146131. lajstromszámú szabadalom • Villamos csatlakozó

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.131 SZÁM 21. e. 20—27. OSZTÁLY — KA—771. ALAPSZÁM Villamos csatlakozó Klatsmányi Árpád gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. július 28. Készülékek, műszerek áramellátásához, jelző- és mérővezetékek oldható kapcsolatának létrehozásához egyre inkább dugaszolható csatlakozókat használnak. A csatlakozókkal szemben támasztott követelmények között igen fontos: a jó, kis ellenállású és stabil érintkezés létrehozása, a jó szigetelés és az egyszerű mechanikai felépítés. A dugaszoló csatlakozók megvalósítására számos megoldást javasoltak. Az általánosan használt megoldások közös ismérve, hogy a villamos érintkezést vezetékenként, felületükkel bizonyos nyomással egymáshoz szoruló érintkező testek (pl. csap és hüvely) hozzák létre. A érintkezőnyomást azzal érik el, hogy az egyik vagy mindkét érintkező elemet rugalmasan készítik (felhasított hüvely vagy csap stb.). Egyes megoldások az érintkező anyag saját rugalmasságát használják ki, más megoldásoknál külön rugózó elemet iktatnak közbe. A dugaszoló részeinek érintkezésekor fellépő rugózás a két érintkező felületét összenyomja. Az ilyen megoldás — bár elvileg helyes — az alábbi hátrányokat tünteti fel: 1. Az érintkezők wijátos kiképzése drága és egyes esetekben (pl. a méréstechnikában) az érintkezőre szerelt idegen anyagból való rugózó elem zavaró jelenségekre vezethet. 2. Különösen nagyobb áramot vezető csatlakozóknál, főleg pedig akkor, ha azok bármely oknál melegedésnek vannak kitéve, az érintkező melegedése a rugóerő csökkenését vonhatja maga után, a rugózó elemet kilágyíthatja és a csatlakozó teljes pusztulását is okozhatja. A fenti hátrányok kiküszöbölésére a találmány olyan megoldást javasol, melyet merev szerkezetű érintkezők és ezek érintkező felületeit összenyomó, az érintkezőktől villamosan elszigetelt, külön darabot alkotó, legalább egy rugó jellemez. A találmány szerinti csatlakozó célszerű kiviteli alakjánál két érintkező elemnek rugózását egyetlen rugó biztosítja. Az érintkezők között vagy mellett elhelyezett rugó a két csatlakozófelet oly módon feszíti, hogy a két csatlakozófél csak az érintkezőkön feküdhet fel. A csatlakozófelek szigetelőanyagból készített háza tehát vagy egyáltalában nem érintkezik (kis légrés), vagy csak a csatlakozók vezetésére szolgáló hornyok, vagy felületek mellett érintkezik, mely felületek a kontaktusnyomás irányában ható erőhatást nem tudnak felvenni. A rugó alakjának kellő megválasztásával elérhető, hogy a rugó a csatlakozófeleket összecsatolt állapotban rögzítse, reteszelje, oly módon, hogy a csatlakozók szétbontása vagy nagyobb erőhatással, vagy csak a rugó lazítása (a reteszelés oldása) után lehetséges. Az érintkezőnyomást létrehozó rugó segédérintkezőként is kihasználható, pl. mérővezetékek vagy mikrofonkábelek árnyékolásának összekötésére, vagy megfelelő keresztmetszet és kiképzés esetén, harmadik vezeték vagy védőföldelés érintkezőjeként is alkalmazható. Ez utóbbi esetben célszerű a rugót külön érintkezőelemmel ellátni, hogy az esetleges földáramok stb. ne a rugóelemen keresztül folyjanak. A kontaktusnyomást létrehozó rugó oly módon is kiképezhető, hogy a csatlakozók összecsatolásakor a rugó, alakváltozása folytán, rajta vagy mellette elhelyezett kapcsolóelemeket zár, bont vagy átkapcsol és ily módon villamos reteszelő vagy vezérlő áramköröket működtethet. A találmány továbbfejleszthető oly módon, hogy három vagy négy érintkezőt látunk el közös rugózó elemmel, mely az érintkezőktől szigetelten is szerelhető. Ebben az esetben az egyik csatlakozófélen 2—2 érintkező közös szigetelőbe ágyazott merev egységet alkot és két ilyen egység közé helyezzük a rugózó elemet, mely az egyik csatlakozófél két érintkező csoportját ráfeszíti a másik csatlakozófél merev érintkezőire. Ezen az elven továbbmenve, de egynél több rugó alkalmazásával tetszés szerinti kontaktus szám elérhető. Ebben az esetben akár érintkező párokat, akár érintkező négyeseket láthatunk el közös rugóval. A találmány szerinti csatlakozónál az érintkezők elhelyezésének és rögzítésének legegyszerűbb módja, hogy mindkét csatlákozófelet szigetelőanyagból préseljük és az érintkező elemeket a préseléskory mint fémbetéteket bepréseljük az anyagba.