emulziójának megfelelő görbéjével lehetőleg pontosan megegyezzék. Ehhez nem kell, hogy a felvételi érzékenységi görbék a pozitív filméinek pontosan megfeleljenek, hanem csak az kell, hogy a végeredmény mindkét esetben azonos legyen. Ha a felvételi érzékenységek is pontosan megfelelnek egymásnak, akkor a készülék mindenfajta negatív filmhez lesz alkalmas, míg ellenkező esetben a készülék bizonyos kivitele bizonyos típusú negatív filmre lesz korlátozva. Ebben az összefüggésben még megjegyzendő, hogy a filmemulziók felvételi érzékenysége a 12 fényforrás spektrális energiaeloszlásától függ. Ugyanez áll az 5. ábra szerinti 30 letapogatóra. A fényforrás eloszlási görbéjét tehát az érzékenységgel összefüggésben kell figyelembe venni. Erről közeleb-