145979. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés villamos halászat céljára

145.979 5 kívüli részt el kell hagyni, tehát csak a 10. ábra alsó fele érvényes. A 11. ábrán Er -rel a riasztásnak, E<-vel a terelő hatásnak, E&-vel pedig a bénító hatásnak megfelelő térerősséget tüntettünk fel. Az Er : E; : Ef> ará­nyok felrajzolásánál figyelembe vettük azt a ta­pasztalati tényt, hogy ez az arány hozzávetőlegesen 1/3:1: 2. Az ábrából kitűnik, hogy az ezeknek a térerősségeknek megfelelő hatósugarak aránya az említett négyzetes összefüggésnek megfelelően Rr : Rí : R& — 1,73 : 1 : 0,7, tehát a fogási hatósugár mintegy 70%-ánál már bénulás következik be. En­nek következtében a hal megbénul és elmerül még a fogó elektródától távol, ami át nem látszó vi­zekben nagy hátrány, mert nem vehető észre. Ter­mészetesen a villamos tér adott körülmények kö­zött némileg másként is alakulhat, de a fenti ada­tok jól megközelítik a gyakorlatban előforduló viszonyokat. Ezeket a kedvezőtlen viszonyokat lényegesen megjavíthatjuk, ha a találmány értelmében az elektródák közti térerősség egyenletességének fo- • kozása végett az elektródák közti távolsághoz vi­szonyítva nagyméretű elektródákat alkalmazunk. Ideális esetben, ha igen nagy méretű és vízfené­kig érő elektródákat alkalmazunk, a kialakuló villamos erőtér homogénnek tekinthető. Ezt az idealizált elrendezést a 12, a megfelelő az x—x vo­nal mentén fellépő téreloszlást a 13. ábrán tüntet­tük fel. Ebben az esetben elérhető, hogy a két elektróda közötti teljes térben csak terelő hatás lépjen fel. Gyakorlatilag megvalósítható esetben, ha például mindkét elektróda csónak, és teljes vízbemerülő felületüket elektródának képezzük ki, a 14. ábrán metszetben feltüntetett téreloszlás érhető el. Ha a 222, 223 elektródaként kialakított csónakok tengelye párhuzamos és a víz aránylag mély, gyakorlatilag hengeres erőtér alakul ki, amelyet a 15. ábrán vékony vonallal jelöltünk be. Mint ismeretes, ilyen esetben a térerősség csak a távolsággal, és nem mint a gömbszimmetrikus erő­tér esetében a távolság négyzetével arányosan csökken. Ezzel a módszerrel tehát elérhető, hogy a két csónak közötti teljes térbén csak terelőhatás lépjen fel, bénító hatás pedig egyáltalában nem, vagy csak közvetlenül a fogó elektróda mellett keletkezik. A hatásterület kétszeresére növelhető, ha két ellenelektródát alkalmazunk. Az ennek megfelelő elvi elrendezést és téreloszlást a 16. és 17. ábra tünteti fel, ahol a 222 pozitív fogó elektróda és a 2231 és 2232 negatív ellenelektródák célszerűen csónakként vannak kiképezve. Az erőtér egyenle­tessége fokozható a csónakról leeresztett vertiká­lis nagyfelületű elektródákkal. Nagyfelületű elektródákat a tapasztalatok sze­rint nem kell kitöltött fémes felületűre kiképezni, lehetnek perforáltak vagy hálószerűén kiképzet­tek. A tapasztalat szerint 1 cm2 szemnagyságú, 0,5 mm átmérőjű huzalból készült dróthálók már gyakorlatilag egyenértékűek a kitöltött felületű elektródákkal. Nagyobb méretű és teljesítményű berendezések­nél csónakok között kifeszített fémhálók is al­kalmazhatók. Természetesen csónakkal nem jár­ható vizeken csónak helyett például a partról vagy a vízben mozgatható fémhálókat is lehet alkal­mazni. A leírt elvek halzárra való alkalmazása esetén célszerű a 18. ábrának megfelelően a záróvonal mentén különböző polaritású elektródákat válta­kozva elhelyezni. Az elektródák célszerűen a vízbe lógó csövek vagy szalagok lehetnek. Felü­letüket és a köztük levő távolságot úgy választ­juk meg, hogy köztük a villamos térerősség a riasztáshoz szükséges értéket mindenütt meg­haladja, de lehetőség szerint ne érje el a terelő, illetve bénító térerősséget. A terelő hatás egyéb­ként váltakozó irányú impulzusok adásával kikü­szöbölhető. Ugyanilyen elrendezés mozgathatóra kiképezve terelőhálónak használható. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás egy irányú áramimpulzusoknak vil­lamos halászat céljára való előállítására, amelyre jellemző, hogy az impulzusokat periodikusan vál­tozó nagyságú feszültségből szinkron működtetett kapcsolóval oly módon állítjuk elő1 , hogy a bekap­csolást legkorábban a feszültségmaximum időpont­jának környezetében, a megszakítást az áram­minimum környezetében eszközöljük. 2. Az első igénypont szerinti eljárás foganatosí­tásához való berendezés, amelyet időben periodi­kusan változó nagyságú feszültséget szolgáltató áramforrás, azzal szinkron működtetett kapcsoló, amely legkorábban a feszültség csúcsértéke köze­lében kapcsol be és az áramminimum közelében kapcsol ki, továbbá a villamos áramkört a vízen keresztül záró elektródák jellemeznek. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy az időben periodi­kusan változó áramot előállító áramforrás motor­ral hajtott váltakozóáramú generátor. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy az áramforrás ge­nerátorból és transzformátorból áll. 5. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy az időben periodi­kusan változó áramot előállító áramforrás motor­ral haitott egyenáramú generátor, amely egyik egyenáramú kapcsa és forgórésztekercselésének ki­vezetett megcsapolása között zérus és a teljes egyenfeszültség között pulzáló feszültséget szol­gáltat. 6. A 2—5. igénypontok bármelyike szerinti be­rendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy a szinkronkapcsoló olyan kommutátorból áll, amely­nek részben rövidrezárt lamellái és a kommutátor kerülete mentén legalább egy keféje van. 7. A 6. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy a kommutátornak két keféje van, amelyek közül legalább az egyik az impulzusok üzemközbeni változtatása céljából a kommutátor kerülete mentén elforgatható. 8. A 3. vagy 4. igénypontok szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy szinkron kapcsolója az ívhúzás megelőzése céljából csúszó­gyűrűvel, azon futó kefével, továbbá kondenzátor­ral és ellenállással van kiegészítve. 9. A 2—8. igénypontok bármelyike szerinti be­rendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy két sorbakötött különböző periódusszámmal mű­ködő szinkron kapcsolója van. 10. A 9. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy az áramforrás négy

Next

/
Oldalképek
Tartalom