145887. lajstromszámú szabadalom • Gyökeres talajok szántására alkalmas eke

tíP Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.887 SZÁM 45. a. 6—40. OSZTÁLY — BA—891. ALAPSZÁM Gyökeres talajok szántására alkalmas eke Baja Ferenc erdész, Kecskemét A bejelentés napja: 1955. május 4. Az általánosságban ismert gépi vontatású, valamint fogatolt ekék a növényi gyökerekkel és maradványokkal sűrűn átszőtt talajok megművelésére, mint például erdei irtásterületek, kiöregett szőlők és gyümölcsösök, rétek és nádasok, tőzeges talajok stb. szántására az eke munkáját akadályozó gyökerek miatt nem alkalmasak. Az ilyen talajok felújításra alkalmas megművelését elfogadhatóan eddig kizárólag csak kézi erővel tudták elvégezni. Ez a körülmény a nemzetgazdaság szempontjából rendkívül hátrányos, mert több tízezer hektár nagyságú az országban az a terület, amelyen az erdő kiirtása után a talajban kiöregedett gyökerek vannak, melyekből igen rossz minőségű fák nőnek, tehát ún. „rontott erdő" keletkezik. A gyökerek eltávolítása és a talajnak facsemeték ültetéséhez való előkészítése azonban, mint már említettük, eddig csak rendkívül lassú és fárasztó kézimunkával volt lehetséges, emellett pedig a talajelőkészítésnek ez a módja igen nagy költséggel jár és legtöbbször nem is lehet nagyobb területek előkészítéséhez szükséges elegendő munkást találni. A találmány alkalmas a fenti hátrányok kiküszöbölésére, mert lehetővé teszi a gyökerekkel sűrűn átszőtt, tuskókat is tartalmazó talaj gépi' erővel történő felszántását. Ezzel lehetővé válik az, hogy kevésszámú dolgozó, nehéz fizikai munka nélkül, igen nagy termelékenység mellett, tehát kis költségért elvégezze az említett talaj előkészítés munkáját és ha a felszínre került gyökereket és egyéb faanyagot is összegyűjtik, akkor ennek értéke a végzett munka költségének igen tetemes részét fedezi, a munka tehát végeredményben az elért eredményhez képest jelentéktelen összegbe kerül. A találmány további igen nagy előnye, hogy lehetővé teszi a szántás oly módon való elvégzését, hogy az erdőirtás után visszamaradt talajnál is elérhetők a mélyszántás jól ismert előnyei: a talaj felső részén levő humuszréteg a talaj alá kerül és _ ott mint víztároló, valamint víz át nem eresztő szőnyeg szerepel, tehát minden tekintetben létrejönnek azok a körülmények, amelyek a csemeték elültetéséhez és felneveléséhez, vagyis a hazánkban annyira fontos erdősítéshez szükségesek. Mindezeket az előnyöket lényegében véve azzal érjük el, hogy az eketestet a gyökerek és tuskók vágására alkalmas, függőleges vagy ferde vágóéllel látjuk .el. Ilyen álló helyzetű vágóéi az eddig ismert ekéknél a csoroszlya volt, de a fentiekben ismertetett cél elérésére a csoroszlya nem alkalmas. A csoroszlya ugyanis nem készíthető el a kellő szilárdsággal, gyökerekkel átszőtt talajban rövid ideig tartó munka után eltörik, ha pedig mégis működik egy ideig, akkor a gyökerek és zöld növényi részek összetorlódnak a csoroszlya és eketest között, ami a munkát lehetetlenné teszi. Ez a jelenség még a közönséges szántóföldi ekénél is tapasztalható, miértis a fogatolt ekék használatánál gyakran kell megállni és a felgyülemlett szálas anyagot eltávolítani. Traktoros ekénél ez az eltávolítás nehézkes, időtrabló munka, miértis a traktorekénél a csoroszlyákat le szokták szerelni. Ily módon a szükséges vonóerő növekszik, ami természetesen szintén nemzetgazdasági szempontból hátrányos. Nyilvánvaló a fentiekből, hogy a gyökerekkel, szőlőtőkékkel stb. átszőtt talaj szántásánál csoroszlya nem használható, miértis a találmány értelmében a vágóélt az ekével szereljük össze, vagy az eketesttel egy darabban - készítjük. Azáltal, hogy a vágóéi az eketesttel egy darabot képez, vagy azzal szilárdan összefügg, egyrészt eléri a kellő szilárdságot, másrészt • megszűnik a szálas részek felhalmozódásának lehetősége és a munka folyamatossága biztosítva van. A vágóélnek a gyakorlati követelményeket kielégítő elkészítéséhez azonban még nem elegendő az a megismerés, hogy ennek az élnek az eketesttel kell egybeépítve lenni. Ugyanis a gyökerekkel átszőtt talajban az oldalirányú erők rendkívül nagyok és ezek felvételére a közönséges eketestek nem alkalmasak, másrészt pedig a vágóéi önmagában nem képes a gyökereket minden esetben biztosan elvágni. Ezért a találmány értelmében a vágóélt az eketestnek oly részén képezzük ki, amelynek a barázdafal felé fordított része függőleges lemezt (falat) alkot, másik oldala pedig ívelt átmenettel csatlakozik az eke kormánylemezéhez.