145979. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés villamos halászat céljára
4 145.979 dósa. így például megfelelően nagy periódusszámú generátort alkalmazunk és a szinkron kapcsolót ennél a fentiekben meghatározott mértékben kisebb periódusszámmal működtetjük. Például: ha 50 Hz impulzusfrekvencia elérésére 3000/perc fordulatszámú tízpólusú egyenáramú vagy hatpólusú váltakozóáramú generátort alkalmazunk, az ismert összefüggések szerint az első' esetben a gép feszültségpulzálási periódusszáma 250 Hz, az utóbbi esetben 150 Hz, és a szinkron kapcsolót a fentiek értelmében 50 Hz frekvenciával kell működtetni. Ha a szinkron kapcsolót kommutátorszerűen képezzük ki és a generátor tengelyére szereljük, a kommutátor területén minden lehetséges impulzus kiadása esetén kialakítandó rövidrezárt lamellasorozatok közül csak annyit • képezünk ki, ahány impulzust egy fordulat alatt ki akarunk adni. Előző példánkra visszatérve egyenáramú kivitelben tízpólusú gép esetében egy fordulat alatt öt impulzus lenne kiadható, tehát öt rövidrezárt lamellasorozatot képezhetnénk ki. 50 Hz impulzusfrekvenria elérésére ezek közül csak egyet valósítunk meg, természetesen ennek az ívhossza a legnagyobb feszültség pillanatában való bekapcsolás esetében és ha a kerületen csak egy kefe van, legfeljebb 36° lehet, ha két kefét alkalmazunk, ennek legfeljebb a kétszerese. Ha a kefék szélességét is figyelembevesszük, ennél még kisebb ívhosszak adódnak. Az ebből származó bizonytalanságok kiküszöböléseié a kapcsolási műveietet két részre lehet bontani. Ilyen példakénti kiviteli alakot a 7. ábra tüntet fel. A 211 kommutátor a gép tengelyére szerelt 211 kommutátorhoz képest m-szeres fordulatszámmal forog, ahol m célszerűen a gép póluspárjainak száma. Ebben az esetben a gyorsan forgó kommutátor rövidrezárt lamellasorozata hasonlóan képezhető ki, mint kétpólusú gép esetében. Tehát például egyenáramú gép esetén és egy kefét alkalmazva a lamellasorozat a kerület felét foglalja el. Ily módon a megszakítás sebessége és a be- és kikapcsolás időpillanat beállításának pontossága fokozható. A gép tengelyére szerelt 211 kommutátoron kialakított rövidrezárt lamellák ívhossza csaknem háromszorosra növelhető, mert ez a kommutátor célszerűen előbb kapcsolhat be és később kapcsolhat ki, mint a 211 kommutátor és így a tulajdonképpeni kapcsolási műveletben nem vesz részt. Gyorsfordulatszámú kétpólusú gép esetében a kapcsolást végző 211 kommutátort szereljük a gép tengelyére és az impulzusok kihagyásáról gondoskodó 211 kommutátort m arányú lassító áttétellel működtetjük. Természetesen az említett két megoldás úgy is kombinálható, hogy a kapcsolást végző kommutátor forog a gépnél gyorsabban, az impulzuskihagyásokat meghatározó kommutátor pedig lassabban. Természetszerűen a kapcsolási művelet szétbontása alkalmazható két kefével felszerelt, illetve az ívhúzást gátló berendezéssel kiegészített kommutátorokra is. A kihagyott impulzusok ideje alatt a generátor teljesítményt nem ad le, ezért hajtásához megfelelően kisebb teljesítmény is elegendő. Ugyanakkor a gép típusteljesítménye nem csökken lényegesen, mert az impulzusok alatt teljes mértékben igénybe van véve. -A„-találmány értelmében a generátor jobb kihsználását érhetjük el, ha az áramforrást energiatároló szervvel egészítjük ki. Ennek a megoldásnak példakénti kiviteli alakját a 8. ábrán láthatjuk, ahol az energiatároló a 231 kondenzátor. A 9. ábrán látható egyenáramú generátor a 3. ábrán látható példakénti kiviteli alaknak felel meg. A generátor 208 keféjét célszerűen a 232 telítődő vasmagos fojtótekercsen keresztül csatlakoztatjuk a 231 kondenzátorra, amely ebben az esetben célszerűen elektrolit-kondenzátor is lehet. Az ábrán az impulzus kezdetének pillanatát tüntettük fel, amikor a terhelő áramkörre a generátorral együtt a kondenzátor is rádolgozik. A fojtótekercs célszerűen úgy van méretezve, hogy ilyenkor telítésbe kerüljön és a kondenzátor kisülését ne késleltesse. Az impulzusszünetekben a kondenzátor a fojtótekercs induktivitásán keresztül a generátor feszültségnél nagyobb feszültségre is feltöltődhet. Az energiatárolás tehát kedvezőbbé tehető, ha a fojtótekercs a töltőáram hatására nem telítődik. A legkedvezőbb energiatárolási viszonyok — mint ismeretes — a fojtótekercs és a kondenzátor nagyságának olyan megválasztása mellett érhetők el, hogy az általuk képzett rezgőkör saját rezgésszáma egyezzék a kiadott impulzusfrekvenciával. A telítődő fojtótekercs helyettesíthető nem telítődő fojtótekerccsel is, ha azzal a kisütés irányában átvezető 233 ismert villamos szelepet, például szelén egyenirányítót kötünk párhuzamosan. Ezt a példakénti kiviteli alakot a 9/a. ábrán tüntettük fel. A fojtótekercs két elemből, egy telítődő és egy nem telítődő elemből is állhat. Ebben az esetben a nem telítődő elemből is állhat. Ebben az esetben a nem telítődő fojtóval kötjük a villamos szelepet párhuzamosan, a telítődő fojtó pedig a szinkron kapcsoló bekapcsolási szikráját csökkenti. Az ismert berendezések hátránya általában, hogy az elérendő 2—3 méter hatósugárhoz képest aránylag kis, kb. 0,5 m2 felületű elektródákat alkalmaznak és ugyanakkor az elektródákat több méter távolságra helyezik el egymástól. Hasonló méretarányok esetén a villamos tér eloszlását gömbszerűnek vehetjük, az eddigi gyakorlatban szokásos viszonyokat a 10., 11. ábrákon tüntettük fel. A 10. ábrán a villamos térerősségnek a 222 pozitív fogó és a 223 negatív ellenelektróda között való kialakulását ábrázoltuk a szokásos módon az elrendezés egyik síkmetszetének erővonalképével. Az ij—in vonalak az áramlás és a villamos térerősség irányát jelölik, az ui—un vonalak pedig az, ekvipotenciális felületek metszetei. Az ii—i„ vonalak sűrűsége jellemzi az áramsűrűség és így a villamos térerősség nagyságát. A 11. ábrán a 10. ábra szerinti térerősség változását mutatja az x—x szimmetriavonal mentén. Láthatjuk, hogy a villamos térerősség az elektródáktól eltávolodva rohamosan csökken. Ha a víz mély, vagy a fenék vezetőképessége egyezik a vízével, akkor — mint ismeretes — a térerősség az elektródától mért távolság négyzetével csökken. Az erőtér — amint látható — az elektródák közötti téren kívül is kiterjed, és az erővonalsűrűséget az elektródák közelében bármely irányban jó közelítéssel megkapjuk a 11. ábra alapján. Mélyre merülő elektródák esetében a villamos tér kialakulása bármely síkmetszetben hasonló. Felületen levő elektródák esetében viszont a vízen
