146178. lajstromszámú szabadalom • Bitumen és bitumenből készített szigetelőanyagok tartósítása baktericid adalékok alkalmazásával

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.178. SZÁM 80. b. 25. OSZTÁLY — VE—309. ALAPSZÁM Bitumen és butimenből készített szigetelőanyagok tartósítása baktericid adalékok alkalmazásával Véssey Ede vegyész, Budapest A bejelentés napja: 1958. szeptember 8. Kötött szerkezetű agyag, iszap talajban már 1—2 m mélységben is, levegőtlen körülmények között, a bitumenből, pakurából vagy ezek felhasználásával készült szigetelő papírok, bitumennel impregnált jutacsík, mázak, bevonatok, emulziók, habarcsok és az ún. ,,fekete"-szigetelések igen gyorsan elpusztulnak. Az ilyen elpusztuló bitumenes anyagokkal közvetlenül érintkező talaj szulfát- és nitrátionokban elszegényedik. A lebomlás végtermékeként ammónia és kénhidrogén keletkezik, s az agyagtalajban levő vas vasszulfiddá alakul át és ennek következtében a közvetlenül érintkező felületeknél néhány cm vastagságban a talaj megfeketedik. A bitumen és ipari származékai lebomlását semianaerob vagy anaerob körülmények között — több évtizedes megfigyelésem szerint — reducens hatású denitrifikáló és deszulfofikáló baktériumok okozzák, melyek a bitumen széntartalmát hasznosítják életfolyamataik számára. Ugyanerre az eredményre jutottak Rabatnova, Ulebkova és Magnitszkaja szovjet kutatók is „Denitrifikáció a bitumen és más szénhidrogének alatt" c. munkájukban (Mikrobiológia, 19. 5. 1950. Moszkva), továbbá néhány évvel ezelőtt a szegedi Tudomány Egyetem biológus kutatói is: Solti Mihály, Horváth József és Vámos Rezső. Talajba fektetett kovácsoltvas (acél-) csöveket sok esetben mázolják be oldott vagy forró bitumennel, burkolják bitumennel impregnált papír vagy textil anyaggal, s voltak olyan kísérletek is, melyeknek során a vascsövek felületére védelmül bitumennel átitatott tőzegréteget hordtak fel. A korrózió elleni védelemnek ezek a módozatai nem váltak be, mert ott, ahol a redukáló baktériumok élettevékenységeiket kifejthetik, nemcsak a bitumentartalmú szénhidrogének pusztulnak el rövidesen, hanem a vas is korrodeálódik. A talajjal érintkező vas felület az Fe + 2 H ! = Fe M + 2 H egyenlet értelmében a ferro-ionok anódos oldódásával a katódos helyeken hidrogén fejlődik, ezt a baktériumok felhasználják s azáltal, hogy a kialakuló Fe— H galvánelem működését elősegítik, s depolarizációs hatást fejtenek ki, növelik a korróziós folyamatok sebesságét. Közismert az a vasra káros hatás, melyet a szulfátredukáló baktériumok okoznak. Ezek is képesek a bitumen talajbeli szétporlasztására. A redukáló baktériumok tehát jelentékeny vaskorróziót okozhatnak. A vas vegyületek redox tulajdonságai e biológiai folyamatokat indukálják. Mindezek a folyamatok a talajban csak ott folyhatnak le, ahol a talajközegben a baktériumok szervezete felépítéséhez szükséges organikus anyagok kellő mennyiségben rendelkezésre állnak. A mélyebb talajrétegek természetes szervesanyag tartalma elenyésző. A szénhidrogén tartalmú „fekete anyagok" felhasználásával azonban a talajban lokálisan, mesterségesen dúsítjuk fel a mikrobák életfunkciói számára elengedhetetlen szerves anyagókat. Megfigyeltem a gyakorlatban, hogy ez a megállapítás a kőszén lepárlásából származó kátrány termékekbői előállított ipari termékekre nem vonatkozik. A kőszénkátránnyal impregnált papír vagy jutacsík, ugyanolyan körülmények között, ahol a kőolajpárlás végtermékei bitumen, pakura stb. igán rövid idő alatt tönkremennek, lényegesen lassabban, vagy egyáltalán nem pusztul el. Ennek oka — megfigyelésem szerint — arra az egyszerű körülményre vezethető vissza, hogy a kőszénkátrányban bizonyos mennyiségű fenol-, krezoltartalom van. Ha a reducens baktériumok a kőszénkátrányt megbontják, az oldatba kerülő karbolsav, már igen kis koncentrációban is, bakteriosztatikus hatást fejt ki, ami a redukciós folyamatokat gátolja. Ujabban észrevette az ipar, hogy a kátrány termékek, csőfektetéseknél, mélyépítési munkáknál, korrózió elleni bevonatoknál, talajközegben tartósabbnak mutatkoznak, mint a bitumen eredetű anyagok. Ennek megfelelően külföldön ilyen munkálatokhoz a kőszénkátránnyal készített szigetelő anyagokat fokozottabb mértékben használják fel. Gazdasági kérdések, továbbá a kőszénkátrány egyes fizikai tulajdonságai, amelyek a kőszénkátrány ipari felhasználását a bitumenből készített