145935. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás a dextrán klinikai frakciójának elkülönítésére
Megjelent: 1960. január 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.935. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY — LA—407. ALAPSZÁM Üj eljárás a dextrán klinikai frakciójának elkülönítésére Dr. Lackó Ladislav mérnök és dr. Malek Jiri mérnök, mindketten Prágában A bejelentés napja: 1957. november 16. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1956. november 17. A találmány a dextrán klinikai frakká ójának elkülönítésére vaniatkozik. Ismeretes, hogy énnek a frakciónak polidiszperz reakciókeverékéből 40 000-től 250 000-ig terjedő 'átlagos molekulasúllyal való elkülönítése a klinikai dextrán előállításának legfontosabb munkaszakaszai közé tartozik, mivel énn'ék módja dönti el a készítmény molekulasúlyát és hoimogeniitását. A készítmény molekulasúlya, befolyásolja azután a dexíbráin infúziós oldatának hatékonyságait és áirtalmiatllanságát. A frakció elkülönítésére szolgáló eddigi eljárásoknál általában olyan lecsapató szerek kerülnek alkalmazásra, melyek a közeg dieiektromos állandóját csökkentik, mint pl. az aceton, a metanol és az etanol. Ezek az eljárások azonban különféle hátrányokkal vannak egybekötve, melyeket eddig egyetlen új eljárással sem sikerült legyőzni. Azt találtuk, hogy a dextrán az oldat i önaktivitásának különböző sók segítségével vialó növelése által vizes-alkoholos oldatából kicsapható, amikor is a foszfaltok gyakorolják a legnagyobb hatást és csak azután a kloridok, bromidok és jodidok. Ez része az ismert Hof imeister-f éle anion-somiak. Az anionok többségénél ikiis koncentrációk esetében oldhatóság-növelő, nagy koncentrációk esetében kisózó hatás figyelhető meg. Kutattuk a lecsapott dextrán molekulasúlya és a foszfát (primer és szekunder káliumfoszfát keveréke) kftsózó hatása közötti összefüggést, és megállapítottuk, hogy kisebb foszfát-íkoncentrációknál a dextránok nagyobb 'és nagyabb foszfátkoncentráicióknál a dextránok kisebb molekulasúllyal csapódnak ki. Kutattuk továbbá a pH-nak a lecsapásra gyakorolt hatását, és megállapítottuk, hogy azonos foszfát-koncentráció mellett a dextrán oldhatósága vizesMalkoholos oldatokban növekvő pH-értékkél csökken. A mellékelt grafikon X-tengelyére a lecsapószer g/100 ml oldatbán kifejezett koncentrációja van felhordva, Y-tengelyére pedig a dextrán g/100 ml-ben kifejezett oldhatósági logaritmusa. Az 1 görbe a dextránnlak vizes acetonban való oldhatóságát tünteti fel, a 3 és 4 görbe a dextrán oldhatóságét vizes etainidlbain, ill. metanolban, a 2 görbe a dextrán oldhatóságát valamely vizesetanolos oldatban különféle foszfát-konoentrációk jelenlétében. {Az X-tengely alsó skálája a vizes etanolos oldat foszfát-koncentrációjának felel meg). Látható, hogy a felhasznált dextrán oldhatósági logaritmusának 1,2-ről 0,9-re való csökkentése céljiából az aceton koncentrációját 1,6 g/100 ml-rel, az etamiolét 1,8 g/100 ml-rel, a metanolét 2,4 g/100 ml-rel, míg a foszfátokét csak 0,21 g/100 ml-rel kell növelni. Egyidejűleg vizsgáltuk, hogy a lecsapott dextrán mennyislége és az egyes frakciók 'hlatárviszkozitása hogyan függ a foszfát mennyiségétől, amint az a táblázatból látható. 1. táblázat Foszfátadagolás Lecsapott deztrán A lecsapott dextrán gban g ban határviszkozitása KH2 P0 4 K2 HP0 4 0,215 0,413 1,32 0,290 0,558 2,09 0,362 0,696 3,79 0,430 0,827 4,63 0,580 1,115 5,41 Az adatokból kitűnik, hogy találmányunk érteimélben a foszfiátokat a klinikai frakciónak vizesalkoholos oldatokból való elkülönítésére előnyösen lehet alkalmazni. Találmányunk alapján számottevő etanolmennyiségek takaríthatók meg, az üzemi térfogatok lecsökkennék, és a klinikai frakció teljes elkülönítési folyamata könnyebbé válok. Kiviteli példa: 25 1 6,6% koncentrációjú dextránoldathoz ismert módon, 15 1 96%-os etanolt aduink, és a lecsapódott nagy molekulasúlyú dextránt leszűrjük. 160 ml szüredlékmintahoz szilárd primer és szekunder káliumifoszfát-íkeverékét adunk hozzá a 2. táblázaithan feltüntetett mennyiségekben. Ezután a keveréket 40 C°^ra melegítjük és 5 órán át termosztátban 25 C°-on tartjuk. A kivált dextránfrakciót leválasztjuk, és 100 ml-ben való feloldás után a dextrán-tartalmat polarimetrikus úton meghatározzuk. A dextrán által magával ragadott? fos2Íátmennyiségek©t iónkioserélők
